Postamúzeumi évkönyv, 1989

Tanulmányok - Krizsákné Farkas Piroska: A távbeszélőközpontok fejlődése 1945 után

Az átütő fejlődést azonban a svéd LM Ericsson AR rendszere eredményezte, melyet a Magyar Posta és a BHG összefogásaként, kormányszintű jóváhagyással, licenc vásárlással egybekötve a BHG vett meg 1968-ban. Az első budapesti ARF központot az LM Ericsson szállította és szerelte Lágymányoson. Ezzel a programmal (50 ezer vonalkapacitás) kezdődött meg az erkölcsileg és fizikailag is elavult rotary központok kiváltása. A pécsi és váci központokat, valamint a budapesti távhívó központot (ARM 201/4.8000 kapacitású) még a svéd cég szállította és szerelte. Ezt követően már a hazai gyártásból származó központok telepítése kezdődött el. Elsőként a Belváros 24 ezres központja 1976-ban, majd 1978- ban az Újpest és 1986-ban a Krisztina II. központok. Vidéken is meggyorsult az új központok építése, Szeged, Debrecen, Kecskemét, Győr, Békéscsaba, Nyíregyháza, stb.

Az előfizetők részére az AR rendszer gyors, megbízható és pontos szolgáltatást nyújt. Az AR központoknak azonban együtt kell működni a régi 7A2 és 7DU típusokkal, ezért szükség van az együttműködést biztosító áramkörökre, melyeket az AR rendszerű központokban célszerű elhelyezni. Az ARF 102 típussal elvileg korlátlan kapacitású központ építhető, de a budapesti többközpontos hálózatban az egyes főközpontok kapacitásának határt szab az a tény, hogy az AR-rel szervesen együttműködő rotary központok legfeljebb 40 000-es főközponti számtartományt tudnak megkülönböztetni. Az ARF típusú központ mellékközpontjaként fogható fel a „mobil,, (konténer) központ. Tulajdonképp az ARF típusú központ konténerbe kihelyezett előfizetői fokozata. Előnyösen alkalmazható ott, ahol viszonylag rövid idő alatt ideiglenes ellátást kell biztosítani. Az elsőt 1979.

3. ábra. Konténer központ

49