Nyírvidék, 1904 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1904-11-27 / 48. szám

N T I R V I D E K 202 viszonyok szinte naponként uj es ujabb feladatok megoldását róják a városokra — magának az érdekelt város közönségének kötelessége a saijadzó fejlődésnek helyes irányt síabni, annak alapjait biztos talajra fektetni, s ezen nagy munkának végrehajtására egy minden tekintetben megbízható, a közérdek iránt éber érzésekkel s megfelelő szakértelemmel biró tisztikart teremteni. Kétséget nem szenvedhet t. Szakosztály, hogy ez a törekvés — melynek minden nemesen gondolkodó ember lelkében élnie kell: — a lét feltételeinek kizárásával, a minden emberrel veleszületett előrehaladási vágy szinte erőszakos visszaszorításával, a mindinkább kiélesedő ellentétek, jog- es igazságlalan megkúlönbözletések felállításával, vagy azoknak megtörésével — megvalósulást soha nem nyerhet. Már pedig azok az ellentétek, amelyek e város tisztviselői karának a közjó fokozásara irányuló tevékenységére eddig is bénilólag hatottak: mindinkább szaporodnak ; a: on jog- és igazságtalan meghülönböztetés pedig, amelyet eddig szótlanul elviselnünk kellett: az állami, megyei, töivényhatósági és más tisztviselők, de az ipari munkások javadalmazásának emelése által is legújabban olyan mérvet öltött, hogy azt a legteljesebb szégyenérzet nélkül elhallgatnunk nem lehet. Mert ha csak egyetlen futópillantást is vetünk azokra az állapotokra, amelyek e város tisztikarára szinte megdöbbentő hatással vannak, úgy mindenkinek be kell látnia, hogy a jelenlegi viszonyok változallan fenntartása nem annyira e város tisztikarára, mint inkább a város jövendő fejlődésére s főképen a közérdekre nézve lesz pusztító hatással. Az 1. és 2 •/. alatt tisztelettel idezárt táblázatos kimutatások, — amelyekre nézve megjegyezzük, hogy csaknem valamennyi város szervezetének ujjáalkotása a tisztviselői kar fizetésrendezésére való tekintettel folyamatban van, s hogy az azokban közölt adatok az ezidő szerint letező viszonyoknak teljesen hű kepet adják, — az első tekintetre bizonyi'ják, hogy bár Nyiregvháza városa úgy vagyoni viszonyai és adózási képessége, mint lakosságának számarányát lekintve előkelő helyet foglal el Magyarország összes városai között s hogy bár a 7. alatti kimutatásban c-upán azon városok hivatalos adatait közöljük, a melyek e város vagyoni viszonyai és lakosságának számával azonosak vagy annál jóval kedvezőtlenebbek : — e város tisztikara a javadalmazás mérve tekin'elében a legteljesebb mellőzésben részesül annak daczára, hogy hivatali minősítés tekintetében az első helyen áll. A 2 •/. alatti táblázat pedig bizonyítja azt, hogy mig a törvényhozás az állam jelenlegi súlyos pénzügyi helyzetére való tekintetlel azon indokolással, miszerint „kénytelen elismerni azt, hogy a megváltozott és mindinkább sulyosodó megélhetési viszonyok a tervezeti fizetésrendezés keresztülvitele mellett is a legtöbbnyire egyéb vagyoni jövedelem nélkül szűkölködő tisztviselőre nézve csak a legszerényebb megélhetést biztosítják." ... a létminimumot 1400 koronában állapította meg: — addig az ezen város szolgálatában álló egyének legtöbbjének, igy a levéltáros kiadó, iktaló, kézbesi ést vezető, számtiszt, adótiszt, irnok stb. fizetése a szolgálati időre való tekintet nélkül méltó igézetében; és Haydn nak Haldokló Krisztusabaj, a hol a hárfák osztozni látszanak az egyetemes fájdalomban. A párizsi hires Musée Instrumental dúslakodik minden korok és idők hárfáiban : akad ott ír, egyiptomi anami, kongói, japán és trubadúr-hárfa. És van köztük ott egymás mellett két pazar díszü. mesteri alkotás, melyeknek ha megtudnának szólalni talán immár örök időkre néma húrjai, szomorúbb, meghatóbb történetet nem mesélne hangszer e világon : az egyik a MáriaAn'oinettáé, a másik a Lamballe hercegnőé. A királyné és hive, a szépséges szép hercegasszony, egykor sok-sok boldog estét töltöttek el