Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

1399 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOT.A1 LAP. 1400 vénycikk 14. pontja alatt vallás-szabadsága országos törvénynyel biztosíttatott akkor, midőn újra kimondatott , hogy Dalmát-, Horvát- és Tótországokban az evangélikusok sem jószágok bírására, sem köz- vagy magan-hivatalokra nem képesek, azonban »némely ág. részint helvét hitvallású helységek Alsó-Tótországban, jövőre is ne csak semmikép ne háborgattassanak, de a vallás szabad gyakorlatában is azon módon, mint most vannak, továbbra is meghagyassanak.« Ezek a most megemlített szlavóniai magyar egyházak és némely akkortájban települt ágostai ev. német egyházak voltak azok, a kikért külön országos törvény hozatott. Ezek az egyházak régenten is az alsó-baranyai egyházkerülethez, később megyéhez tartoztak s tartoznak ma is, és méltán megérdemlik, különösen most, ezen egyházmegye kiváló gondját s különös őrködését; mert, amint felebb említém, ezeknek léte fenyegetve van. 1790/l-től fogva békén virágoztak ezen egyházaink, akademicus rectoriák és tisztességes jövedelmű papságok voltak, Debrecen, majd Kecskemét látta el akademicus tanítókkal; azonban a régi üldözés szelleme új alakban, modernziálva ismét előlépett, s ha nem bírta megtörni a magyar hitet a templomban, megpróbálja az iskolában, jelszava állami nyelv (horvát) és nemzetiség (horvát). A mult tavaszon szerencsés voltam a visitatió egyik szerény tagja lehetni; borzadálylyal láttuk, hogy a jó magyar névre keresztelt gyermekektől elvették még a keresztneveiket is : István, Sándor, János, Péter stb. lett Stipa, Skender, Iván, Peró stb. A tankönyv horvát, a térképek, földgömb horvát, sőt láttunk az iskola falán vagy a tanítónál orosz cári családképehet felaggatva, s kénytelenek a tanítók a községi iskolában, hogy még az imákat is horvátul tanítsák. Szóval horvátizálnak erősen és amit meg birtak őrizni az ősök sokkal nehezebb időkben, azt elakarják prédálni az utódok, értem a szlavóniai tanitóhat! könnyelműen és vakmerően. »Értem a szlavonai tanítókat« nagyon érzem a kétszer is leirt mondat súlyját 1 Nagyon tudom, hogy a tanítók mai napság reformált egyházunk nebántsd virágai, s ezeknek melegágya a nagy-kőrösi prepavandia; de hát nem félek tőle, hogy a kárhoztatás köve saját fejemre esik, nem tehetek róla, hogy az a derék város szül és az a jóhirü intézet nevel olyanokat is, a kik Szlavóniában már képesek melloket büszkén verve azt kiabálni, hogy »ez Horvátország, itt csakis a horvát nyelv jogos, s bennem a szellemi is horvát, nekem nem parancsolnak a magyar papok« s ugyanazért községivé csináltak reform, iskoláinkat az egyházhatóság sot a helybeli pap s presbyetium tudta nélkül vagy dacára s fizettetik maguknak a felekezet conventioját a hívekkel, s ezen felül híoeinhre 7—S száz frt isholai adót vettetnek, melyet a hözségi körök polgármesterei évek óta heexequáltatnak nyomorral küzdő híveinken s fordítják horvát iskolákra. S mind ez megtörténhetett az egyházmegye kebeleben annak tudta nélkül azon okból, mert a drávántuli részekben az egyház-vizsgálat hiányos volt, évek óta csak az ott lakó a'esperes vizsgált s az ezen bajokat csodálatos könnyelműséggel elhallgatta, vagy ha jelentette is, nem kerültek a plénum elé. S mind ezen árulási bűnöket tetézték némely tanítóink a cánon elleni vétségek egész sorával (p. u. egyik bigamiában él, törvényes és törvénytelen nőt tart, papját veréssel fenyegette stb.) azon okból, hogy mint községi tanítók az egyházhatóság megérdemlett büntetése alul kibújhassanak ; s csodálatos