Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-27 / 48. szám

N Y I R V I D É K 3 kötelezettségek terhe alól a társadalom ítéletének súlya alatt nem menekülhet: — akkor mindenkinek he kell látnia, hogy előtnj sztett kérelmünk teljesítése a varos jövőjének, erkölcsi hírnevének, s a tisztviselői kar kétségbeejtő anyagi helyzetének határozott sérelme nélkül további hilasztást, további késedelmet nem tűihet ! Tükördarabok az önismeret világából. II. Az ember szellemi éleiében, tehát a fogalmak világában is nagyon sok hibás körforgás van, mint őrvrny a tengerben, melybe ha belekcrü.únk, vagy elnyel, *agy csak mások segélyével tudunk onnan kim nekühii ; azért mindenek előtt az elme és értelem vilagilására és szellemi önállóságra van szükségünk, meri csak kevés imbernek adatott meg, hogy magát az alapósztónök járszalagából kibonthassa s azután biztossággá! tudjon járni a józan e^z-lyesség utján. Az ember természetében fekszik, hogyha csak puszta sejlolme keletkezett is valamiről, már arról kezd magának fogalmakat alkotni s kutatni, hogy megismerhesse mi ÓZ a homályos, sejteleraszerü ismeretlen valam

1. Innen van az, hogy az egyes emberek különbőzőleg fejthetik ki eszm-ik tisztaságát, szellemi erzékisegüket és jel'emüket, aszerint, amint a környezet, melyben élnek, miv^ltebb, ismeretben gazdag vagy szegény. A ki mívelellen, tudatlan, tehát szűk vagy nagyon korlátolt látókői ü környezetben nevelkedik és él, az a rövidlátás cs fejletlenség átkát hordozza és terjeszti egész eletén át, vagy pagy pedig a félmív. Itség homályában botorkai; mig ellenben az, ki művelt s ismeretbi n gazdag, szeles látkói Q emberek közt nevelkedik fel és el, világosan, valóhiven latja mindazt, amit minden egyes em. érnék látnia és tudnia kell, hogy bátran, szédelgés nélkül tudjon járni, haladni az élet ösvényén. De ugyan zt tapasztaljuk az egyes népcsaladoknál és embereknél is, mert azok is a különböző éghajlati és földrajzi helyzetben, különbözőkrp haladnak a tőkelyesedés felé, v gy megmiradnak fejletlenségük s rövidlátásuk nyügeberi, a szerint a mint climalikus és geográfiái helyzetük többé vagy kevésbé alkalmas az emberi és nemzeti kifejlődésre. Hasaját „e«"-ünk sajátságait, kepessegeit, valamint embertársaink lelkületét, gondolkodásmódját valóhiven lellogtuk, áttekintettük, ha a morál becséről ti zl.i fogalmakat szereztünk, akkor eljuthatunk a szellemi tisetán látáshoz. Hogy azonban erre képesekké tehessük s ilyen fogalruakaPszerezhessünk, az önismeret, tmberumeret elemein kell küzdenünk lanulmauyainkat; mert talan semuu sím igényli annyba a sziláid, biztos alapot, mint éppen az önismeret és emberismeret, mert csakis ez a biztos talpkő adja meg a biztos értelmet, s az ezen alapuló helyes bírálatot. Az emberismeretre általában mindenütt igen nagy szükség van, de sehol sem annyira nélkülözhetlen, mint nevelés-oktatásnál, a gyirmek , serdülő- és ifjú korban, mert csak ha alapjában ismerjük a kis embert, akkor fejthetjük ki minden szunnyaduzó tehetségét, értelmét, sfcellenn tisztánlátását oly mértékben, hogy. képes ön magát megismerni és jellemét oly szilárddá, hogy akarja is'önmagát valóhiven megismerni. Mig az ember sajat énjéről, mint más embertől csak külsőleg külön alló egyénről bir fogalommal — ilyen a tudatlan nagy tömeg és a gyermekek