Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.

Ülésnapok - 1931-306

Az országgyűlés képviselőházának 306. lalja magára és csak olyan esetekben, amikor normális védekezési eszközök, védekezési módok végrehajtására van szükség, méltóztassanak ezzel csak az erdőbirtokosokat terhelni. Van a törvényjavaslatnak egy rendelkezése, amelynek céltalan és a kezelést rendkívül megnehezítő jellege van és ez: a törvényjavaslat 13. §-a, amely kimondja, hogy a bányanyitáshoz vagy a bányamüveléshez még akkor is, ha az nem haszonszerzés céljából, hanem kizárólag az erdőbirtok érdekében történik, engedély szükséges és az ilyen munkálatok megkezdése előtt 30 nappal az erdőrendészeti hatóságnál ezt be kell jelenteni. Ennek a szakasznak rendelkezése, amely csak az 1—3 kat. holdnyi területre korlátozza ezt a bejelentési kötelezettséget — és így csak kisebb méretű munkákról lehet szó — a székesfővárosra nézve beláthatalan zavarok forrása lehet. A székesfőváros erdőiben előfordulhat, hogy egy égiháború, egy felhőszakadás valamenyi utat, vagy az utak nagy részét tönkreteszi pl. egy pénteki vagy szombati napon és akkor vasárnapra le kell állítani az összes autókat, amelyek a Svábhegyre, vagy a Jánoshegyre akartak kirándulni, mert addig nem lehet kijavítani az utakat. Ha t. L ebből az erdőből akarjuk kitermelni a, kavicsot, akkor 30 nappal korábban kell az erdőhatóságot értesíteni és az erdőhatóság válasza nélkül ezt a munkát nem lehet megkezdeni. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ez nem bányanyitás!) Ez szintén kőkitermelés és kavicskitermelés, nem vagyok tehát biztos abban, hogy ezt nem fogják-e bányanyitásnak minősíteni. Mégis itt kell kitermelni ezt az anyagot, mert nem hozathatjuk a hatodik hegyről azt az anyagot, amelyet itt is ki lehet termelni. Ha* az Istenhegyi úton a zápor elmossa az utakat, akkor azokat vasárnapra ki kell javítani, mert nem tehetjük ki a táblát, hogy 30 napig ez az út zárva van a, földmívelésügyi miniszter úr rendelete folytán. Ezt nem lehet megcsinálni. Módot kell tehát nekünk nyújtani arra, hogy nem haszonszerzés céljából, nem kufárkodásból, hanem tisztán saját szükségletünkre, tisztán azért, hogy az erdei utakat mindig abban a kaxban tarthassuk, hogy autóképesek legyenek — mert a fővárosi utaknak mindig autóképeseknek kell lenniök, — ezeket a köveket és kavicsot kitermelhessük. Erre feltétlenül szükség van. A miniszter úr méltóztassék módot adni arra, hogy a, mai modern korszakban talán egy telefonértesítés is elég legyen az erdőhatósághoz arra, hogy ebből a célból az ilyen kibányászás lehető legyen. (Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Ebben az esetben még telefon sem kell!) Szóval megnyugtat a miniszter úr engem ebben a tekintetben, hogy erre nem fogják vonatkoztatni ezt a rendelkezést. Nagyon nehéz disztingválni abban a kérdésben, hogy ez bányanyitás-e, vagy nem. Mindig arról a helyről kell kitermelni a szükséges kavicsot, ahol az legközelebb van. Nagyon kérném, méltóztassék ezt a kérdést a részletes tárgyalás során valamilyen formában rendezni. Ha erdészeti kihágásról beszélünk, akkor állítanunk kell, hogy ebben a székesfőváros erdői tartják a rekordot. A székesfőváros erdőiben van a legtöbb erdészeti kihágás; azt hiszem, ezt vita nélkül mindenki elismeri. Ezeket a kihágásokat legnagyobbrészt olyan egyének követik el, akiken azokat a pénzbírságokat, amelyeket az erdészeti hatóság állapít meg, ülése 193í november 28-án, szerdán. 