Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Für Lajos: Kataszteri felvételek a Csákvári uradalom területén

másrészük pedig elszakítva egymástól, vándorolt hivatalról hivatalra. Emiatt az iratanyag ma már a csákvári uradalom levéltárában is erősen foghíjas, gyakran a gazdag forrásanyagnak csak egyedi darabjai •— vagy azok sem — maradtak ránk.

r> I. A föld tisztajövedelmének kiszámítására vonatkozó kataszteri felmérések Magyarországon a jobbágyfelszabadítás után indultak meg. Tulajdonképpen az tette szükségessé a felméréseket, hogy a feudális rendszer felszámolása után új alapokra kellett helyezni az állami földadókat.

6 Közismert, hogy 1848 előtt állami adók nálunk csak az úrbéres jobbágyföldeket illetőleg az ilyen földet használó jobbágyokat terhelték, ezzel szemben a nemesi (kuriális-allodiális) földek adómentességet élveztek még akkor is, ha ezeket a jobbágyok használták. A feudális állam földadóbázisa így Magyarországon a jobbágyrendszer sajátos fejlődése révén meglehetősen szűk területre korlátozódott: az úrbéres jobbágyföld csupán az ilyen természetű belsőséget, szántó- és rétföldet foglalta magában, ezért a nemesi földön kívül valójában adómentes volt a parasztok által is használt valamennyi közös erdő- és legelőföld is. Ennélfogva az ország földterületének — ideértve Erdélyt is — alig ^3—

1

U-én osztódott szét a telkek után kivetett évenkénti állami adó.

7 A jobbágyfelszabadítással egy időben törvénybe iktatott közteherviselés több vonatkozásban teremtett új helyzetet az adófizetés korábban annyira igazságtalan és eléggé bonyolult rendszerében.

8 Az egyik szembetűnő változás éppen abból adódott, hogy az állami adók ettől kezdve az ország földterületének nemcsak a kisebbik hányadát terhelték, hanem annak — az egyenlőség szellemében — minden hasznosítható talpalatnyi földjére kiterjedtek. Végsőfokon ez azt jelentette, hogy az állami földadó bázisa egyik napról a másikra három-négyszeresére nőtt. De gyökeresen megváltozott az adókivetés rendszere is. Korábban bizonyos kulcs szerint a megyékre, a megyék az úrbéres községekre, majd ezek az úrbéres jobbágygazdaságra lebontva osztották szét és vetették ki az országgyűlés által elfogadott adósummát. A feudális társadalom adózási rendszerében tehát az adókivetés legkisebb egysége a dica, illetőleg az úrbéres jobbágygazdaság volt. Az új szisztéma szerint az állami földadó a föld tiszta jövedelmének meghatározott hányadát (százalékát) foglalta magában. Másszóval ez azt jelentette, hogy az adóalap szempontjából az tírbéres telket egy lényegesen kisebb és a korábbinál sokkal jobban árnyalható adóegység, az 1 katasztrális hold (1G00 négyszögöles) földterület jövedelmezősége váltotta fel. Az újfajta adózás bevezetése előtt éppen a szükséges alapok előteremtéséhez az egész országra kiterjedő széleskörű földmérési munkálatokba kellett volna fognia a forradalom tüzében született új polgári államhatalomnak. Az 1848/49. évi forradalom alatt azonban a fegyveres harc előtérbe nyomulása számtalan sok megoldatlan kér5. Az uradalmi levéltár anyagából többek között olyan fontos iratok hiányoznak, mint pl, a járási ós községi leírások, de több esetben maguk a birtokkönyvek is. A hiányt sajnos sem az országos, sem az illetékes megyei levéltárak anyagából nem sikerült ezideig pótolni, 6. Varga István: a 4. jegyzetben i.m. 252—253 p. 7. Fényes Elek és Galgóczy Károly fenntartásokkal kezelhető számításai szerint az ország földterületéből csak mintegy 13 millió hold eshetett az úrbéres jobbágyföldek és a szabad kerületek paraszti birtokkategóriájába. Fényes Elek: Magyarország leírása. Pest, 1847. Landerer. 160 p. Galgóczy Károly: Magyarország, a Szerb vajdaság, a Temesi Bánság mezőgazdasági statisticaja. Pest, 1855. 86—90 p. Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. Századok, 1950.évf. 266—267 p. Orosz István: A parasztbirtok ... a 2. jegyzetben i.m. 16 p. 8. 1848: XILtc.