Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 9. (Budapest, 1956)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Az alexandriai Aphrodite két újabb példánya

AZ ALEXANDRIAI APHRODITÉ KÉT UJABB PÉLDÁNYA A Szépművészeti Múzeum antik szoborgyűjteményének háború utáni szerzeményei közé tartozik egy fekete, helyenként zöldes kőből készült női fej töredéke (4. kép).

1 A nyaknál letörött fejnek csaknem a fele hiányzik, hátoldalán törésfelület húzódik a bal arc szélétől a jobboldali hajcsomó hátsó részéig. A hajcsomó külső oldalát és az orr hegyét erőteljes dörzsölés tompította le, az állon, a szájon, a fülön kisebb hiányok és a töredék egész felületén karcolások, zúzódások vannak. A hiányok ellenére a fejecske megőrizte leglényegesebb formáit. A sima felületű, eléggé hosszú nyakon a fej kissé jobbra és fölfelé fordul. Szabályosan ovális, lágyan mintázott arcának legföltűnőbb részei a tágranyitott nagy szemek, amelyek másszínű berakás számára ki vannak mélyítve, és kiugró szemhéjakkal keretezve. A duzzadt kis száj ajkai enyhén lefelé görbülnek. A középen elválasztott haj a fej tetején szabálytalan hullámokban fut kétfelé. Ezeket a laposan kezelt hullámokat egyik oldalán szegéllyel ellátott szalag választja el az arcot körülvevő hajfürtöktől. Ezek erőteljesebb plasztikával vannak kidolgozva, s a középtől ferdén oldalra futó nagyobb hullámokat alkotnak. A jobb fül fölött a hajfürtök iránya megváltozik s a nyakszirttől a homlokig terjedő részről kiindulva festői kötegben oldalt és fölfelé fut. A haj sajátságos helyzete támpontot ad a fej meghatározásához. A jobboldalra és kissé fölfelé nyúló haj köteg egy azt tartó kezet feltételez, amely magához az ábrázolt nőalakhoz tartozhatott. A hellenisztikus szobrászat repertóriumában ezt a mozdulatot az ún. Aphrodité Anadyomené-típusnál találhatjuk meg. A váll magasságába emelt kar könyökben behajlik, a kéz a hosszú haj köteget közepénél tartja, s annak végét a vállra engedi hullni (7. kép).

2 A meghatározást a diadém, az Anadyomené-szobrok állandó attribútuma is alátámasztja. A rokon Aphrodité-szobrok legnagyobb része egyiptomi eredetű, úgyhogy ezt a budapesti fejnél is fel lehet tételezni. Megerősítik a feltevést a fej stiláris vonásai, amelyek a hellenisztikus egyiptomi szobrászat lágy és festői formaadására vallanak, valamint anyaga, amely az egyiptomi szobrászatban kedvelt színes és különleges kőfajták közé tartozik. Biztosan egyiptomi eredetű a Szépművészeti Múzeum ugyancsak újabb szerzeményű másik Anadyomené-töredéke (5—6. kép).

3 Az erősen réteges alabástromból készült ruhátlan női torzó feje, karjai és lábainak alsó része hiányzik. Az alak 1 Szerpentin. Lt. _sz. : 50.1311. Magassága 11.7 cm. Fleissig József hagyatékából az örökösök ajándéka. Állítólag Egyiptomból. 2 Az egyiptomi Horbeit-ben talált 32 cm magas márvány-töredék. Paris, Louvre MND 1000. M i c h o n, Ë. : Nouvelles statuettes d'Aphrodite provenant d'Egypte au Musée du Louvre. Mon. Piot XXI (1913). 163 kk. Pl. XVI. Bár korábbi, de közeli analógia a stuttgarti fejecske: Watzinger: Exp. Sieglin. II. I B. (1927). 89, Nr. 75, Blatt, 6. 3 Lt. sz. : 52.752. M. : 12.8 cm. Előző tulajdonosa Egyiptomban szerezte. Erősen kopott.