együtt a Trianonban, egyesítve hárláiknak bűvös-bájos akkordjait. Aztán valami kis szívügyön összekülönböztek, és a finom női lélek hamar szétrebben, hogy a megpróbáltatás órájában annál gyorsabban összeröppenjen újra: a bű barátnő is a nagy forradalom első villámainak eikazására visszarohan a királynő kebelére, hogy a szívet szorongató aggodalom nehéz óráiban a nagymesterekben: Gluckban, Sacchiniben, Piccini-ben keressenek vigasztalást. De a szörnyű vihar kitör, és egy rémséges napján a hercegasszony angyal-fejét, a melytől megittasulva híres költők zengtek egykor nrámorito szerelmi dalokat, dárdára tűzve hurcolja tova a diadalittas tömeg ; midőn ím' egyszerre csak egy hárfának uiii.dent átható hangja zengi túl a rémes zsivajt: a heicegasszony ékes harfája egy sanscullotte kezében, aki azt a kirablott palotából odavonszolta, hogy a sorsnak rettentő gűnyakeppen vad melódiát verjen ki rajta tragikusan szörnyű gyászzenéül. . . . íme k.ileidoskopban a hárfa ezredeves története. A sorsnak sajátságos egy rendelkezése, hogy a hárfa, a mely a legrégibb hangszer a világon,, a melynek százai zenglek eztr meg ezer évvel ezelőtt Salamon templomának fölavatásakor, ma a legújabb és legismeretlenebb mindannyija közt. H ineni dereng immár számára egv szebb, a múltnál és mindannyiénál fényesebb jövőnek hajnala : mert hiszen ez nem a Dávid hárfája többé, a mely S.ul kiiály lölzaklatotl idegeit meg-megnyugtatta; sem az a hárfa, mellyel az egyiptomiak Isis misztériumainak komor dalait kisérték ; sem az a szereny kis hangszer. a melyet hires feslők akasztottak a szeráfok kezébe ; eni a bárdoké, sem Mária Antoineltáé; hanem most és idő len-időkig az a hárta, melyről a költők legszebb álma álmodik, a mely tud sírni és énekelni : könnyeket facsarni és mennyekbe tagadni egyaránt! még az államilag megálh.pilott létminimumot sem éri el; — bizonyítja továbbá azt, hogy e város három, ezidőszeiint legjobban javadalmazott tisztviselőjének (főjegyző, főmérnök és r. kapitány) tiszti fizetése a IX-ik fizetési osztályba sorozott tisztviselők javadalmazását meg nem haladja, sőt azt el sem éri, — s bizonyítja azt, hogy 3 X. fizetési osztályba sorozott állami és vármegyei törvényhatósági kezelőszemélyzet tiszti fizetése az ezen város szolgálatában álló — hivatali minősítés, társadalmi állás és hivatali felelősség tekintetében összehasonlítást nem tűrő hivatali tisztségek, mint a tanácsosi, árvaszéki ülnöki és jegyzői állások fizetésével egy és ugyanaz, lakbét ben azonban még magasabb, — s végül bizonyítja azt. hogy a Szabolcsvármegye törvényhatóságánál alkalmazott várnagy és nyomdász javadalmazása Nyíregyháza város tiszti ügyészének, pénztárosainak, II. aljegyzőjének, gyámpénztári ellenőr könyvelőjének, alkapitányának, alszámvcvője • nelc stb. fizetésével egy és ugyanaz, sőt törzsfizetésben 200 koronával, illetve lakpénzben 120 - 220 koronával magasabb! Ez a megczáfolhatatlan s megdönthetetlen élő valóság önmagában viseli azt a bélyeget, amely elhn tiltakozó szavunkat felemelni emberi kötelességünk. De magában hordja ez azt az ezen városra nézve elháríthatatlan veszedelmet is, amely e kétségbeejtően szomoiu állapot fentarlására csak a tisztviselői kar anyagi romlását, a város erkölcsi sülyedéset, s főli g azt eredményezheti, hogy lesz idő, amidőn a hivatali minősítésnek leszállítása s az ezen város szolgálatában meg nem tűrhető elemek befogadásának szüksége bekövetkezik. Es mi úgy érezzük, t. Szakosztály, hogy ez a helyzet már fenyegetően közeledik. Rendkívül szomorú s félreismerhetlenül veszelyes j-lenségnek kell ismernünk azt a tényt, hogy itt, e váro.-ban régen lelünt az ideje annak, amidőn a közhiv alali állások e nyeréséért az arra illetékes tényezők nemes versenyre keltek és hogy a hosszú idő óta megejtett tisztujitások az uj erőkre nézve már csábító erővel egyáltalan nem bírnak. Külsőleg nagyon tetszetős és első pillanatra nyomos indoknak tetszik azon érvelés, ho

