H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

3. TEREM - Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi János kora (XV. század első fele) (Kiss Etele-Ritoók Ágnes)

18. Dísznyereg kapájának részlete a Sárkányrend jelvényével, 1430-as évek A kelyhek, monstranciák, miseruhák többsége valószínűleg városi műhelyekben készült. Megrendelőik a társadalom tehetősebb rétegeihez tartoztak, és a felszerelési tárgyak adományozásával egyfajta társadalmi elvárásnak is megfeleltek. BUDA, A FŐVÁROS Magyarország történetében a várospolitika rendszeresen, bár ellentmondásosan, először Zsigmond uralkodása alatt érvényesül. E politika gyümölcse a magyarországi városok és városias települések hálózatának kialakulása, és a XV. század közepén a budai jogot alkalmazó, hét legjelentősebb kereskedőváros szövetsége (ún. „tárnoki" városok). A király által támogatott határszéli városokkal versengve Buda megőrizte vezető szerepét, és az országos hivatalok ideköltözése, 1405-1408 között tényleges fővárossá emelte a települést. Már az Anjou-kortól kezdve több nemes birtokolt házat a városban, s a budai ingatlanok iránti kereslet a XV. században tovább növekedett. A királyi és főúri építkezések hatása a polgári építészetben némileg egyszerűsödve érvényesült: a két polgárház (Országház u. 18-20.), a XVIII. századi átalakítások ellenére, megőrizte a kapuk, ablakok és erkélyek XV. század közepén kialakított formáját. A luxuscikkek és közönséges használati tárgyak iránti fokozódó kereslet is kedvezett a város iparának és kereskedelmének. A korszakban összeállított Budai Jogkönyv 69 iparágat sorol fel a városban. Nem említi ugyan a fazekasokat, akiknek napi használatra szánt termékei képezik az ásatási leletek zömét. A bemutatott fehér fazék jellegzetes budai, illetve Buda környéki készítmény. Osztrák importból származik a jó hőtűrő tulajdonsága miatt közkedvelt és széles körben elterjedt szürke fazék. A polgári háztartásokban nagyobb számban használtak drágább asztali cserépedényeket: korsókat, poharakat. A korszak keresett díszkerámiáit, a morvaországi Losticéból sómázas poharakat és az Ausztriából származó zöldmázas, szamócadíszes edényeket a tehetősebb polgárság is vásárolta. BÁRÓK, FŐNEMESEK, NEMESEK Az uralkodói birtokpolitika eredményeképpen a XV. század első felében kezdett formálódni a jelentős magánvagyonnal rendelkező, de kormányzati szerephez ritkán jutó főnemesi réteg. Részben régi arisztokrata családok leszármazottai (pl. Kanizsaiak, Garaiak), részben „idegenek", köztük polgárok (pl. Stiborok, Cilleiek, Ozorai Pipo), de többen köznemesi (pl. Palóciak, Perényiek) családok sarjai. A királyi építkezések mellett a főnemesség és a tehetősebb köznemesség tömeges építtetői tevékenysége jellemzi a hazai várépítészet Zsigmond uralkodásának idejére eső, kiemelkedő korszakát. A hagyományos formájú erődítések bővítése-átépítése mellett (Csesznek) újdonságot jelentenek a szabályos alaprajzú magánvárak (Ozora). Közös jellegzetességük a lakályosságra és a társadalmi rang megfelelő kifejezésére való törekvés. Ez utóbbi eszköze többek között a címerek gyakori használata és megjelenítése, épületeken és síremlékeken egyaránt.