Nyírvidék, 1924 (45. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-23 / 45. szám

iyS4 t'wsruéí 23 Kállay Tibor. A szenvedelmek mindig távol zajla­nak le az igazság révpartjaitói. Pirosra he­vült arcokról,, gyülöjettombolásról, a kor­mánybnktatás reményétől átfütclt táma­dókról olvasunk a nemzetgyűlés keddi ülő séről érkezett tudósításokban. A pénz­ügyminiszter felé robbant a vihar hevü­lete s ő bástyaként állott a hullámok tor­laszául. A gyűlölködés heve, a pillanat­nyi izgalmak zivatara Szabolcs arnyló ró­náira nem csapkod, dübörgése elhal, mi­re ideér, de nékünk mélyen a tudatunkba markol a'z akép, amint a legsúlyosabb gazdasági krízis érésének idején a pénz­ügyi kormányzat kerekéhez állított szabói, esi férfiú sziklaként áíl és becsületességé­nek,. jövőbe látásának, titkok ismerésének érzésében acélos hősként tes,z vallomást Igazsága mellett. Ma már nem áll a vulká­non. Nem pénzügyminiszter. Nagy tusák, álmatlan éjszakák hosszú spra az oromén^, ber titáni munkabírásával végzett felada­tok ideget,, lelket emésztő hónapjai után megpihen. Odakint még morajlik a vélt diadal kiáltása. Bennünket szabolcsiakat nem téveszt meg. Odalépünk pihenése ma­gányába hozzá és ha ráhull a nagyok tra­gikumának hideg permete,, mi az ő otthor nának,. Szabolcsnak szeretetét a szivünk í melegét árasztjuk reá. Nem politizálunk. Kemény igazság- ' ként szegezték mellének a dárdát: a te j pénzügyi poíilikád helytelen voit„ az okoz- j ta a krízist és továbbfolytatása éhhaláll' jelent. A politikában azonban nincsenek ; igazságok és Csonkamagyarorszájgon min. i de.n kormányférfiu sorsa tragikumot rejt | A körülmények látszata könnyen szólhat j ellene, nem védekezhet, nem mondhat cl j mindent jelenről, jövőről. Ne íeiedjük, Ti- j sza István nemes alakjának is tragikusan f kelleti a porba hullnia. Tombolt a gyü- ; löletvihar, ő hallgatott, magába zárta tit­kát, igazságát, amelyet áttörhetetlen pajzs- i ként emelhetett volna fel minden golyó j ellen. Az utca igazságként viharozta ab- ; laka felé a maga nagy optikai csalódását ' és jött idő, amikor rettenetes tévedéssé ; fakult a vád és a jelleniszépség fényében mind magasabbra nőtt Tisza István gróf alakja. Kállay Tibor politikája felelt is a jö­vendő mond majd ítéletet. A história tlszr titó folyamata után hangzik majd el a tár­gyilagos szó fölötle, mely sujt vagy emel,, de objektíven igazattevő lesz... Mi, szabolcsiak most nem a politi­kusról szólunk, hanem Kállay Tiborról, az emberről. Itt játszotta át gyermekéveit, itt izmosodott lelke naggyá, innen indult magasra ívelő pályára. Ennek a szűkebb hazának képe drága volt előtte küzdelmei­méiben, az otthonra gondolás edzette, bá­torította, a szabolcsi tájakra, drága szü­lőföldjére Váló emlékezés üditő forrásvize { volt tikkasztó,, sziklákkal sebző utjain. — Százával fordultak hozzá szabolcsiak, egyesek és küldöttségek, községek és egyesületek s ő megkülönböztetett szere­tettel,. nem feledhető odaadással intézte el az itthoniak ügyes-bajos dolgait. A poli­tikus kormányférfiu motívumai is az em­berekben gyökereznek s mi ismerjük azt a dus humuszt, az ő fenkölt lelkét, ethi­kus személyiségét, amelybői elhatározásai­hoz inspirációi, erőt merített. — Tudjuk, hogy hatalmas munkaerőt, csodával ha­táros