Postamúzeumi évkönyv, 1989
Tanulmányok - Krizsákné Farkas Piroska: A távbeszélőközpontok fejlődése 1945 után
A második világháború a budapesti és vidéki távbeszélőközpontok nagyrészét a hálózattal együtt elpusztította. Első lépés a helyreállítás, majd az újjáépítés volt*Az 1947-ben indult 3 éves terv időszaka alatt a központokat nagyrészt újjáépítették, 7A2 rendszerben. Vidéken is megindult a helyreállítás és az 1950-es évektől kezdődően a városokban a 7DU rendszerű központokat alkalmazták. A távbeszélőszolgálat fejlődése az 50-es években megtorpant. Budapesten a távbeszélő igényeket már csak új központ építésével lehetett kielégíteni, de erre 1962-ig kellett várni. Az 1962-ben üzembe helyezett Ferenc központ még 7A2 rendszerben épült. 1964-ben az Óbuda és 1965-ben a Zugló mellékközpontokat főközpontokká építették át a réginél jóval nagyobb kapacitással. A két központ is 7A2 rendszerű. Budapest főközpontjainak száma így tízre emelkedett. Az igényeknek megfelelően a többi központokat is rendszeresen bővítették, az utolsó rotary típusú bővítést a Posta 1976-ban végezte a Teréz és Lipót központokban. A rohamosan épülő lakótelepek távbeszélő ellátása több új központ létesítését indokolta, de anyagi és ipari háttér hiányában nem valósulhatott meg. A Magyar Posta, hogy enyhítsen a gondokon, kifejlesztette az ún. PAM-rendszerű mellékközpontot, melyet első ízben 1964-ben helyezett üzembe. A rendszer tulajdonképp a 7A2 központok kihelyezett utolsó fokozata, 400-as kapacitású crossbar központ formájában. 2. ábra. Ellenőrző mérés a crossbar központon 48
