H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)
3. TEREM - Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi János kora (XV. század első fele) (Kiss Etele-Ritoók Ágnes)
17. Zsigmond magyar király ( 1387-1437) és német-római császár (1433-1437), Albrecht Dürer festményének másolata, 1510-1513 risztia) tiszteletéhez kapcsolódva a Fájdalmas Krisztus (Vir dolorum) téma: az emberként halott, de Istenként élő, álló Krisztus-alak (20. kép). Ez egyben a leglátványosabb késő középkori eredetű ünnep, az Űrnapja képi megjelenítésévé is vált. Az ünnep körmenetén a kialakuló rendi társadalom egésze, a királytól a kléruson át a laikusokig rangja, mestersége, esetleg céhe szerinti rendben vett részt, együttesen képviselve az Isten országa, a mennyei Jeruzsálem felé együtt zarándokló Isten népét. A középpontban a - korban elterjedő díszes úrmutatóban (monstranciában) körbehordozott átváltoztatott ostya volt. A magyar ötvösség - nem utolsósorban a bőven rendel kezére álló nemesfém miatt ebben az időszakban is megőrizte európai rangját. A világi kincstárak sorsa azonban legtöbbször az elajándékozás és a beolvasztás lett, s így mesés pompájukat csak leírásokból ismerjük. Az egyházi kincsek ezzel szemben jobban átvészelték az évszázadokat. Az ötvöstárgyak építészettel versengő gazdag díszítésére, a hagyományos technikák mellett, a különböző zománctechnikákat alkalmazták, köztük a leghíresebb, a később is magyar jellegűnek tartott sodronyzománc észak-itáliai előzmények után éppen ebben a korban jelent meg. A plasztikus felületdíszítési mód háttérbe szorította nálunk a metszetek előzményeit, a rajzos jellegű véseteket. Vésettechnikával ábrázolt szentek alakjait találjuk meg a tornai kelyhen (22. kép) és a szendrői úrmutatón. A középkori kincstárak fontos részét alkották az egyházi textíliák is. Hazánkban egykét királyi adománytól eltekintve a Zsigmond-kortól kezdve maradtak fenn liturgikus ruhaegyüttesek, melyek ikonográfiája kiegészíti a szárnyas oltárok ábrázolásait. E miseruhákat később gyakran átszabták, így a mai, általában hegedűszerű alakjuk nem ad hiteles képet egykori formájukról (21. kép). A XV. század közepén, második felében a magyar történelemhez is sok szállal kap T csolódó ///. Frigyes császár Tökölre került paramentum-együttese főpapi utazó-, nem liturgikus ruha, de lehetséges, hogy a császár viseletéhez tartozott. A rajta olvasható AEIOU deviza (betűszó) a felemelkedő Habsburg-dinasztia egyetemességét hivatott bemutatni, akár mint a latin ábécé fő magánhangzóinak összessége, akár egy másik kortárs olvasat alapján: A|ustriaelJ E[st] I[mperarel Ofrbiumj Ujniversorum], azaz „Ausztria hivatása parancsolni az egész világnak".
