Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)

Babus Jolán: Adalékok a lányai aratáshoz

másikat felszántották, a következő évben fordítva művelték. (rétnyomásos gazd.) A földosztás módjára (nyilhúzás) utal a Nyilas

. lisnvilag dűlőnév. A kevés földön termeltek egy kis búzát, tengerit, burgonyát és kendert. Mivel a földeket gyakran víz járta, a vetés sokszor megsemmisült. Szert a házikertben is vetettek búzát és tengerit. A búsából íti termett 2-3 kereszt. A búza mellett a tengeri volt a legfontosabb termény, mert kenyeret pótolt. lenyérszük időben számos tengerié ételi fo gyasztottak. Ritkábban kenyeret is sütöttek belőle. Rozsot akkor még nem termeltek Lónyán. A búza leggyakrabban termelt fajtái voltakr

a tiszai piroski,.,á- szú (szakállas), igen jófajta, erős búza; később a bánáti, majd hozattak fehérkalászú vetőmagot. A kis földhátak egy-egy gazdának csak egy pár'véka termést &átak. Néha nem volt annyi búzája egy családnak, amennyi ma a gépre es ás a malomban a vám. Később egy katasztrális holdon 10-12 q termett. A legtöbb termés paraszti gazdaságban 20 q volt. Nemcsak a vizek éí m erdő, hanem az uradalmak is nagy terűletet foglaltak el és meggátolták a falusi gazdaságok terjeszkedését.Lőnyay János uradalmában még a jobbágyvilágban 70-80-120 q termett. (1848 táján). A falu népe nem tudott megélni a h s földek kevés és mindig bizonytalan terméséből, más megélhetési forrás után kellett nessle. Mint Bereg megye annyi más falujából, Lónyáról is a Nyírre járt a aép aratni, csépelni, hordani

, de sokszor kapálni, tengerit törni is. Debrecenig, Hajdúböszörményig jártak dolgozni. A keresetűket terménybea hozták haza. Leggyakrabban mégis Nyírmadán dolgoztak a lőnyaiak. Ennek emlékét őrzi a közmondás: "Van minden, mint Madán, semmi sincs, eint Lónyán." Még a harangszó is azt mondta: "Lónyán nincs kenyér!" és hogy "Csíkkal, hallal" éltek.

10 A másik fő megélhetési mód Lónyán és környékén a fakitermelés volt. A vastag, hosszú szálfákat tengelyen, szánon a tüzelőben szegényebb vidékekre hordták eladni: Kisvárdába, Nyíregyházára, de még Debrecenbe is. Arából búzát, gabonát (rozs), kenyeret, sót, a szegények szalonnát is vettek. Kerestek még kaszálással, gyümölcstermeléssel (a tiszakertekben) és tutajon való gyumölcsárulással.

11 Fát is szállítottak tutajon, Szolnokig is. Nagyon sok volt a pásztor a földesúr marhacsordái és