Képviselőházi napló, 1931. XXIV. kötet • 1934. október 23. - 1935. március 05.
Ülésnapok - 1931-306
276 Az országgyűlés képviselőházának 306, tának folyamán is két illusztris képviselőtársam részéről érte a fővárost indokolatlan és meg nem érdemelt támadás, amelynek adatai is, tényei is a valóságnak nem felelnek, meg és amelyéket jobb lett volna előbb megkérdezni, mielőtt itt a Ház nyilvánossága előtt tárgyalják. így kénytelen vagyok azokra minden körülmények között reflektálni. Krúdy igen t. képviselőtársam beszédében azt mondta, hogy a székesfővárosi illetékek és vámok a tűzifának az erdőbirtokosoktól a fogyasztóig való útjában a legnagyobb mértékben drágítólag hatnak és a székesfőváros jövedelmének legnagyobb részét vagy tekintélyes részét ilyen vámokból és illetékekből szerzi be. A képviselő úr ugyanebben a beszédében megállapítja iazt, hogy 360—370 pengőbe kerül egy vágón fa, mikorra a nagykereskedőig jut. Nem sokallta azokat a fuvarozási, szállítási, berakási, kirakási, vasúti fuvartételeket, ellenben kifogásolta azt az ő beszédében is 8—10 pengőre értékelt illetéket és kövezetvámot, amelyet egy vágón fa után a székesfőváros beszed. Ez a 8—10 pengő esak 2—2.5 százalékát teszi ki a 360—370 pengőnek és a főváros budgetjében sem tesz ez ki nagyobb összeget. Ennek ellenére, míg a többiekkel szemben elnéző volt, a székesfővárossal szemben azonnal felállította azt a tételt, hogy a székesfőváros tehát ezekkel a kérdésekkel ilyen «nehezen bánik el. Itt van előttem a székesfőváros pénzügyi költségvetése, amelyből látható, hogy a székesfővárosi budget bevételi oldalán 315,600.000 pengő van. A vámokra és illetékekre előirányzott összeg ebből 6,300.000 pengő, a zárszámadási eredmény pedig 5,700.000 pengő. Vagyis a főváros bevételeinek az előirányzatban 2%-ot, a zárszámadásban 1.8%-át teszik az ilyen módon szerzett bevételek. Lehet-e erre azt mondani, hogy a főváros olyan bűnös politikát űz, hogy ez a tétel teszi jövedelmének legnagyobb részét? 98% bevétellel szemben 2% bevételt nem lehet a főváros bevételének legnagyobb részeként beállítani, hacsak egy pillantást vetünk is ezeknek a költségvetési füzeteknek a számsorai közé. De a székesfőváros még ezt a 2—2^%-ps illetéket és vámot sem veszi el ingyen, ezért minden körülmények között ellenszolgáltatást ad. Méltóztassék tehát megérteni, hogy a székesfőváros nem próbál beállítani a termelő és fogyasztó közé újabb nehézségeket, hanem a főváros az, amely a termelő és fogyasztó közül ki szeretné kapcsolni mindazokat a szerveket, amelyek ezeket egymástól elválasztják és amelyek tényleg sokkal nagyobb százalékban hatnak drágítólag például a. tűzifára, — amint Esterházy Móric igen t. képviselőtársam tegnap kimutatta — mint a székesfővárosnak ezek az adói és illetékei. Másik képviselőtársam, r aki a, székesfővárossal szemben szintén támadást kockáztatott meg, az általam igen nagyra becsült Szalóky Navratil képviselő úr volt, {Halljuk! Halljuk!) aki beszédében a Kútvölgyi-úttal és a régi budai temetővel kapcsolatban tett olyan megjegyzéseket, hogy — sajnálom, hogy nincs itt az a füzet, amelyből szó szerint olvashatnám, de emlékezetből is nagyon jól meg tudom állapítani — a székesfőváros az elhagyott, régi temetőket nem kezeli kellő kegyelettel, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől!) mert a Szent János-kórház mellett, ahol fenn is van út közvetlenül a kórház ím ellett és