275 behajtani soha nem lehet. Nagyon szeretném, ha mégis ennek a rendkívül nagymértékű erdőkárnak megszüntetése, illetőleg lehetőség szerint való korlátozása érdekében az 1894. évi XII. te. 115. §-ának mintájára ez a pénzbírság elzárásra, vagy közmunkára lenne átváltoztatható. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr hozzájárulna ahhoz, hogy bizonyos súlyosbító körülmények is vétessenek fel a törvénybe. így például, ha ezek a kihágások az^ éjjeli órákban történnek, amikor az őrszemélyzet nincs a helyén, vagy ha egy időben tudatosan több helyen történik, azért, hogy az őrszemélyzet csak az egyik nyomot követhesse,^ másikon pedig vígan történhessék a kihágás, vagy ha a tettes hasonló bűncselekményért már büntetve volt. Ezeket súlyosbító körülményeknek kellene tekinteni, mert hiszen ahol az erdő lakott terület közepén van, vagy lakott terület mellett megy el, ott igen gyakran előfordul, hogy többen összebeszélve, tudatosan, az erdőőri személyzet kijátszásával követnek el erdészeti kihágásokat. Ha ezekre nézve csupán pénzbírság áll fenn, ez nem rettenti el őket, mert rajtuk pénzbírságot behajtani soha és semmilyen formában nem lehet. Már pedig, ha megtorlatlanul maradnak erdészeti kihágások, akkor ez szinte útmutatás másoknak, hasonló kihágások elkövetésére, mert hiszen nekik nem kell semmitől sem tartaniok, a pénzbírságot nem fizetik meg, elzárni vagy közmunkára fogni pedig nem lehet őket. Egy-egy ilyen megtorlatlanul maradt példa maga után vonja egész sorozatát a, hasonló eseteknek, úgyhogy vigyáznunk kell arra, hogy valamilyen módja a megtorlásnak maradjon a hatóságok kezében. Amikor erről beszélek, akkor kénytelen vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni arra is, hogy a, hatóságokhoz való futkosás még külön terhet és külön költséget is okoz az erdőbirtokosnak, mert hiszen az, hogy egy ilyen kihágást üldözhessen, maga után vonja azt, hogy valamelyik erdészeti alkalmazottnak el kell mennie vagy a szomszéd község közigazgatási hatóságához, vagy el kell esetleg mennie a főszolgabírói járás székhelyére vagy egy 'bírósági székhelyre. Hiszen vannak esetek, amikor ide kell menni és az ezzel járó utazási, ellátási és napidíj költségek még fokozzák az erdőbirtokos kárát. Ezért mi azt szeretnők, ha a miniszter úr hozzájárulna ahhoz, hogy az erdőtulajdonos vagy az erdőbirtokos székesfőváros leszállíthassa a kárigény összegét s így egy hozzá legközelebb álló hatóságnál intézhesse el ezt a kihágást, a hozzá legközelebb eső közigazgatási vagy büntető hatóságot keresse fel, hogy ne kelljen ragaszkodnia ahhoz a taksához, amelyet az erdészeti hatóság állapít meg ilyen kártételekre. Ez a körülmény mindenesetre megkönnyíti az ilyen kártételek üldözését, mert ellenkező esetben, ha a kártétel befizetésére semmi néven nevezendő reménység nincs, akkor nem fogunk még nagy költséget is áldozni arra, hogy utánajárjunk az ilyen embereknek s akkor a károk megakadályozása lehetetlenné van téve. Ezekre vonatkozólag nyújtottam be módosításokat ehhez a törvényihez és 'kérem a miniszter urat, kegyeskedjék azokat elfogadni. Nem szokatlan, hanem szokásos az, hogy bármilyen törvényjavaslatot tárgyalunk, ;a székesfővárost mindig megtámadják. Ennek a vi-