Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1940 június 5-én, szerdán. 133 ban az, hogy a közhangulatot olyan mértékben és irányban befolyásolja, hogy Németország ellen foglaljon állást. Ezen utóbbi állításom igazolására idézem Lajos Iván füzetéből a következőket (olvassa): »Szívből egyetértünk Rooseveltnek a demokráciák iránt érzett szimpátiájával és magunk is úgy véljük, hogy a világnak a diktátorok általi állandó fenyegetése olyan fokot ért máir el, mely a demokráciák egységes állásfoglalását követeli.« Vagy a német nép hangulatáról így ír (olvassa): »Ellenzéki hangok nem juthatnak szóhoz. Hitler hatalomrajutásakor ellenben mintegy 11 millió kommunista szavazó élt az országban és ezeket kétségkívül még ma sem sikerült kiirtani a méniet népből. A német illetékes tényezők háború esetén belső forrongásoktól, munkáslázadásoktól tartanak.« A szerző minden bizonnyal számított arra, bogy a kormányzat nem fog akadályokat gördíteni ezen füzet kinyomatása és postai szállítása elé. Reményében nem is csalatkozott, mert ez a külpolitikánkat, a tengely iránti jóviszonyunkat mélyen sértő és veszélyeztető füzet kilenc kiadást ért meg. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: De nem nálunk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gál Csaba: Ez a füzet kilenc kiadást ért meg a magyar királyi ügyészség engedélyezésével, zsidó pénzen (Wirth Károly: Es a második kiadásnál már interpelláltak! — Gr. Festetics Domonkos: Ki vette itt komolyan? Senki!) akkor, amikor az ügyészség a Németország által Magyarországon terjeszteni szánt és a lengyelek által elkövetett kegyetlenkedésekről szóló könyvet* nem engedélyezte teljes terjedelmeiben. (Pröhle Sándor: Szegény lengyelek!) A kormány tehát heteken keresztül tűrte ennek a szürke könyvnek a terjesztését; közben pedig bennünket, nyilaskereszteseket, akik legelsősorban tiltakoztunk a szürke könyv terjesztése ellen, nem átallott a guruló pénzek, értsed a guruló márkák sanda gyanújával illetni* maga a magyar királyi miniszterelnök, Teleki Pál. (Jandl Lajos: Szegyei je' magát! — Matolcsy Mátyás: Nem veszi már senki komolyan Teleki Pált! — Paczolay György: így néz ki a semlegesség!) Minket német bérenfceknek, hazaárulóknak neveztek és meggyanúsítottak ázzál, hogy a németek szállásesinálói vagyunk Magyarországon, (Ifj. Tatár Imre: Csináltak ők a zsidóknak elég szállást!) a zsidó liberális sajtó pedig ugyancsak a Teleki Pál magyar királyi miniszterelnök által személyesen irányított cenzúra jóváhagyásával dicshimnuszokat zengett Lajos Ivánról, az ő nagy tudományáról. (Zaj és ellenmondások a középen. — Wirth Károly: Nem kell felháborodni! Még nincs a nagykanizsai internálótáborban! — Folytonos zaj. — Wirth Károly: Pedig ott kellene lenni az internálótáborban! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Még Párizsban van!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gál Csaba: A viszonyok kényszerítő hatása alatt azonban mégis csak kénytelen volt Teleki Pál miniszterelnök úr, helyesebben a kormányzat, heszüntettetni ezeknek a füzeteknek a terjesztését és vádiratot adatni ki Lajos Iván ellen; sajnos, igen enyhe minősítéssel, — ahogy a vádirajt mondja — »sajtó útján elkövetett valótlan hír terjesztésének vétsége miatt«. Es jóllehet maga az ügyész is kénytelen ^ volt elismerni, hogy Lajos Iván »olyan valótlan híreket terjesztett és koholt nyomtatás útján a baráti Németországról, hogy ezáltal a köznyugalmat zavarta és az ország külső politikájának érdekét veszélyeztette«, ezt az embert szabadlábon hagyták, még csak nem is internálták, a belügyminiszter úr útlevelet adatott ki a részére és ennek segítségével a Balkánra távozott. (Mozgás. — Wirth Károly: Nem azért mondjuk, hogy sajnáljuk; csak nem igazság! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Biró Pál is kapott útlevelet! — Paczolay György: A körösi rendőrkapitány 5 percet adott a Trianon elleni beszédre tegnap!) Elnök: Csendet kérek, Paczolay képviselő úr! Méltóztassék mindennemű közbeszólástól tartózkodni. Gál Csaba: Ennek a vádiratnak a kiadása, 1939 július 31-e óta körülbelül egy esztendő tölt el, ez alatt az idő alatt azonban nem tűzetett ki tárgyalás Lajos Iván ügyében. Állítólag amnesztiát kapott. Ki felelős az amnesztia szövegének ilyen megfogalmazásáért? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A belügyminiszter! Az igazsáfjügyminiszter! — Ifj. Tatár Imre: Célzatosan cselekedtek így! — Zaj.) Elnök: Kérem, méltóztassanak az állandó megjegyzéseket és közbeszólásokat abbahagyni, különben kénytelen leszek a közibeszólókkal szem'ben erélyesebb rendszabályokat alkalmazni. Gál Csaba: Tisztelettel kérdem az összkormányt, hogyan adhatott az ügyészség engedélyt a szürke könyv kiadására és terjesztésére? Hogyan érhetett meg a szürke könyv ügyészi engedéllyel kilenc kiadást? Hajlandó-e a kormány megállapítani, ki fedezte a szürke könyv nyomtatási és terjesztési költségeit? Hajlandó-e ezeket bíróság elé állítani? (Wirth Károly: A második kiadásnál már interpelláció volt!) Ki felelős azért, hogy a Laíjios Iván elleni vádirat elkészülte óta bírósági tárgyalás nem, tűzetett ki, sőt Lajos Iván állítólag amnesztiában is részesült? Hajlandó-e a kormány, amennyiben Lajos Iván itthon lenne, (Paczolay Györgyj Nincs itthon!) mint az ország külpolitikájára veszélyes egyént azonnal internálni? (Wirth Károly: Majd a németek! Nemsokára, mert már Párizsnál vannak!)Mivel ^pedig ama közállapotok megteremtéséért és tűréséért, amelyek lehetővé tették a szürke könyv megjelenjék, elsősorban Teleki Pál és Ketresztes-Eischer Fereine belügyminiszter felelősek, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hajlandók-e ezek, mint abszolút méltatlanok, helyükről azonnal távozni? (Ugy van! Ugy van! Élénk taps a szélsőbaloldalon. — Zaj jobb felől.) Elnök: Gál Csaba képviselő urat interpellációjának sértő befejezéséért rendreutasítom. (Rapcsányi László: Igazat mondott! — Wirth Károly: Ez a véleménye!) Csendet kérek, képviselő urak. Az interpelláció kiadatik a kormánynak. Következik Szögi Géza képviselő úr interpellációja a vallás- és, közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a íjegyző urat, szíveskedjek annak szövegét felolvasni. • '•_:' Kovách Gyula jegyző (olvassa): »Interpelláció a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a szegedi Tunyogi Csapó János-fele magángimnázium betiltása s ezzel kapcsolatos újabb intézkedések tárgyában. # 1. Van-e tudomása a miniszter urnák arról, hogy a gimnázium betiltása annak körülbelül 300 tanulójára milyen helyrehozhatatlan károkat zúdított s a szülők között milyen nagy elkeseredést váltott ki % 19