c'y me rt a városi tisztviselő hivatali minőiiUse minimális, azért annak javadalmazása az állami vagy törvényhatósági tisztviselő fizetésével összhangba nem is hozható. Hát hogyha van és h het t. Szakosztály érvelés, ame

:yet e város tisztviselői fizetés rendezésének s annak az állami vagy törvényhatósági tiszti javadalmazással való összhangba hozatala ellen felhozhatnak: — úgy ezen érvelés komoly figyelembe egyáltalában nem jöhet. Mert bár mi is késíséggel elismerjük a magasabb qualificatió főlényét és szükségességét, de a helyesen értelmezett közérdek szempontjából annak merev érvényesítését — különösen a kiváló tehetségek s a hosszas tapasztalat állal szerzett általános vagy szakismeret elhnében — feltétlenül szükségesnek nem tartjuk s nem hisszük, hogy az állam szolgálatában legyen valaki, a ki csaknem teljesen korlátlan előmeneteli lehetőségét, kedvezőbb lakhely változtatási jogát, — az egyes fizetési osztályokban való gyorsabb és csak a szolgálati időhöz kötött előlépésének biztosítását, az állami adókat kivéve minden egyéb más közteher vi-elése alól való teljes mentességet, hivatali függetlenségének s kenyerének élethosszig tartó biztositásat és többi kedvezményeit (korpótlék, utazási kedvezmény stb.) a városi tisztviselő helyhez és álláshoz kötöttségével, az előlépésnek csaknem teljes kizárásával, megválasztatásának esélyeivel, a szolgálati idő méllányolásár.ak s karpótlasának s lőleg függetlenségének hiányaval, a közterhek viselésére vo nalkozó kötelezettségével, a representac onális költségek viselésének, de minden kedvezmény éhezetének teljes hiányával összehasonlítva : — a saját biztosított s bár ezidőszerint esetleg alacsonyabb javadalmazással biró hivatali állását kedvezőbbnek s megnyugtatóbbnak ne tekintené. A második kifogás, a mely a fizetésrendezés ellen érvényesíthető, az, hogy ez az egész mozgalom időszerüllen, m

3rt az ezidőszerint uralmon lévő kormány fejőnek kijelentései szerint, a rendezett tanácscsal biró városok tisztviselőinek fizetésrendezése már munkálat alalt áll. Am ha valaki — mint mi érdekelt tisztviselők — ezen kijelentéseket figyelemmel kisérle, annak be kell ismernie azt, hogy az e tekintetben nyilatkoza'ot tevő m. kir. miniszterelnök mindig s fölöttébb nyomatékosan azt hangoztatta, h"gy ő a tény'eges fizetésrendezéssel, az egyes tisztviselői állásoknak fizetési osztályokba és fokozatokba való beosztásával nem foglalkozik, ezt a kötelességet kivétel nélkül az érdekelt városokra rójja s e tekintetben mindössze csak azt tervezi, hogy e czélra bizonyos s az állam által eddig a saját részére fentartott jövcdtlmeket, a fogyasztási ad'jö.edelmek egyes neme t szándékozik a városok Javára átengedtetni, a mely jövedelem majd elsővonalban a tiszli fizetésrendezcs a apját fogja képezni. Hogy ez a törekvés a jelzett méreteken lúl nem haladhat s hogy az a tényleges fizetésrendezésre ki nem terjedhet : — annak, a ki a rendezett tanácsú városok lakosainak száma, adózási képessége s vagyoni viszony .ii közölt fennálló ónási aránytalanságot ismeri, minden feltétel nélkül el kell ismerni'. Az tehát, a ki a városi li-zlviselői kar fizelésrendezését ugyanoly alapon reméli keresztülviendőnek, a mint az az állam, vagy a köztörvényhatóságok szolgálatában álló tisztviselői kar fizetésrendezéiével történt: teljesen tévhitben ringatja önmagát. Méltóztassanak ugyanis figyelembe venni, itt direct állami hozzájárulásról szó sem lehet, s hogy másrészt a lekötendő adójövedelmek minden városban különbözők. Igy ha figyelembe vesszük azt, hogy például Nagyrőcze r. tan. város lakosainak szama mindössze 1812 lélek, fogyasztási adójövedelme pedig maximálisan számitva 0.000 koronára tehető s hogy ezzel szemben Nyíregyháza város lélekszáma a 34.000 et meghaladja s az átengedni remélt fogyasziá-i adó jövedelme cca 80,000 koronára rug: mindenki beláthatja, hogy e két