Technikatörténeti szemle 20. (1993)

TANULMÁNYOK - Gazda István: A szakkönyvkiadás kezdete Pesten (1748–1798)

a keszthelyi Festetich-uradalom jószágkormányzója volt, s nagy szerepe lett a Georgikon 1797-es megalapításában. E könyvének érdeme az is, hogy ez az első, magyar nyelven írt, úgymond rendszeres gazdasági munka, melyért II. Lipót kitüntetést is adományozott nagytudású szerzőjének. (Érdekességként megemlítjük, hogy egyik leszármazottja, Nagyváthy Kálmán éppen száz évre rá, 1891-ben adta közre Nagyváthy Jánosról írt komoly monográfiáját.) Landerer sajtója alól került ki 1792-ben a jól ismert Bél Mátyás-féle „Compendium Hungáriáé geographicum", amely a Notitia kivonata, s amelyet szerzője halála után rendeztek sajtó alá. Landerer tehát komoly művekkel állt elő ezekben az években, amelyet a Bél kötet mellett a nemrégiben reprintben is kiadott Csapó József-féle botanika 1792-es, második kiadása is igazol (az első kiadás pozsonyi, a második Pozsonyban ós Pesten jelent meg). Debrecen főorvosának, Csapónak e műve — akárcsak Földi Jánosé — a későbbi debreceni füvészkönyv előfutárának, egyben jelentős nyelvújítási munkának tekinthető. Ugyancsak Landerer adta ki Németh Mihály „A selyem juhokról" című kötetét 1792-ben (később ő fordította magyarra Sind báró lóorvoslási kötetét). Természetesen Landerer adott ki még népszerű köteteket is, közte említhetjük a Hofbauer Anna-féle 1795-ös szakácskönyvet, amely azóta könyvritkasággá lett. Egy másik nívós állatorvosi munka Tolnay Sándornak, a pesti Tudományegyetem professzorának kötete. Több, mint háromszáz oldalas munkáját a Landerer nyomda készítette el. (Az állatorvosképzés akkor szintén a pesti egyetemen folyt, s annak első professzora volt Tolnay Sándor.) Mint látható, az állatorvosok képzésével újabb lehetőséget kaptak a pesti könyvesek, hogy szerény forgalmukat növeljék, Tolnay műve pedig sikerkönyv lett. Egy egyszerűbb, szerényebb, népszerű kertészet jelent meg 1776-ban Landerernól, a következő évben pedig Trattner adta közre Tseh Márton már akkorra híressé lett „Lovakat orvosló könyv"-ót, amelynek első kiadása 1656-os. Sokáig úgy vélték, hogy e kötet az első, magyar szerző által írt állatorvosi munka, de száz esztendeje ld. Szily Kálmán tisztázta, hogy ez egy fordítás, s hogy egy szakmailag igen gyenge kompiláció. Ennek ellenére többször is megjelent, s jó címe miatt nyilván el is fogyott. Ennél jóval tisztességesebb Veres Mihálynak a gazdasszonyokhoz szóló kis kötete (1797), amely a ház körüli munkában segítette-őket eligazodni. De hogy a ház ura se maradjon útmutató nélkül — az általunk vizsgált korszak utolsó évéhez (1798) érve —, a pesti nyomdák szakjellegű kiadványait sorra véve, még egy hasznos műre figyelhetünk fel. Ez „A jó gazda-ember" címet viseli, eredetije angol, fordítója Kőhalmi Fekete Ger-