Technikatörténeti szemle 10. (1978)
A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Wellmann I.: Népi területmérési módszerek Magyarországon
WELLMANN IMRE* NÉPI TERÜLETMÉRÉSI MÓDSZEREK MAGYARORSZÁGON A nemzetközi méterrendszer bevezetésének jelentősége akkor válik igazán szembeszökővé, ha azt a megelőző időkben használt mértékekkel és mérésmódokkal vetjük egybe. Míg a nép körében közösségi hagyományokhoz kapcsolódó szokásszerű mérésmódok öröklődtek nemzedékről nemzedékre, az egységes mértékrendszer a múlt örökségével szakító racionális gondolkodás gyümölcse volt. A korábbi mértékek a mindennapi élet kézzelfogható adottságaihoz és gyakorlati igényeihez igazodtak; ezzel szemben az új rendszer deduktív módon nyert, közvetlenül nem érzékelhető elméleti egységre alapozódott. A hossz- és területmértékeket nem kapcsolta össze egységes összefüggés-rendszer az űr- és súlymórtékekkel a méterrendszer bevezetése előtt; ez utóbbi viszont nem csupán az említett mértékek számtani összefüggések szerint egymásra épülő logikus rendszerét hozta létre, hanem a természettudományok számos területén további mértékegységeknek is szilárd kiindulópontja lett. Az új renszer összefüggő hálózatának alegységei a tízes számrendszer kerek számainak felelnek meg, szemben a megelőző gyakorlattal, melyben a legáttekinthetőbbek közé a 4-gyel való osztások tartoztak, de pl. a hosszmértékek egymásutánja gyakran az emberi testrészek fokozatonként változó arányait követte. Sőt a falu népe, a természeti gazdálkodásban megszokott értékrendet véve alapul, keveset bajlódott egzakt számszerűséggel, idegenül állt szemben minden elvont mennyiségekben való kalkulálással. A parasztnak a hétköznapokat betöltő gazdálkodás során mindegyre azt kellett tapasztalnia, hogy földből, állatból, terményből ugyanaz a mennyiség nem ugyanazt az értéket képviseli, mert a számszerű egyezés mögött gyakran jelentős minőségi különbségek s az idő dimenziójában külső behatásokból következő változások rejlenek (olyanok, melyeket többé-kevésbé modern módszerekkel készült statisztikai kimutatások is elfödnek). Ezért gyakran nem is folyamodott mérőeszközök közbeiktatásához, megmaradt becslésszerű megállapításoknál, melyek összeegyeztethetetlenek a nemzetközi méterrendszer egzakt pontosságával. Ettől az egységes mértékrendszertől azonban legfeltűnőbben a nagy tarkaság, a rendkívüli helyi változatosság különböztette meg a hagyományos mértékeket. Ebben döntő része volt annak, hogy a korábbi idők mezőgazdasága nagy mértékben a természetre hagyatkozott: a regionálisan és helyileg változó természeti adottságok, a velük összefüggő feudális széttagoltság a mértékek alakulására is rányomták bélyegüket. De éppen az a tény, hogy az egykori mértékek és mérésmódok a helyi körülményekhez és igényekhez al* Mezőgazdasági Múzeum, Budapest.