kitartást, aranylóau tiszta, szegény­ségre kötelező becsületességet, páratlan kölelességtudásl tanúsított a magyar gaz­dasági élet fellendítése érdekében és meg­jryőződése, hogy a sötétben bolyongás után immár közel kell lennie a hozsánnás magyar reggelnek, ez a meggyőződése szent volt és szent ma is. Milyen fájdalmas tragikum van ab- ; baii„ hogy az erők összefogását olyankor kellett megkísérelnie, amikor az ő hibá- ; ján kívül még nem érkezett el az idő, mi­kor még sötét felhők borulnak fölénk és a gyűlölködés villámai csattannak... Mikor megválasztatása után a Korona j erkélyéről költői intuicióval szólott az j alant lobogó fáklyákról, azt mondotta, ' hogy ezeknek az imbolygó magyar fény- | csóváknak egyetlen nagy lángba kell ösz- >. szecsapniok s ez a ragyogás mutatja majd a megváltás útját. Mily tragédia, hogy ko­nok kezek még mindig távol tartják egy­mástól a szivek fáklyáját, hogy a szerte lobbanó fénynél még mindig az útkere­sésnél tartunk. Milyen tragikus, hogy mi­kor a pénzügyminiszter az utolsó nemzet­gyűlésen is az egybekapcsolódást, az egy; frontija sorakozásl jelölte meg a kibonta- ! kozás fellételéül, didergő türelmetlenség­gel feszítsd meget" kiáltottak felé. Nem volt szónoki sikere a kritikus pillanatok­ban. Mi tudjuk, hogy huszonnégy óráig egy huzamban, alvás, pihenés nélkül dol­gozott az előtt a nemzetgyűlés előtt. Min­den erejét megfeszítette nemzetéért, amely nek n'evében bukását követelték. Uj em­bert akarnak, aki önmagából adja az utat, a kibontakozást mutató fényt. Jön-e ilyen jöhet-e, meglátjuk. Nem politizálunk. Mint érző embe­rek, szabolcsi testvérei, az ő lelkének nagyszerű sugárkévéjét ismerők, állunk mögötte. Meghalljuk hazája sorsáért ag­gódó, fájó szive dobbanását. Érezze, meg közelségünket, gyógyító, bátorító szere­tetet sugárzó tekintetünk melegét. Az ősi ott­hon, mint a hadból sebesülve vissza­térő fiút az édesanya gyöngéd megindult­sággal kötözi be sebeit, amelyet a nagy tusában mindannyiunkért kapott. A Népszövetség pénzügyi bizottságá­nak jegyzökönyve,, amely a magyar köl­csön ügyében kelt,, sokaknak szerzett kel­lemetlen meglepetést. Azért sokaknak, mert sajnos, még mindig tekintélyes azok­nak a száma, akik az ország jelenlegi hely­zetét szívesen jelölik a függetlenség jelző­vel és mintha fájna nekik, a saját maguk által sem hitt szép álmokból való felébre­dés,, mindannyiszor feljajdulnak, vala­hányszor a kérlelhetetlen valóság reájuk cáfol. Ilyen kérlelhetetlen valóság a Nép­szövetség pénzügyi bizoltságának jegyző­könyve,, amely kilenc j>oútjában megál­lapítja,, hogy a magyar iparpolitika, ipar­fejlesztés iránya helytelen,, mert az ipar olyan nyersanyagokból táplálkozik, ami­lyeneket az ország nem termel. Ezeknek megállapítása után" azt javasolja, hogy Magyarország haladéktalanul szüntessen meg műiden beviteli és kiviteli tilalmat A célt, amit ez a javaslat szolgál, nem nehéz világosan látni, az ántántnak sza­badkereskedelemre kell minket utalni, vagy akár kényszeríteni, mert ez a min­ket környező államok gazdasági érdeke. És egészen meddő vita volna bizonyítani ez állitások ellenkezőjét, és a javasolt in­tézkedések helytelen voltát. Kész helyzet- , tel állunk szemben, amelynek kialakulása tőlünk függetlenül és nálunk legalább pil- > lanatnyilag