Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Aphrodite két újabb példánya

csípője feltűnően széles, alsóteste vaskos, válla pedig ehhez képest rendkívül keskeny. Jobb lábát kissé előre helyezve áll, jobb válla a bal fölé emelkedik, felsőteste kissé balra fordul. A jobb kar eredetileg oldalirányban a váll magasságába emelkedett, míg a bal a testhez zárkózott s csak könyökből emelkedett fölfelé. A hát közepén végigfutó bemélyedés enyhe hullámvonala jelzi a gerincnek a mozdulattal járó helyzetét. A torzó típusát a karoknak az Anadyomené-ábrázolásoknál szokásos helyzete határozza meg. A töredékek eredeti mintaképét a hellenisztikus utánzatok alapján a következőképpen lehet rekonstruálni :

4 a ruhátlan nőalak bal lábára nehezedve áll, jobb lábát térdben kissé behajlítva valamivel előbbre helyezi. Felsőteste csípőből balra hajlik, jobb válla a balnál magasabbra emelkedik. Jobb karját oldalt a váll magasságába emeli, s könyökből behajlítva befelé fordított kézzel tartja jobboldali hajfonatát, amelyet a fejtől vízszintes irányba húz. A hajfonat szabadon maradó vége a vállra hull. Bal felső karja a test mellett helyezkedik el, az alsó kar, könyökben hegyes szögbe hajlítva felfelé nyúlik, hogy kezével a baloldali hajfonatot tartsa, amelyet csak enyhén húz oldalra, úgyhogy az a váll felé esve csaknem megtartja függőleges helyzetét. A fej enyhén jobbra és fölfelé fordul a test hajlásával ellentétes irányba. A csípők és a vállak ellentett hajlása, a lábakból kiinduló, a törzs balra hajló ívében folytatódó, majd a fejben ismét jobbra kanyarodó többszörösen ívelt vonalú mozgás az V. századi szobrászat kontraposztikus tartásának praxitelési továbbfejlesztésén alapul. A lágyan hajló vonalak, a kiegyensúlyozott aszimmetriára való törekvés, amely a karok tartásában jut leginkább kifejezésre, az egy nézetre szorítkozó és a körvonalakat hangsúlyozó beállítás képezhette az eredeti alkotás legfontosabb vonásait. A legújabb kutatás megegyezik abban, hogy a fentiek szerint rekonstruálható szobor Alexandriában állott, valószínűleg az egyik híresebb szentélyben,

5 és a 3. század első negyedében készítette Praxiteles egyik követője.

6 Az alapmotívumot Apellés teremtette meg, a tengerből megszülető és haját szárító Aphroditét .ábrázoló nagyhírű Kos-i festményén.

7 A korahellénisztikus szobrász Apellés festményéből indult ki, azt egyrészt plasztikává alakította át,

8 másrészt a szobrászat követelményeinek megfelelően kiegészítette, határozott formát adva az Apellésnél vízbe merülő és csak homályosan látszó alsótestnek. A korahellénisztikus alexandriai szobrászat általánosan elismert attikai, közelebbről praxitelési fő irányzatába

9 az Anadyomène-szobor szervesen illeszkedik bele, s így föltehető, hogy attikai származású, de mindenesetre Praxiteles iskolájához tartozó szobrász készítette. Ismeretes, hogy Praxiteles fiai a Ptolemaiosok 4 A teljes alakot legjobban a galjűbi bronzlelet egvik darabja mutatja : I p p e 1 : Der Bronzefund von Galjûb. (1922): Nr. 7. Taf. III. ' W a t z i n g e r : id. m. 90., L i p p o 1 d, Die griechische Plastik (1950) 327. — A szobrot szentélyben bemutató egyiptomi ábrázolások : Kaufmann: Graekoägyptische Koroplàstik (1915). Taf. 30, 233 ; C a s t i g 1 i o n e, L. : A Terracotta Box from Roman Egypt. Acta Antiqua I H 953). 474, Fig. 2. — Alexandriai Aphrodité-szentélyek : Otto, W. : Priester und Tempel. II. (1908) 266; Caiderini: Dizionario I (1935): 96, 100 k., Visser: Götter und Kulte (1938). 38. 6 Die kins: Hellenistic Sculpture (1920) 20. kg., Vogt, Exp. Sieglin II 2 (1924). 21 k., W a t z i n g e r : id. m. 90 ; L i p p o 1 d : id. m. 327 ; Bieber, M. : The Sculpture of the Hellenistic Age (1955). 98. 7 Overbeck: Schriftquellen 1847 — 1863., Rumpf: Malerei und Zeichnung (Handb. d. Arch. 1953). 147. 8 Watzinger: id. m. 90. — Festészeti előképre vall a szobor határozottan egysíkú felépítése. 9 N o s h y : The Art in Ptolemaic Egypt (1937). 83 kk. passim. Bieber: id. m. 89 kk.