fogalma, — addig nem képes helyes, tüzetes önismeret- és emberismeretre szert tenni. Az emberismeret önismeret s e keltő együtt vllágismeretet már a priori feltételez. Az elme és észjárás olyan fejlettsége, m ,ly az ember szellemi egyéniségének önállását, illetőleg ezen önállis valóhü fogalmát és tudását megszerezte, kepes egyedül az emberismeret •elsajátítására. Ezen ismeret megszerzésére szolgál áltáljában a tudomány és szüksége van ra mindenkinek, de kivalóan azoknak, kik neveléssel s lanitással foglalkoznak ; és talár, nincs is egyeb emberi foglalkuzas, mely több alkalmat nyújtana erre, de csak akkor, ha nevelőoktató eljárásuk, továbbá psychikai tanulmányaik közben azokra figyelműket leginkább ezen szempontból irányozzák. A néptanító es általaban minden neveléssel foglalkozó egyén, leginkább az önismeret és emberismeret szép es szükséges tudományának cultiválása mellett teheti inagat érdemesse az emberiség hálájara, mert ha nevelői eljárásaban kiválóan arra törekszik, hogy a kezére bízott ifjú neinzedek önismeret es emberismerettel bírjon, akkor oly tarsadalom fog kialakulni, melynek tagjai egymást kellően méltányolni tudják, s ha ez bekövetkezik, akkor mar a tiszta eitelem es a lélek benső nyugalmával meg is érijük egymást, a mire pedig legnagyobb szükségé van az emberi társadalomnak, mert csak ily uton kepes az, az ember tehetségeit kifejteni s az emberiség közszellemét is a tökély lehető legmagasabb allapotára eljuttatni, mely nélkül nincs valódi megnyugvás és boldogság, amely pedig az egész emberiség rendeltetése és vegczelja. Álka az az embereknek, hogy vajmi ritkán tudjak egymást megérteni! * * • A mai modern eszmék oly sok salakja közt, a filozófia jelen magaslatán, bírunk egy lelséges vívmánnyal is, melyei Hegel az emberiség észjárásának fejlesztésére és javara tantételkent allitolt fel, s ez nem más, mint szellemi egyéniségünk szabadságának eszméje, vagyis gondolat elfogulatlansága. E fogalom vilagitó tisz'asagával sem az ókor műveltsége, sem annak nagy nevú bölcsei nem bírtak, mely tulajdonság pedig a szellemi önállóságuk tudatara ébredt nemzeteknél épen úgy, mint ezen öntudatra ebredt egyes embereknél, rendkívüli fölénnyet ruházza fel annak birtokosait olyanok fölött, a kik ezen lelki erővel nem bírnak. A középműveltségüek közt is vannak néha olyanok, a kik, habár szellemi egyéniségük korlátlan szabadságával, ez eszme fogalmával nem is birnak, — de természetes józan eszük, ösztönszerű szellemi érzékiségük folytán, ritkán botlanak meg az élet útjain, de ezek mégis mindig csak tapogatódzanak s örökké a véletl 3 bábjátékai lesznek, mert az értelem meggyőződésének vezérfonala s középpontja hiányzik náluk. Ha levetkezzük az elfogultságot és igy meglátjuk, hogy az igazság megismerése lehetséges s olyképen meg is ismerjük, hogy minden ingatagság kizárásával, az érlelem meggyőződésévé válik: ha nemcsak kép?sitve vagyunk észjárásunkat korláilanul hatalmunkban tartani s olyán önállóságra emelni, hogy az törvényt és szabályt csak önön értelmének meggyőződése által alkot, s mások utánzásától magát lehetőleg lüggetleniii. akkor bistosak vagyunk benne, bogy szellemi egyéniségünk szabad, s csakis akkor mo; dhatjuk el jogos n magunkról, hogy minden előítélettől, tehát elfogultságtól mentek vagyunk, \ agy is : szellemileg