erősebb tényezők hatása alatt , történt. Benne vagyunk a trianoni csap- • dában és ahelyet, hogy belejutásunk okai felett elmélkednénk, vagy belejuttatásunk j jogosságát és méltányosságát vitatnék, sok 1 kai okosabban cselekszünk, ha azon gon- j dolkodunk, hogyan jutunk ki belőle. Hiszen azt előre tudhattuk, hogy gaz- ! gazdasági szabadmozgásunk soha annyi­ra nem volt, mint amennyire Trianon azt Uj rőfös- és divataitól! A§tma«*gi és iCfamef röfós- és oívatáruüjilete Zoldség-tér 6 sz. Gélya-áruhsi* mellett. Á'landó nagy vátasziékot Urtunk : vászon, zeffir, kanavász, mindennemű mosóaiu es szöeetetcbsn. Olcsó árak! 701-2 Pontos kiszolgálás!! korlátozza és korlátozhatja és szomorú mosolynál egyebet nem érdemelnek azok, akik hosszú szónoklatokban és hosszú cikkekben pazarolják a drága magyar energiát,, mondván, hogy de biz, én be­bizonyítom az antantnak, hogy nincs iga­za!! Kár az energiáért!! Úgyis süket fülé­re találunk azoknál, akik valamit tehetné­nek, magukat pedig felesleges saját iga­zunkről meggyőzni először, mert úgyis érezzük, másodszor, mert tehetetlenek va­gyunk!. (És mert azok vagyunk, alig re­mélhetjük, hogj' az antant akarata ellené­re itt bármiféle nemzeti termelés hatható, san helyezkedhessék el, akár az állami szubvencionálás, akár a vámvédelem bás­tyája mögé. • Nekünk ma egy kötelességünk van, számolni a helyzetlel, amelyen belátható időn belül nem változtathatunk. Ha ezze! számolunk, akkor további kötelességünk a nemzeti értéktermelést megreformálni,, a magyar termelő munkaenergiát más, olyan frontokra átcsoportosítani, ahol az külső befolyásoktól és korlátozásoktól mentesen érhet el eredményeket. Mert hi­szen ma a munkanélküliség veszedelme ellen kell védekeznünk. Olvashatjuk,hogy, a magyar gyáripar máris kénytelen üze­mét redukálni és a munkanélküliek szá­mát akarva nem akarva, növelni. Ha most ezt a helyzetet betetőzi és elmérgesifi az ántántparancsra ránk zúduló külföldi ver­seny, akkor olyan krízis állhat be közgaz­dasági életünkben, amilyent évtizedek alatt sem tudunk kiheverni.. Ezenfelül pe­dig nem szabad elfelednünk, hogy Bécs piacán mái* megjelent az' első orosz buza, Prágában pedig az amerikai malomtrusl ügynökei dolgoznak és híre jár annak, hogy az Unió farmerei jelentékeny kc­j nyérmagkészleteket szándékoznak az euró­( pai piacra dobni. Í Nemcsak iparnak és kereskedelem­nek, de a mezőgazdaságnak is érdeke le­hát, hogy értéktermelő energiáját más frontokra csoportosítsa át. Ez a másik [ front, nem lehet más, mint a mezőgazda­ság indusztrializálása. Meg kell teremte­nünk minden erőnkkel azt a mezőgazda­sági ipart, amely nem csupán azért me­zőgazdasági,, mert a föld és a mezőgazda'­ság proGuktumait dolgozza fel, de a földműveléssel magával áll a legszorosabb kapcsolatban. Mert elismerjük, hogy, van mezőgazdasági iparunk, de a mezőgazda­sági üzemek iparosítását eddig csak hir­dettük. A megvalósítás még hátra van. Sunst Olivér Dickens világhírű regénye 8 felvonásban. Főszerepben Jackie Coogam. Február 22, 23. é? 24-én pénteken, szombaton 7 és 9 Vasárnap 3, 5, 7 és 9 órai kezdettel a Diadalban. A Nemzeti Értéktermelés reformja. Irta dr. Vaut só Gyula az Országos Többtermelési Ltea üpvvezető alelnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom