Nyírvidék, 1923 (44. évfolyam, 73-97. szám)
1923-04-28 / 96. szám
JSÍYÍRVID ÉK Községi- és államháztartás. Egyoldalú igazság. A külső politika a nemzet életének tengelyévé válik a nehéz időben. Napjainkban minden magyar szeme a külpolitika zavaros hullámait lesi, vájjon mit fognak vajúdó mélyükből létrehozni. Somoskő vidékét visszaítélte a népszövetség, az erdélyi földbirtokelkobzás ellen felemelt tiltakozásunk tárgyalását ellenben a következő ülésszakra halasztotta. Adashi, az ügynek előadója hevesen szembeszállt az igazságtalanság szellemével de eredményt még a kiváló japán politikus sem tudott elérni. Akkor, amikor kormányunk megfeszített munkával dolgozik a középeurópai konszolidáció megalapozásán, amikor Európa sze me már-már kinyílni látszik, akkor rendezik a csehek újra mesteri nachinációval ujabb határincidens komédiájukat. Miinden eszköz jó nekik arra, hogy hitelünket megrontsák Hogy a békét megbontsák, azt a békét, amely nekik a legtöbb előnyt, a legtöbb jogot a*dta, mert még azt a keveset is sajnálják, ami még nékünk megmaradt. Apponyi Albert nagysikerű, parlamenti beszédében leszögezte azt a tényt, hogy a békeszerződések ismételten megszegettek és ez a legutóbbi cseh-határzár és kiutasítás azoknak flagráns megsértése. Európa pofozó gépévé vájtunk, mondja Apponyi, és csakugyan végtelen türelmünk, békevágyunk különös helyzetbe hoztak. — Mindig rendbontó, békétlen veszedelmes elemnek igyekeznek a környező államok feltüntetni, mi pedig a legnagyobb áldozatokat hozzuk a nyugalom érdekében. De reszkessenek a rendbontók, az üldözők, a szerződésszegők ! Reszkessenek az igazságtól ! Az igazságot arculköphetik, megcsúfolhatják, az igazság feltámad és egy napon napnál világosabban megfogja mutatni üldözőink arcátlanságáénak okát. Fegyverekre támaszkodva egy kifosztott, lefegyverzett néppel szemben sok mindent el lehet követni, azonban a büntetlenség csak pillanatnyi, a sors utja lassan, de mégis igazságot oszt. Egész Európa undorral fogja né/mi ezt az aljas hajszát, amint nyilvánvalóvá lesz annak pokoli munkája. Mi inem félünk, várunk és készülünk a feltámadásra. Az ,Ábrányi dalárda" Nyirábrányban. Nyirábrányból jelentik : A mult év októben 15-én, inéh. id. Ábrányi Kornél zeneköltő születésének százéves évfordulóján Dessewffy Manó földbirtokos indítványára Nyirábrányban elhatározták, hogy megalakítják az »Ábrányi dalkört«. Az uj dalárda elnöke Sereghy János lelkész, karnagya pedig Moldován László tanitó lett. A szervezés munkáját csakhamar a legszebb siker koronázta. A dalkör ma már huszonhat tagból áll és több szép dalkompoziciót tanult be. A magyar dal kultiválásával az uj dalárda a határszéli községben olyannyira jelentős nemzeti érzés ápolója. A dalárda a vámőrség kebeléből, az iparososztály, a birtokosság és tisztviselők köréből regrutálódott. A neves dalkör tagjainak inevét alábbiakban soroljuk fel : Sereghy János, Moldován László, Dessewffy Manó, Tóth János, Valkovits Béla, Fülöp Imre, Herbeck Dezső, Thóma István, Tolnai János, Orincsai János, Herczeg Lajos, Gerda Gábor, Vitéz Cserei Imre, Sikula János, Rákosi Imre, Fábián Pál, Hanzó Mihály, Kocsel Ádám, Gerhes Miklós Tasonyi János, Tasonyi Bertalan, Furó Ferenc, Kiss János, Zsámboki János, Szabó Lajos és Schatt László. A dalárda első szereplése a f. hó 22-én volt, amidőn a község