Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Babus Jolán: Adalékok a lányai aratáshoz
sertesnyáj ai mellett; nagyarányú fél-rideg állattenyésztés Tolt az uradalomban és a faluban is* - Halászattal és vadászattal, noha minden lehetőség megvolt rá, nem foglalkoztak - hivatásszerűen. B gazdasági viszonyok megismerése után most már könnyebben megérthetjük az aratás módját és fejlődését. Íz aratás munkáját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az idők folyamán a gazdasági viszonyok változásával a munka módja és eszközei is változáson mentek át. Az öregek elbeszélése nyomán követhetjük a fejlődés menetét. A jobbágyvilágban, mikor az erdő, rét, vizek és az uradalmak nagy területet foglaltak el, a lónyai parasztság kevés földjén kevés termett. Ebben az időben még sarlóval arattak. A sarlóval való aratás sokáig megvolt még a kasza elterjedése után is. Nehezen tértek át a kaszával való munkára. Ma élő 80 éves öreg asszonyok fiatal korukban még sarlóval arattak.^ Megszokták, szerették és jobbnak tartották a sarlóval való munkát. Sarlóval nagyobbrészt nők arattak. Előnye volt, hogy magánosan is dolgozhattak vele, hem kellett marokszedő és kévekötő. (Ilyen esetben az arató előre készített magának köteleket s a végén kötötte fel a kévéket.) A sarlónak két fajtája ismeretes: az aratón, fogas- vagy oi- gánvsallóu és a kaszasallóu . Az előbbit régen használták, aratásra, az 2/a,b,c,d,é. ábra. Aratósallónk. utóbbit ma használják, többek között marokszedésre,de aratni nem szoktak vele. (2/a-g.ábra) Aratni csak fogas sarlóval lehet. Az arató sarló keskenyebb a kaszasarlónál, tágabb ívű he-
