Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Für Lajos: Kataszteri felvételek a Csákvári uradalom területén

déssel együtt sokáig háttérbe szorította az adózás rendezését is. Csak 1849 tavaszán jelent meg és május 30-án lépett életbe az a törvénycikk, amely a közteherviselésről szóló rendelkezés értelmében új alapokra kívánta volna fektetni a földadózást.

9 A törvénycikk rendelkezése szerint a jövőben minden egyes földdarab tisztajövedelmének 7,5%-át kellett volna fizetni állami földadóként kivétel nélkül minden földingatlannal rendelkező tulajdonosnak. A művelési ágak szerint elkülönítendő földdarabok tisztajövedelmét pedig — írta elő a törvénycikk — az illető vidéken szokásos földhaszonbérletek középértéke alapján kell meghatározni, illetve ahol erre lehetőség nem nyílik, az ottani középtermések piaci középára alapján köteles a kirendelt közigazgatási hatóság kiszámítani.

10 A törvénycikk életbe lépése után néhány héttel azonban a szabadságharc elbukott, s az államháztartás szempontjából annyira fontos adókérdés újrarendezése az önkényuralom kormányszerveire maradt. A világosi bukás után alig két hónappal — a megtorlás és a rémuralom dermedt csendjében —• 1849 október 20-án látott napvilágot az új polgári adózás alapjait lerakó császári nyílt parancs, 1850 március 4-én pedig megjelent az a másik pátens, amely ideiglenesen bevezette az új polgári földadót, egyben elrendelte a szükséges kataszteri munkálatok beindítását.

11 Az ideiglenes földadó — ahogy akkor nevezték: „földadó-ideiglen" — bevezetésével kapcsolatos munkálatok nyomban megkezdődtek országszerte mindjárt a rendelet kibocsátása után. Az ideiglenes földadó pátens alapelvei lényegében megegyeztek azzal a korábbi császári nyíltparanccsal, amelyet még 1817-ben I. Ferenc adott ki ugyancsak a földadókataszter elkészítésére a monarchia örökös tartományaiban.

12 Az 1850. évi pátens hűséges másolata volt az 1817. évinek. A pátens értelmében valamennyi termőföldre kivetendő földadó az értékelt kataszteri tisztajövedelem meghatározott (15, majd 25) %-át tette ki, ezért a tisztajövedelem megállapítása a kataszteri felmérések sarkalatos kérdése lett. A termőföldet a hagyományos művelési ágakba sorolták (szántó, kert és rét, legelő, erdő, szőlő, nádas), nem választva el ekkor még egymástól a kerti és rétföldet. A föld tiszta jövedelmét művelési áganként különkülön úgy számították ki, hogy a szokásos gazdálkodási rendszer mellett az átlagos termésű évben kapott — egykori szóhasználattal élve — „nyershozamból" levonták a termelésre fordított összegeket: képletbe foglalva: tisztajövedelem = „nyersjövedelem"—gazdálkodási költség.

13 A föld tiszta jövedelmét valójában a föld minősége, a megművelés módja, a terméseredmény és a piactól való távolság határozta meg. Ahhoz azonban, hogy az egyes művelési ágakba s ezen belül az egyes tiszta jövedelmi osztályokba hibátlanul tudják besorolni majd a földeket, feltétlenül szükségessé váltak az egyes művelési ágakat egymástól pontosan elkülönítő mérnöki felmérések, bár az ideiglenes földadó kivetéséhez — márcsak a sürgősség miatt is •— a korábbi (főként úrbéri) földrendezések felvételi eredményeit használták fel. Egy 1853-ban megjelent rendelet nyomán azután végre 1856-ban országszerte megkezdődtek a részletes trigonometriai felmérések. Főként a mérnökhiány miatt ezek a munkálatok 9. 1849: Vll.tc. 10. Uo. 4—6. § 1 1. Birodalmi Kormánylap, 1850.évf. 80.sz. 661—664 p. 12. A kataszteri felmérések tekintetében egyébként a Habsburgok Európában úttörő munkát végeztek: Európa majd minden országa, módosításokkal ugyan, de tőlük vette át a földadókatasztert. Varga István: a 4. jegyzetben i.m. 260 p. 13. A járási becslőbiztosok elsősorban a községi elöljárók bemondása alapján végezték el a jövedelembecslést. A művelési ágak és osztályok meghatározását 14—21 nap, az osztályokba sorolást és a birtokkönyveket pedig 8—10 hét alatt kellett elkészíteni. Birodalmi Kormánylap, a 11. jegyzetben i.h. Vö. : Varga István: a 4. jegyzetben i.m. 261 p.