vakság 1 ezen állapotokat, bár rég tartanak, az egyházhatóság nem fedezte fel, csak legújabban indította meg a vizsgálatot a püspöki látogatás után 1 Az alsó-baranyai hazafias tanítói kör pirította meg az egyházmegyét azzal, hogy ezen visszásságok ellen jegyzőkönyvileg felszólalt f. év augusztus 26-dikén Csúzán tartott taní'ói értekezletén. Az ide vonatkozó jegyzőkönyv szórói-szóra így van: »5. pont. Az előző ponttal kapcsolatban e tanítói közgyűlés rossz néven veszi, hogy a szlavóniai tanítók nagy ritkán jelennek meg a gyűléseken, holott körügyelőjük arra elnök úr által különösen felhivatott, hogy a drávántuli iskolák állapotáról annyival is inkább tegyen jelentést, mivel egyik szlavóniai tanító, hitelreméltó értesítés szerint az egyház és magyar nemzet étdeke ügyében nem tesz annyit, mint a mennyit méltóságos püspök úr látogatása után a horvát kormánynál érdekűkben tett fellépésével most már könnyebült viszonyainknál fogva tennie kellene. Határozat : a szlavóniai tanítók gyűléseinknek látogatására komolyan felhivatnak, valamint arra is, hogy a velünk összefűző köteléket ne lazítani, sőt iukább szorosabbra fűzni s nemzeti ügyünket és annak érdekeit ne hanyagolni, elárulni, inkább annak mindig buzgóbb apostolaivá lenni igyekezzenek.« Tehát amit évek óta nem látott meg az egyházmegyei hatóság, azt meglátta az a szerény de hazafias tanítói testület, mely nem akar solidaritásban állani azon hazafiatlan üzelmekkel, melyek a testületi tagok egy része által oly galádul űzetnek, s nem átallotta felemelni szerény szavat ott, hol a tractusnak már régen mennydörögni és villámaival sújtani kellett volna a bűnt, de halgatott. Üdvözlöm az alsó-baranyai tanítókat 111 De üdvözlöm a nt. alsó-baranya-bácsi egyházmegyei hatóságot is és tartozó alázattal kérem, vesse őrködő szemeit szlavóniai egyházainkra, ne tűrje ott a hazafiatlan üzelmeket s ne tűrje különösen a fajtalankodást, a bigámiát s ne hizlalja a bűnt a közerkölcsiség romlására. Az egyházmegyének nincs arról tudomása, hogy újonnan épült iskoláink átadattak volna a horvát hatóságoknak, tehát azok a mieink. Azokat az áruló tanítókat, kik átcsempészték azért, hogy bűneiket garázdaságaikat szabadabban űzhessék, függessze fel és bocsássa el; helyeiket töltse be hazafias vallásos és erkölcsös tanítókkal s ne húzzavonja éveken át a vizsgálatot, mely majd utóbb is kijátszódik, hanem sújtson ott a hol sújtani kell. Méltóságos püspök úr szokott gyengédséggel csak annyit jelzett, hogy a szlavóniai egyhazakban az egyház gondozás fogyatékos. Bizony fogyatékos, annyira fogyatékos, hogy ott rothadás kezd beállani, ott egész erélylyel kell fellépni és tisztítani kell a mi eves. Söprút a szemétnek. Nagy Ignác, külkedi ref. lelkész. A piskói presbyterek lemondása. E becses lap közelebbi számaiban főtiszt, és méltóságos Szász Károly úr püspöki látogatása Íratván le, a piskói egyháznál e leírásban azt olvashatjuk, hogy megütközést keltett az arról való értesülés, melyszerint a presbyterek közelebbi időben tömegesen lemondtak, s az akkori h. lelkész e lemondást egyszerűen elfogadta a nélkül, hogy erről akár előlegesen, akár utólagosan jelentést telt volna esperes úrnál stb. Mivel a leírás e része az én (mint volt piskói h. lelkész) eljárásomat helyteleníteni látszik, köteleségemnek tartom arra felelni azon a helyen, hol az megjelent. Felelni kívánok pedig oly módon, hogy a leirás egy kifejezését helyreigazítom, a be nem jelentést pedig elvi szempontból igazolni igyekezem. A presbyterek lemondásának elfogadásáról, úgy hogy téves informatiot nyert a főt. visitatió; 88*