főjegyzője házánál a már betanult legszebb irredenta dalokat énekelték el. Nyirábrány határszéli községben — amelyet köztudomás szerint el akartak szakítani tőlünk (ma még elhallgatandó okok ból) — örvendetes a dalkör élénk tevékenysége. A községi és államélet szempontjából lényegesnek azt kell tartanunk, hogy a nevezett közületek polgáraiknak közigazgatási stb. teendőit ugy lássák el, amint azt az egyének és az összesség érdekei jól és helyesen kívánják. Ahhoz, hogy ennek a munkának elvégzéséhez az anyagi eszközök kellőképen biztosíttassanak, mindenkor a legszigorúbb takarékosság figyelembe vétele mellett, szükséges, hogy ezek az anyagi eszközök beszereztessenek. Szolgáltatják pedig ezeket az adófizető polgárok. A háztartások vitele, mindig a legtakarékosabban biztosítandó. Evégből, a bevételek legegyszerűbb módon való behajtása és ezt megelőzőleg, azok legrövidebb kivetése célszerű. Hogy pedig ez lehetséges legyen, szükséges, hogy minél egyszerűbb legyen az administráció. Hihetőleg közhelyek ezek, amelyeket azonban éppen manapság nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert mindig figyelmen kivüf hagyatnak. Az állami bevételek kivetése és behajtására nézve, a békében kialakult rendszer, ha sok tekintetben nem is volt mindenkire nézve igazságos, mégis módot adott arra, hogy kirívó igaztalanságok kiküszöböltessenek. A mondott rendszer mellett kialakult egy meghatározott administrációs költség a bevételek megszerzésére, amely az egyéb igazgatási költségekkel együtt tette az állami kiadások összegét. Körülbelül ezek állanak a községek igazgatására nézve is. Ha az igy felmerült kiadási tételeket egymással viszonyba állítjuk, és ezeket a polgárság, vagy lakosság számával is arányba hozzuk, akkor a háborút követő változott viszonyok között is azt lehetne mondanunk, hogy község- és államigazgatásunk a maga teljességében akkor helyes, ha a mai viszonyszámok a békeideieket fedik. Mert ekkor lenne a lakosság megterhelése a réginek megfelelő és azzal arányos. Ahhoz, hogy a békeideivel arányos és azt fedő teherviselés lehető legyen, szükséges, hogy az ennek megfelelő kereseti viszotnyok is meglegyenek. Ha ez hiányzik, akkor a teherviselés mértéke csökken és végső fokon az igazgatás költségei is kisebbek kell, hogy legyenek. Ezek a megállapítások, hihetőleg, helytállók és következetesek. Tatán Bismarck mondotta, hogy csak az ökör következetes. Ámde ezt ő, egyedül a politikára értette, mert hihetetlen, hogy a fenti és a számszerüséggel kapcsolatos, tehát a kétszerkettőre értette volna. Mármost hogyan alakult a mai helyzet ? A pénzérték romlásával eltolódások következtek be a teherviselés körül. Senki sem akarja elhinni, hogy a kétszerkettő csakugyan kétszerkettő és hogy ez nemcsak a régi, hanem az uj »egyszer-egyre« is áll. Csak ujabban kezdik belátni az emberek, az állandó értékmérő szükségét, de ezt nemcsak belátják, hanem alkalmazzák is. A régi adókivetés és adózás rendszere nagyban kibővült. Uj és ujabb adónemek, uj és ujabb adminisztrációs költségekkel és apparátussal kerültek a régiek mellé, amelyeknek azonbaln, ugy a kivetése, mint kezelése is alig változott. Kétségtelen, hogy az ujabb adónemek, több munkát, több költséget és több munkaerőt igényeknek. Ezzel az állami és községi apparátus is, tetemesen kibővült. Pedig azt a generális