Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Takács Imre: Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tükrében

1. Zsigmond királynak 1426-ban a besztercei ispánhoz intézett erdészeti rendelkezése adományoztak. Abban a korban az erdőkre vonatkozó jogszabályok még csak a birtoklás kérdésével foglalkoztak. Megkülönböztettek vadászatra alkalmas (silva sub venatione), fejszés (silva sub dolabro) és makkos (silva glandifera) erdőket.

6 A királyi erdők adományozása — a tatárjárást követő telepítések előmozdítására is —• hovatovább akkora méretet öltött, hogy az Árpád-ház kihalása után viszonylag kevés erdeje maradt az egykori leghatalmasabb magyar erdőbirtokosnak, a királynak. Róbert Károly és Nagy Lajos igyekezett ugyan a birtokéhes főurak ostromának ellenállni, de a koronajavak elidegenítését tiltó 1514. évi III. törvény már nem sok királyi birtokot talált." Hazai viszonyaink évszázadokon át nem nagyon kedveztek az erdőgazdaságnak. Erdők az ország legtöbb vidékén fölös számmal voltak ugyan, de azoknak, eltekintve attól, hog}^ használóik kényük-kedvük szerint bánhattak velük, a minden tervszerűség nélkül létrejött új telepek kiterjedt erdőirtásai, a mindenen átgázoló vadászatok és főként a kíméletlen legeltetés sok kárt okoztak. Az országgyűlések egyik, szinte örök problémája az erdők ügyével függött össze. Az erdők fenntartását és valamelyest okszerű használatát célzó legkorábbi rendelkezések, mint külföldön, úgy Magyarországon is, a bányászat érdekeire voltak figyelemmel.

8 Már a XV. században gondoskodás történt arról, hogy a bányászat faszükséglete még idegen erdők fatermésének felhasználásával is kielégíthető left. Wenzel Gusztáv: az 1. jegyzetben i. m. 319. p. 7. A 3. jegyzetben i. m. XII. p. 8. Wenzel Gusztáv: az 1. jegyzetben i. m. 322. p.