szabadok, lelkileg önállói vagyunk. (Folyt, kőv.) Rédl Ferencz. Egy kis kirándulás Németországba. (Folytatás.) Megérkezésemkor Frankfurtról kőrülbelől annyit tudtam, hogy nem az Oder, hanem a Majna mellett fekszik ; körübilől tehát annyit, mint a mennyit a franezia geográfusok tudnak Magyarországról. Ezek pedig azt tudjak, hogy a magyarok nyereg alatt puhított nyers gulgus hu-t esznek, egyebet nem ordítanak, mint azt, hogy „E jen*. Ezen felül azonban még azt is tudjak, hogy a nálunk elterülő óriási pusztaságok csárdáiban folyton hangzó czigányzene mellett betyárok rntnyecsk< kel forgatnak. Na hát tn nem vagyok ilyen felületes geográfus, mi rí azt is tudom, hogy a frankfur i virstli leghíresebb a rilágon, de csak az a frankfurti, a mit Bécsben csinálnak, és a minek élvezete után gyakran megnyaltam sí á'nat. Mivel azon bandahoz tartozom, a mely azt vallja, hogy csak az a mienk, a mit megeszünk, megiszunk, Epicur bácsival tartva, nem néztem se jobbra se balra, de még csa'< muzeumra sem, haium mindenek elölt kikajtattam egy első rangú reggeliző helyet. Ktrek egy pár virslit tormával. Sülve vagy főve ? Micsoda ! Sült bolond az, a ki sült virslit eszik. Hozzon nekem főtt virsliit, a hogy mond'am. Hát bizony kounsznak elég komisz volt, de jónak azért még sem mondhattam. Indignácziómat kifejeztem a méltóságteljes főpinczer ur előtt, a mire aztán ezzel a szóval búcsúzott el tőlem, hogy „Gsammszter

1-, fél németül „Gehorsammster Diener." A magyar pinczér is tud eféle stenograficús nyelven, m.rt ez meg azt mondja, hogy ,Ásszá*, a mi azt akarná jelenteni, hogy „Alaszolgája". Ki somfordáltam, mert nem csak enni és inni, hanem nézni is csak kell valamit. A világhírű Dómba vetődtem, a hol Nagy Károlytól kezdve a német császá/okat, — a gaz rebellisek szerint a német hatványokat — koronázták. Be marhák voltak a régiek, a kik azt mondották, hogy .Dulce et decorum est pro patria móri' magyarul „Édes és tisztességes a hazáért halni.* Ezt az ostobaságot helyreigazította a mostani Vilmos német, császár, mert a szcntirásnál hitelesebben hangoztatja, hogy a császárért dicsőség meghalni, de azért megengedi azt is, hogy raelhkesen a hazáért is megtehetik ezt, ha kedvük tartja. A legszentségesebb, legeslegfelsőbb császárkoronázó templomban legalázatosabb arezraborulást mígunva, a legeslebb nagyobb ihletteljesség,'el távozva, Frankfurt városnak lakosságát szám'áltara meg. Épen 300000 ig mentem, de tovább számlálni mar meguntam. Zsidót épen harminczezeret találtam. C-akhogy ezek nem aféle máramarosszigeti, beregszászi, munkácsi ungvári pájkesz-^s zsidók . Kerestem munkácsi, szigeti jellegzetes arezokat, de nem találtam, de láttam annyi gyönyörű női arezot. a mely csak a zsidók amalgamizácziójából kerülhett ki. Ezt a typust azonban meglaláljuk nálunk is a tőrzsgyökeres szabolcsi, Bleier, Klár, Propper, Groák, Flegmann, Ház sat. zsidó családokban. Csak az kár, hogy nem Kék, Világos, Tiszta Göre, Higgadt, vagy N y u 1 nevet viselnek Ezek a családok vagyonukat nem mások megrontásával, de munkásságukkal, szorgalmukkal, életrevalóságukkal szerezték. Be kellene oltani a zsidót a magyarba. Ez nem bolond beszéd. Csakhogy ennek útját állja a felekezeti hóbort. Négy vőm van, de bizony Isten soha sem kérdeztem, de nem is tudtam, hogy milyen templomban csép pentették rájuk a szent vizet. Tisztesség, becsület, ész, szorgalom, békés természet egyedüli alapjai a családi boldogságnak. Vadeszü emberek azonban ma is mocskolják a világot. Egyszer egy szatmármegyei elegáns uri ember jött. hozzám orvosi tanácsért. A mint az nap délután Hvezda gyógyszerész barátomtól megtudtam, miért, miért nem nagyon megtetszhettem neki, mert azt mondta, hogy .Derék ember volna ez a Jósa, de nagy kár, hogy nem közibünk való.