célt, hogy az igazgatás költségei fedezetet nyerjenek, egy lépéssel sem haladták tul, sőt az állami költségvetések deficitjei szerint, még csak el sem ismerik. Világos tehát, hogy a megnevekedett munkaerővel sem lehet többet elérni, mint a régi kisebbel, sőt még annyit sem. Ennek tehát valahol meg kell boszulnia magát. Ez pedig jelentkezik a munkaerők dotálásánál, azok javadalmainak viszonylagos csökkenésénél. Sajinos az egészben pedig az, hogy sem az államhatalom, sem a községek, ez ellen semmit sem tehetnek, ha az adminisztráció minél bonyolultabbá tétele helyett, annak leegyszerűsítésére iniem törekszenek. Ilyen körülmények között kénytelenek elégedetlen, rosszul táplált, legyengült kisebb munkateljesitményü és kedvetlenül dolgozó tisztviselői kart fenntartatni, amely nem is láthatja már maga előtt az egyedül kitűzött célt, a lakosság ügyeinek minél olcsóbban való ellátását. Mindezek nem vádak. Ezek olyanfajta lelkiismeret vizsgálatok, aminőket a gyónó a gyónás előtt kell, hogy végezzen. A javulás ? A baj felismerése már fél gyógyulás. De vájjon akarják-é az érdekeltek a bajt felismerni ? Pisszer János. A Csillag börtön két szökött fegyence lelőtt két detektívet. Debrecen, április 27. Debrecennek a betyárvilágra emlékeztető szenzációja van. Rácz Kálmán és Bagdi Ferenc szökött fegyencek csütörtökön lelőttek két detektívet, akik a gonosztevőkel lakásukon a padláson találták meg. Az esetről a következőket jelentik: A román megszállás alatt Debrecen legveszedelmesebb betörője Rácz Kálmán volt, akit a debreceni törvényszék a mzult évben 12 évi fegyházra ítélt többrendbeli rablás és betörés miatt. Rácz Kálmán szülei Debrecen határában, az Enfold 34. számú tanyán gazdálkodnak. Áz öreg Rácz János a fiát szinte módján felüt neveltette. Négy reáliskola elvégzése j után a pécsi katonai főreáliskolába adta, ahonnan lantiszemitáskodó viselkedése miatt kitették. A jóeszü fiút szülei ekkor a debreceni felsőkereskedelmi iskolába íratták be, ahol bár minden évét jeles eredménnyel végezte, leérettségizni nem tudott, antiszemitáskodása miatt innen is kicsapták. Ettől kezdve a fiu mindjobban zülleni kezdett. — Egyik betörést a másik után követte el, mig végre a debreceni ákllamrendőrség elfogta és a mult évben jogerősen el is ítélték. A debreceni ügyészség fogházából Szegedre a CsiUagböHöjube szállították, ahol egy másik neves debreceni betörővel, Bagdi 'Ferenccel ismerkedett meg. — Pár hetes ismeretség után azután együtt szöktek meg 1922. novemberében. A szegedi törvényszék a szökésről értesítette a debreceni államrendőrséget is, ahol Földi tsvtán detektív csoportját bízták meg, hogy ti szökevény fegyenceket szemmel tartsa. A szülői házíná' Rácz é^ szökevény társa, mint várni lehetett, felkeresték Rácz szüleit ujföldi tanyájukon. Földi Mihály detektív a késő esti órákban "értesülést szerzett arról, hogy Rácz Kálmán hazaérkezett. Földi magához vette Tóth János polgári rendőrt egy államrendőrt és a rendőrség kocsiján 9 óra tájban kihajtatott az ujföldi tanyára Rácz Kálmán édesatyjához. A kocsi akadálytalanul ért n tanyába. Földi és Tóth bementek Ráczék lakására, a rendőrkocsis és a rendőr kívül álllak őrt. Földi igazol la magát és megkérdezte Ráczéket, hogy hol van a fiuk. — Nem lát tuk mi mióta elvitték Szegedre — felelte Ráezné. A detektívek átkutatták a
