H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)
3. TEREM - Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi János kora (XV. század első fele) (Kiss Etele-Ritoók Ágnes)
3. TEREM Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi János kora (XV. század első fele) Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) IV. Károly német-római császár másodszülöttje, 1387-ben társuralkodóként került a magyar trónra mint I. (Nagy) Lajos leányának, Máriának férje. Fél évszázados uralmának elején, a terjeszkedő Oszmán Birodalom elleni támadás kudarca nyomán (Nikápoly, 1396) a magyar állam a védelem erősítésére kényszerült. Német-római uralkodóként Zsigmond a konstanzi zsinaton elérte a pápai hatalom egységének helyreállítását. Gyakori és hosszú külföldi utazásainak biztos háttere magyar trónjának szilárdsága és az ország gazdagsága volt. A közvetlen kapcsolatok kialakulása a korabeli Európa és Zsigmond - zömében magyar kísérete - között kölcsönösen kedvező kulturális hatásokat eredményezett. Zsigmond uralkodásának évei azonban, elsősorban a király hadvezéri sikertelenségei miatt, később méltánytalanul elszürkültek a magyar köztudatban. Zsigmond vejének, Habsburg Albertnek (1437-1439), majd /. Ulászlónak (14401444) korai halála után bel viszály okkal terhes évek következtek (interregnum 1444-1452). Kimagasló katonai tehetsége révén ekkor emelkedett az udvari vitézek közül egészen a kormányzói méltóságig Hunyadi János. Török elleni támadó hadjáratai ugyan kudarccal végződtek, de az ország déli végeinek védelmét kiválóan megszervezte. Közben saját hatalmának gyarapításán is fáradozott. Hunyadi Nándorfehérvárnál 1456. július 22-én aratott diadala a szultáni sereg mintegy ötven év utáni első veresége volt. A KIRÁLYI UDVAR Zsigmond király udvarának művészetét a letűnő lovagság színpompás kultúrája határozta meg, amit Európa különböző udvaraiban közel egységes jellege miatt internacionális gótikának neveznek. Hazánkban ez a kultúra a XV. század első felében, Anjou-kori alapokon bontakozott ki. Elterjedésében nemcsak a felélénkülő nemzetközi kapcsolatoknak volt jelentős szerepe (így az 1396. évi, a nikápolyi csatához kapcsolódó lovagi „seregszemlének" vagy a sűrű követjárásoknak), hanem Zsigmond neveltetésének és gyakori utazásainak is. Korának legrangosabb európai udvaraiból a király gyakran tervekkel és mesterekkel együtt tért haza. A korszak egyik legfontosabb vívmánya a portréábrázolás megjelenése, az uralkodó valós vonásainak megörökítése. Zsigmond nemzetközi szerepléséhez kapcsolódik Pisanello rajza, a császárrá koronázás alkalmával Itáliában tartózkodó Zsigmond leghitelesebb képmása. Dürer festménye (17. kép) a nürnbergi városházán azért állít emléket Zsigmondnak, mert a császári jelvények állandó őrzési helyéül e várost jelölte ki. A XV. század elejéig Visegrád volt a királyság székhelye. A palota szabályos, derékszögű rendszerben, a kor európai palotaépítészetének legmodernebb törekvéseit összegezve (zárt belső udvar árkádsorhoz kapcsolódó díszkúttal, vízvezetékrendszer, fürdő) Zsigmond uralkodásának elején épült újjá. Az építés során új díszkályhákat készítettek. A mázas csempékből felépített kályhák a berendezés fényét is emelték, és a kőfaragványokon kívül, Zsigmond magyarországi udvarának szinte egyedüli jellegzetes tárgyi emlékei. A kisméretű épületet formázó hazai kályhákat (Közép-Európa egyéb területeihez hasonlóan) a mérműves minták és a címerek gyakori alkalmazása jellemzi. Zsigmond hosszú uralkodása alatt a visegrádi palotában felállított kályhákat meg kellett újítani. Erre 1408, a Sárkányrend megalapítása után kerülhetett sor, mivel a csempéken a rend jelvénye is megjelenik. A királyi udvar 1408-ban Visegrádról Budára költözött. A budai vár a XV. század második és harmadik évtizedére keltezhető átépítés nyomán új palotaszárnyakkal,