* — Miért? ' — Azért, mert pápista ! Nesze nsked. Bujj a föld alá. Szégyenlem is azóta szememet felnyitni. A butaságnak és vallási türelmetlenségnek ilyen nyomorult példányai manapság talán alig akadnak, de azért nem állói jót érte. Bölcsen tudom, hogy ezen badarságok nem illenek egy németországi kirándulásnsk keretébe, de hiszen ha szabad másnak formákon és törvényeken vadon áttörn , én is tultehetem magamat az illem korlátain és fogok kószálni össze-vissza, tekintet nélkül az őssz fűgésre és kritikára. Csak ugy rapcodice, mert most már szabad a vásár. Hol is hagytam el referádámat ? Olt, a hol kijöttem a német császároknak, vagy miknek koronázó templomából. Vasárnap lévén, a boltok be voltak zárva és igy a ' kirakatokat nem bámulhattam. Leültem egy sarok kőre és a Bádeckerlől akartam tanácsot kérni de az sehogysem akarta megmondani, hogy vasárnap délután hol lehetne szórakozni. Egy fiatal úriember megáll előttem és kérdi, hogy mit akarok tudni ? Hát én bizony valami népkert felét keresnék, hogy az itteni köznépnek szórakozási módját láthassam, olyan félét mint Bécsben a Wurstlprater, vagy Budapesten a városliget. De hát azt én sem itt, sem más utamba eső nagy városokban nem találiam. Szinte büszkén tekintettem széjjel, én is ilyen magas szinvonalou álló városnak levén polgára, a hol van ugyan egy nép kert, de a melyben népet forgolódni eddig meg senki sem látott, ha csak holdvilagtalan éjjeleken turbékolókat, vagy vasútra siető gyalogosokkal a kik pár lépés távolságot takarítanik meg. Iti nem sérti a szemet sem hinta, sem körforgó, sem kuglizó, paprika Jancsi, panorama, vagy holmi haszontalan ozsonnaló söröző helyiseg. Itt leszámítva a fülemülek helyett vígan fütyörésző mozdonyok andalító hangját és vonatok robogását siri csend honol. Több haszna volna a városnak, ha luezernás kerteknek, vagy házhelyeknek osztaná ki. A fiatal frankfurti uri ember azt tanácsolta, hogy nézzem meg délután az állatkertet, vagy a pálmakertet, mert itten vasárnap másféle szórakozó hely alig van. Én az állalkertet választottam, melynek első resze tündér virágoskert egy pilotaszerü vendéglő előtt; mögötte van a tulajdonképeni állatkert, a mely minden tekintetben gazdag, de legfőkepe.. a macskafajoknak csaknem teljes sorozatával tűnik ki. Sokkal szebb és gazdagabb a budapesti állatkertnél és nem is kell olyan nagy ulakat m-gtenni, mig az ember valamiféle ujabb állattanyara bukkan, pedig ez is lehet vagy husz holdnyi terület. Csak ugy hemzsegett a diszte öltözött környékbéli sváb parasztoktól, a kik igen jó módban lehetnek, mert a piros pozsgás leányokéi monyecskéket nagy értékű arany nyaklanczok ekesitették. Az egy má.ka belépti dijat pedig nem rajnálták. Egy mintegy ötven tagból álló S raussal velekedő első rangú czivil zenekar c'asszikus zened irabokat jitszott, sőt még egy magyar