lent is , ülése 193b november 28-án, szerdán. van egy út, a Hűvösivölgyi-út, e két út között egy újabb utat épített, — a Kútvölgyi-útról van szó — és ennek építésével kapcsolatban a temetővel és a (halottakkal meglehetősen kegyeletlenül bánt el. A képviselő úr azt mondja, nem tudja, miért volt szükséges egy újabb utat építeni. En tisztelettel felvilágosítom, hogy az egész Zugligetnek nincs közvetlen kijáró útja a Széli Kálmán-tér felé. A Zugliget már teljesen beépült és most felülről az Istenhegyi-úttól egészen lenn a, Budakeszi-útig nincs közlekedés. (Fenyő Miksa: Neki nem is kell, nem ott lakik!) Nekünk kell tehát közlekedésre lehetőséget nyújtani. A közlekedést nem lehet a János-kórház mellett végrehajtani, mert annak 8 fokos emelkedése van, nekünk pedig autóval járható utat kellett csinálnunk, szerpentint kellett tehát terveznünk. Egy felhagyott, régi temető egy ilyen fontos városfejlesztési érdeknek nem lehet akadálya. Ezt talán ő is koncedálja. Ezelőtt az útépítés előtt a katonai és polgári hatóságok között nagy tárgyalás folyt le, amelynek során jegyzékbe vették mindazokat a sírhelyeiket, amelyeket ez aa útépítés érint. Az építés folyamán ezt a jegyzéket hétszer változtatták meg, hogy kikerüljenek egyes értékes, illetve nevezetes sírokat és miután teljes megegyezés jött létre a katonai és polgári hatóságok között, (minden egyes sírra, amely útbaesett elrendelték az exhumálást. Az exhumálás megtörtént a hatóságok szabályai szerint. Majd el fogom olvasni az erről szóló jelentést is. Minden egyes csontdarabot egyházi temetéssel el is temettek, mielőtt az útépítés megtörtént volna. Koncedálnom kell azonban valamit. Abban igaza van, hogy nem egy réteg sírt találták és az ő általa meghatározott hat láb mélységen alul is voltak még hatméteres bevágásban — nem tizenkettőben — egyes sírok, nem koporsók, csak egyes csontok, ezeket is a legnagyobb kegyelettel gyűjtötték össze, szintén egyházi szertartással beszentelve temették el egy közös sírban a legkisebb csontmaradványt is és mint a hivatalos jelentés mondja (olvassa): »Az exhumálás teljesen szabályszerűen, a tisztiorvos és a temetőigazgatóság jelenlétében folyt le. A leásást,, valamint a csontgyüjtést és elhantolást a temető-igazgató és a tisztiorvos ellenőrizték az exhumálások alkalmával minden esetben és abból r a szempontból, hogy a kegyeletnek és a közegészségi szempontoknak megfelelően eszközöltessék.« Az útépítésre vonatkozólag megállapítja & jelentés, hogy a megelőző exhumálás után még esetleg talált csontrészeket teljes kegyelettel temették el, hogy a sírok és sírboltok kiürítése és elbontása után kezdődött esak meg az útépítés és hogy a sírokban levő tetemek áthelyezését, illetőleg a sírok nélkül talált csontok összeszedését úgy eszközölték, hogy a talált koporsókat vagy csontokat az e célra be; gyakorolt temetői sírásó-altisztek szabályszerű módon, a temetői szabályrendeletek 3. i-aban körülírt módon szedték össze és helyezték el hat, a főváros által nyitott közös sírba. Az útépítési vállalkozó is a leásásra kioktatott munkásokkal kegyeletes módon végeztette a munkát, úgy, hogy a csontmaradványok lehetőleg épen kerüljenek felszínre és hogy kegyeletsértő dolog ott ne történjék. A temetői ügyosztálynak a helyszínen tartott tiszviselóje is megállapította, hogy ellenőrzése alapján a munkálatokat a legtökéletesebb rendben es legkegyeletesebb módon hajtották végre. Sem
