Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)

Khin Antal: A somorjai halászcéh

joga is volt. A garázda halászt pénzbüntetésen kívül fogságra is ítélhette. Ilyenkor láncra is verethette a bűnöst. A fogság csak órákig tartott. Arra is emlékeztek, hogy kit ítéltek így el utoljára; ez egy hírhedt, káromkodó és részeges doborgazi halászmester volt. Botbüntetést (mint pl. Tihanyban) nem ismerték. Mint minden más céh, ez is erősen vallásos képet mutat. Ezt láthatólag a céhzászló és céhpecsét fejezte ki. A zászló szövete fehér selyemből készült és róla arany bojtok lógtak. A templomban a halászok padjában állott. Alakja a templomi zászlóhoz hasonlított. (Hosszú téglány alak, függőlegesen lógott a rúdon.) Rajta Szent Péter volt megfestve Jézussal a halász-ladikban. (Ma már nincs meg.) Húsvétkor, pünkösdkor és úrnapi körmenetben, melyen a céhtagok kötelesek voltak részt venni, a zászlót a halászlegények vitték. A menetben két legény sajtárban, rúdon vízben úszkáló eleven pontyot vitt. 1. A céh pecsétje A céh pecsétje ismeretes. Sárgarézből való. Lapja kör, felirata, évszáma nines. Csak Szent Péter alakja látható rajta dicsfénnyel a feje körül, ruházata széles szoknyaszerű és derekán ködmön-féle. Lábán csizma. Két oldalon halak láthatók. Az egyik tok-féle (Csallóköz vizeinek legértékesebb hala, a viza), a másik igen gyenge ábrázolás, a halfajt nem lehet jól megismerni, de ez is tok-féle akar lenni. Valószínűleg somorjai, vagy pozsonyi ötvösmester készítette. Szent Péter tiszteletére az öreg halászok 50 éves kortól már szakállt eresztettek és nem borotválkoztak. Ezt a szakállt nevezték szentpéter szakállnak. Címere a céhnek egy keményfából (tölgy) faragott aranyozott ponty volt üvegszekrényben. Valószínű valamelyik ügyesen faragó halász alkotása, Ezt mindig bevitték a céhgyűlésre, melyet a „Korona vendéglő"-ben tartottak a többi céh címerei között a mennyezetre akasztva. A gyűlés teremben külön asztalra helyezték el. Emelte a gyűlés ünnepélyességét, azt jelentette, hogy komoly megbeszélés folyik. A nagygyűlést céhgyűlésnek nevezték, mindig Péter-Pál napján tartották (június 29). Szent Péter tiszteletére, akit a halászok patrónusának hívtak. Ekkor történt az inas felszabadítása, a legénnyé avatás, vagy a mesterré-avatás. Itt mutatták be a remeket m