zenedarabot is. N i de evvel kár volt dicsekedniök, m rt egy malaczbanda is több érzéssel játszik, mint ez a művészekből álló orseszler. Be nagyokat kaczagott volna Benc/i Gyula. Nyiregyháza, 1904. nov. 23. Dr. Jóta András. A tanitok a Zsinathoz. A magyar ev. ref. tanítók országos egyesülete a Zsinat elé a következő memoránduinot terjesztette : Fötiszteletü és Méltóságos Zsinat ! A magyar ev. ref. tanítóság tiz év multával ismét az ajtó előtt áll. Felemeli esdő szavát, ramutat a mindenfelől tornyosuló veszedelemre, mely anyaszentegyházunkat immár ősi intézményeiben is hova-tovább inkább fenyegeti es szorongó szívvel néz a jövőbe, abba a következő időbe, mely az élei, a fennmaradás biztosításáért reformokat kíván, az egyház külső és belső éleiének erősítését, az intézmények bizonyos mérvű átalakítását követeli. Csak igy élhetünk tovább, — másként meg nem maradhatunk ! Jelszók meg nem tartanak, csa* a tett; —egy, — minden szívet és lelket átfogó nagy kötelességérzet, minden hívőt lelkesítő szent czél felé való törekvés — ez, egyedül ez biztathat bennünket biztos jövendővel. Egységet kell megteremteni e szivekben, egységes szent harmóniát a lelkekben, hogy valóban ismét a regi megdönthetetlen magyar református egyház lehessünk ! Ezt az egységet külsőleg a megalkotandó törvény juttatja kifejezésre, me.t szükséges, hogy összes törvényeinket, inlézmenyekhez kötött szabályainkat, rendtartásainkét az a hatalmas, előre törő -zellem lengje át, mely soha el nem zárkozott a haladó kor követelménye elől és a melynek ereje tartotta lenn s fejlesztette tovább a mi alkotmányos életűnket. A külsőleg megbizonyított egység mellett s e/zel testvéri összeköttetésben jön a belső egység, mely tulajdonkepen az egésznek lényege, hiszen e nélkül nincs élet, nincs bizlos jövendő, nincs ős erő. Ennek megteremtése nagy gondol, éles figyelmet, bölcs körültekintést igenyel. Egyakaratu, kitartó munka, erős elhatározás, — lassú, de biztos czel felé törekvő tevékenyseg, — megállapított, az ujabb idők sajátíagos keretébe illő rendszer, mindezek mellett hilhö-ég, lelkes buzgóság; ezek azok, mik biztos eszközül kínálkoznak a belső Ielkiegység meg'eremtésére. És mert a református tanítóság eleitől kezdve a ragaszkodo fia, igaz hü munkása kívánt lenni az egyháznak: ezért emelte f-l kérő szavat a múltban s még saját helyzetének javítását is csak azért hangoztatta, mert ugy vélte, hogy ezáltal hasznára lehet az egyetemes egyháznak. Most ismételve esd iigyházunk nagyjaihoz, őrállóihoz fordul s tiz évi tapasztalatnak szomorú jelenségeire mutatva, kéri különösen a közneveles és oktatás terén szükségessé vált reformok életbeléptetését, nem önmagáért. nem személyi hiúságból, hanem tiszlán közérdekből. Arról nem tehet, ha maga a tanítóság — mint tényező — e reformok kapcsán bizonyos erkölcsi elismerésben részesül! Fötiszteletü és Méltóságos Zsinat! Az idő kereke nagyot fordult tiz év alatt. Akkor a mi csak sejtelem volt sokaknál, ma szomorú valóságként mutatja meg magát; a mit akkor meg titok fátyola takart, ma nyilvános jelenségekben a visszafejlődés sötés ábrázatával áll előttünk. Veszteség-számlánk nagyobb, mint a hogy azt meg i-z aggódó lelkek is gondolták volna! Mikor a szabadság a valódi felvilágosodás hatalmában, hóditó erejeben bízva leraktuk itt is, ott is a