H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

3. TEREM - Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi János kora (XV. század első fele) (Kiss Etele-Ritoók Ágnes)

udvarokkal és erődítésrendszerekkel bővült, és az udvartartás európai szintű székhelyévé vált. Az északi védőárok melletti palotaszárnyban helyezkedett el az a díszterem, amely a korabeli Európa egyik legnagyobb világi belső tere volt. A Zsigmond építkezései nyomán kialakult elrendezés a középkor végéig alig változott. A XV. század első harmadában készülhetett az 1974-ben előkerült budavári gótikus szoboregyüttes, az udvari művészet csaknem egyedüli, európai rangú, helyben maradt emléke. Az apostolszobor, amely burgundiai előképeket követ, szenteket ábrázoló sorozat tagja volt. A lovag/apród pedig egy másik, az udvartartást ábrázoló szoborcsoport része volt, egy Bécs környékén is működő mester alkotása. A középkori Európa legjelentősebb tanácskozásán, az 1414-ben összehívott konstanzi zsinaton Zsigmond mint németrómai király elnökölt. Az 1378 óta fennálló egyházszakadás sikeres felszámolása mellett elmaradt az egyház reformja: Husz Jánost és tanítványát, Prágai Jeromost, reformtanításaik miatt, a zsinati atyák máglyára küldték. Művelődéstörténeti szempontból Konstanz a humanizmus korai megismerésének lehetőségét hozta Magyarországra. Megteremtette azt a közeget, amelyben utóbb Mátyás király udvarának reneszánsz kultúrája kibontakozhatott. A zsinaton közreműködő itáliai humanisták egyik legjelesebbike, P. P. Vergerio Magyarországra települt. A fiatalság nemes erkölcsei és a szabad tudományok című itt kiállított pedagógiai műve a század legnépszerűbb könyve volt. Szent Lászlót már az Anjouk alatt különös tisztelet övezte. A XV. század első felében az oszmán fenyegetés, majd a huszita betörések miatt alakjának mint az ország védelmezőjének tisztelete még inkább elterjedt (1. 22. kép). Maga Zsigmond már 1406-ban elhatározta, hogy a lovagszent kultuszhelyére, Nagyváradra fog temetkezni. A török időkben feldúlt sírját, az időközben elveszett teljes sárkányrendi jelvény alapján lehetett azonosítani. A sírban talált korona Anjou-kori. A sírfelirat az uralkodó császári érdemeit hangsúlyozta. Az 1408-ban alapított lovagrend, a Sárkányrend a kereszténység védelme mellett dinasztikus célokat is szolgált: mivel Zsigmondnak nem volt fiúgyermeke, a tagok elismerték leányának, Erzsébetnek a trónöröklési jogát. A rendbe akkor felvett 20 báró hatalmát és politikai befolyását pedig látszólag örökössé tette. Mivel Zsigmond és utódai a sárkányrendi jelvényt az európai nemesség körében mint kitüntetést adományozták, a teljes rendi jelvény vagy ennek egyes elemei Európa-szerte számos tárgyon megjelennek. Közvetlenül Zsigmondra utal a Sárkányrend sárkánya a kiállított dísznyergek egyikén (18. kép). E kiemelkedő műalkotások mutatják be a legváltozatosabban a kor udvari kultúrájának eszményeit: a sárkányt legyőző Szent György, csodás lények, középkori városok ábrázolásai mellett (19. kép) a központi téma a lovagi szerelmi ideál, a courtoiserie. Az udvar művészetében nyomon követhetők a viselet nagy horderejű változásai: jellegzetes öltözékek alakultak ki nemek, társadalmi rétegek, országok szerint. A nyergeken az elsősorban francia udvari szokások által befolyásolt, gyorsan változó divatruházat és a lovagi vértek mellett a népszerű vadember- és aktfigurák is feltűnnek. EGYHÁZI EMLÉKEK A XIV. század végétől kezdődően jelentősen átalakult a templomok belső képe. A legfontosabb változás a szárnyas oltárok hazai elterjedése, amelyeken Jézus és a szentek életének eseményeit jelenítették meg, különös hangsúlyt fektetve Jézus szenvedéstörténetére. A kiállításon több műalkotáson is megjelenik az oltáriszentség (eucha-