Képviselőházi napló, 1939. VI. kötet • 1940. május 30. - 1940. július 23.

Ülésnapok - 1939-112

134 Az országgyűlés képviselőházának 2. Igaz-e, hogy a gimnázium betiltásának bejnem vallott, bár főindoka az volt, hogy ott állítólag nemzeti szocialista propaganda folyt? 3. Igaz-e, hogy az épületeiket egy létesítendő lengyel gimnázium céljaira foglalták le ? 4. Összeegyeztethetőnek tartja-e a magyar államnak a tengelyhatalmak iránti szoros barátságával, hoigy amikor állítólagos nemzeti szocialista szellem miatt a gimnáziumot betiltja, ugyanakkor a baráti Németországgal oly súlyos, ellentétbe került lengyelek javára nyújt ilyen nagyjelentőségű kedvezményt ?« Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szögi Géza: T. Ház! A civitas solis városában, Szegeden súlyos kultúrbotrány hullámai gyűrűznek. (Homan Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter : Megakadályoztuk ! — Derültség é\s taps jobbfelől. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Táviratilag? — Felkiáltás a szélsőjobboldalon : A bejegyzés után ! — Jandl Lajos : Egészen kimerült a miniszter úr ebben ! — Rapcsányi László : Mégis csak jók azok a nyilasok ! — Zaj jobb felöl. — Maróthy Károly : Várjuk meg, amíg kiderül a dolog !) Ebből a miniszteri közbeszólásból úgy látom, hogy interpellációm talán már elérte a kívánt eredményt, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter : Már megszüntettük !) mert a miniszter úr már megakadályozta. Legyen szabad azonban megmondanom azt is, hogy még nem akadályozta meg a miniszter úr azoknak a szabálytalanságoknak és törvénytelenségeknek a sorozatát, amelyeik ennek a magángimnáziumnak a fenntartási jogát elvonhatóvá minősítették. Az 1934 : XI. te. 9. §-a expressis verbis, határozottan megmondja, hogy ha egy iskola ellen kifogás merül fel, vizsgálat indítandó, az illető fenntartó jogot gyakorló igazgató figyelmeztetendő és ha mindezeknek eredményeként az állítólagos panaszokat nem orvosolja, idő adandó arrra, hogy az a gimnázium necsiaik máról-holnapra, egy-két nap alatt szüntettessék meg. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter : Ügy van ! Ügy van ! Megtörtént másféléve !) Ügy látjuk, hogy a minisztérium ezt a rendelkezést ebben az esetben nem tartotta be. Kétségtelen, hogy volt valami szabálytalanság

1 már a gimnázium keletkezése alkalmával, az első esztendőben, ami talán éppen a keletkezéssel kapcsolatos kisebb hiba lelhetett csak és isemmi más. Az esztendők hosszú sora, nyolc év múlva azonban ezek a kisebb hibák megbocsátíhatóknak voltak tekintendők, ezekre utólag, nyolc év távolából hivatkozni már nem volna szabad. Kétségtelen, hogy a minisztériuim azt a magángimnáziumot, amelynek 300 tanulója volt és amely kétségtelenül erős konfcurreneiát csinált a szegedi állami iskoláknak. — mert nagyon gyakran előfordult, hogy magas személyiségek, mint például maga a volt szegedi hadtestparancsnok is kézenfogva vitte át a fiát az állami gimnáziumból a Tunyogi Csapó-féle magángimnáziumba, kijelentvén később, hogy ezt a magángimnáziumot a legmagyarabb gimnáziumnak tekinti — elegendő indok nélkül zárta be. Ha azonban ez csak a gimnázium fenntartójának panasza és egyéni sérelme lenne, akkor nem is hoznánk az ügyet a t. Ház elé, ide kell azonban hoznunk, mert ez 300 tanuló szüleinek sérelme is. (Tost László: Mi az?) Azt kérdezi a miniszter úr, hogy mi? I 112. ülése 19^0 június 5-én, szerdán. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem én kérdeztem! — Elénk derüíts'ég.) Hát valaki más, mindenesetre arról az oldalról. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Méltóztassék a közbeszólásokat abbahagyni. Szögi Géza: Azt hiszem, könnyű elképzelni azt az erkölcsi rombolást, amely e gimnázium tanulóinak lelkében, különösen a felsőbb osztályosok lelkében végbement abból kifolyólag, hogy az év befejezése előtt körülbelül 30 napi szünetre kénytelenek menni. A szegényebb sorsú szülőknek súlyos külön kiadásokat kellett yállalniok azért, mert ebiben a szegedi gimnáziumban nagyon sok nem szegedi is laikott s amikor a szülők elvitték gyermekeiket ebből a gimnáziumiból és más intézetbe Íratták be, beiratási díjat kellett fizetniök, új egyensapkát és egyenruhát kellett beszerezniök, azonkívül az is külön kiadást jelentett, hogy csak az állami iskolák voltak hajlandók a március hó l-ig befizetett tandíjat visszamenőleg beszámítani, a felekezeti iskolák azonban nem, tehát a felekezeti iskolákba átment gyermekeknek újra meg kellett fizetniök a Tunyogigimnáziumban már lefizetett tandíjat is. Súlyos sérelmek ezek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Talán kissé túlzó példát mondok, de meg kell jegyeznem, hogy azon a szülői értekezleten, amelyen a szülők hihetetlenül elkeseredve tárgyalták a minisztériumnak ezt az érthetetlen intézkedését, olyan súlyos sértések hangzottak el a miniszter úr személyével szemben, hogy azokért azt hiszem legalább 1500 évi szabadságvesztés büntetés járna. (Elénk derültség.) Kissé túlzottan mondom, de legyen szabad ezzel a költői túlzással kifejeznem azt a mérhetetlen elkeseredést, amelyet ez az intézkedés a szülőkben helyrehozhatatlanul keltett. T. Ház! Akárhogyan nézem azt a miniszteTÍ rendeletet, amely a gimnázium fenntartó jogát elvonta, nem tudok benne olyan törvényes indokot felfedezni, amely erre a drákói, nagyon rövid határidős intézkedésre okot szolgáltatott volna. Talán megtaláljuk azonban az igazi indokot akkor, ha rámutatunk arra, hogy ráfogták erre a gimnáziumra, hogy nemzeti szocialista propaganda folyik a falai között. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igazán?) így tudjuk. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én sohasem hallottam, csak most! —- Derültség. — Elnök csenget. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem akarják tudni!) Ezt mondották az érdekeltek. Nagyon örülnénk, ha nem ez lett volna a valóságos indok, mivel azonban a rendeletben felhozott indokok nem elegendőek ilyen drákói intézkedésre, viszont másrészről tudjuk, hogy a nemzeti szocialista mozgalommá! szemben a kormányrendszer mindenféle eszközt nagyon szívesen és nagyon erőszakosan is szeret alkalmazni, nem gondolhatunk másra, mint erre a lehetőségre. Amikor egy magyar város gimnáziumáról és magyar szülők gyermekeiről van szó, akkor legyen szabad — éppen a most mondottak figyelembevételével — egy. példára hivatkoznom a tekintetben, hogyan járnak el az iskolafenntartói jogok visszavonásával kapcsolatban más államokban. Törökország, amelynek a szövetséges hatalmak iránti barátsága közismert, elrendelte a legutóbbi időben a német egyesületek betiltását és a német középiskolák bezárását, s mégis azt látjuk, hogy a gimnázium-