Némethy Endre, Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 5. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1960)
Babus Jolán: Adalékok a lányai aratáshoz
nvős volt a tálai, vagy állt a riz. gnnek a maradiánya lehet, hogy ma is sokan hátára szántják a földjüket: közepe a legmagasabb. Lónya is, mint annyi más falu a Beregségben .a Tiszától a Kárpátokig nyaló hatalmas, összefüggő erdő ságben feküdt. Bereg megye neje, maga is erdónŐT volt. 5 A lakosság annyi erdőt irtott csak ki régenta, amennyi a településhez és a megélhetéshez okvetlenül szükséges volt. (A hatalmas, százados fákat fürész nélkül, ősapán fejszével nagyon nehéz volt kivágni .Ftïrészuk hosszá ideig nem volt.) Minden ember csak 2-3 vékás föll.ábra. Jéka. det irtott ki magának,amekkorába ma csak kendert vetnek* Azt feltörte. Az ősidők óta pihent föld, erdei lombföld M keveredve termékeny volt. A Tisza is gyakran járta. A jobbágyoknak ezekért a földekért urdóugát kellett azóugálni. azaz robotolni; a jobb ágy fel szabadulás' után pedig szintén munkával váltottak meg maguknak a földet, a Lőnyayaktől. A jobbágyság felszabadulása után nagyobb mértékben indult meg az erdőirtá8.Az irtott helyeket azonban felverte a bozót, cserje. 6 Bzt is irtani 7 vagy égetni kellett. Nagyobb lett a szántóföld, különösen a Tisza-szabályozása és a belvizek levezetése után.A legelők pedig csökkentek, mert.a nagymértékű legeltető állattenyésztést egyre jobban kiszorította a gyümölcsözőbb földmüvelés. (Belterjesebb gazdálkodás.) A szabad parasztoknak már nem volt elég az a kis föld, amit 1348-ban nehéz munkával meg tudtak váltani,** ezért a falu földet vett az uradalomtól. Akkor vette a falu az Ócska-Dibicse, Uj-Dibicse, Benki földek, Mérges, Szalvány nevű földeket. A nyomásos gazdálkodásnak kevés emléke maradt az emberek emlékezetében. Kislónyán még ma is 9 sokan vetnek kalászost vagy kapást ugyanabba a dűlőbe, ez talán a nyomásos gazdálkodás maradványa. Brre utal még a Kenderszer nevű dülő is: valószínűleg ott voltak a falu kenderföldjei. Kislónyán egy NyomáB nevű út is van. Tudnak róla, hogy a Nyíren (a Tisza túlsó oldalán) volt nyomásos gazdálkodás. Ott nem trágyázták a földet, hanem az egyik részét, mint parlagot, legeltettek, a