város lisztviselői karán k fizetésrendezése egységes alapon keresztül nem vihető. Fellehető, hogy az összes városok a lakó ság száma, adózási képessége és a \agyoni viszo íyokhoz aranyitva külön-külön csopoilókba lesznek besorozva. Eszel szemben azonban ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni azon körülményt, hogy az 18S6 : XXII. Icz. 06. §-a a rendezett tanácsú városok polgármesterenek fizetését, mint minimumot az ugyanazon törvényhalóság területen működő főszolgabíró fizetésében állapítja meg, s hogy ez a minimum az 1904 : X törvényezikk értelmében 3600 koronánál kevesebb nem lehet. — Mar most miképen" képzelhető el egy oly állapot, hogy a polgármester liszti fizetése 3600 korona s a rangsorban közvei len utána következő tisztviselők fizelése (mint például vannak városok, hol a tanácsos tiszti fizetése 420 korona) az átengedett fogyasztási adójövedelem felhasználása esetén is legfeljebb 1200 — 1100) koronára emelhelő ? De föltéve végül, hogy ez a terv — a mely azonban c.-akis az ez időszerint uralmon lévő kormány életéhez köthető, — tényleg megvalósul, s a városok javára lekötni szándékolt fogyasztási adójövedelem 1905. év, január 1-ével a városok javára tényleg álengedletnék, — pénzügyi szempontol egy igen erős indok épen az előterjesztett kérelmünk telj sitése melleit, amely esetben nemcsak hogy az fdózó közönség meg nem terheltetnék, de a városnak oly jövedelmei szabadulnának fel, melyek ezidőszerint más czélokra lekötve vannak. Eíen ellenérvelés léhát — vizsgáljuk légyen azt bárminő megvilágításban — önnagától megdől. De figyelemre már csak azért sem számithal, mert ennek a kérdésnek mikénti megoldása ezidőszerint egy puszta lerv, ezen tervezgetés p-dig színezze ki azt bar a legragyogóbb phuntasia — a fennálló séielmek orvoslásához nem alkalmas s az éhezőnek kenyeret nem ad. A harmadik érv, amit a fizetés-rendezés s különösen az egyenjogúsítás ellen felhoznak az, hogy a városi tisztviselők bizonyos megengedett mellékjövedelemmel birnak. Határozottan ki kell jelenlenünk, hogy ez az állítás a valóságnak csak részben felel meg s hogy a tisztikar legnagyobb résie minden mellékjövedelem hiányában kizárólag sérelmes fizetésére van utalva, helyesebben hárhozlatva. Es mert mi magunk is — a jelen fizetesi viszonyok között — ezen igazságtalan megkülönböztetésben a folytonosan erősbödő elégületlenség csiráit látjuk s mert azt az állapotot, hogy egy alacsonyabb állású tisztviselőnek rne'létjövedelnie révén — valósággal a hivatal főnökének fizetésénél magasabb javadalmazása legyen, teljesen lehetetlennek s megengedhetetlennek tártjuk, már ezúttal előzetesen is azon együttes kérelmünket terjesztjük elő, miszerint ezen mellékjövedelmeket uifegváltani, illetve minden tisztviselőtől kivétel nélkül megvonni s azt a tiszti fizetésrendezés al ipjára fordíttatni szíveskedjék. Ennél'a tételnél azonban legyen szabad összehasonlítást tennünk a mult és a jelen között, s párhuzamba állítanunk mindazon engedményeket, a melyeket a múltban érvényben volt szervezeti szabályzat kifejezetten biztosított, vagy hallgatagon megtűit, s a melyek ellen az ezidőszerint érvényben levő szabályren lelet valósággal irtóháborút rendezett. És akkor kitűnik, hogy arriig a tiszti javadalmazás tényleges mértéke a múltban ugyanaz volt, — addig a jelenben, — annak daczára, hogy a megélhetési viszonyok aránytalanul rosszabbodtak, — az előterjesztett részleges fizetásrendezési tervezet is a legridegebb visszautasításra talált, s hogy a jelenleg érvényben lévő szervezeti szabályzat nemcsak a kifejezetten megengedett mellékjövedelmeket sajátította ki, de egyenpsen lehetetlenné tette és megtiltotta az is, hogy a tisztviselő a hivatalos időn kivül erejét és munkásságát — ha csak közvetve is — a közjó emelése érdekében használhassa fel. Végül hogyha figyelembe vesszük t. Szakosztály, hogy a városi tisztikar részére ezidőszerint biztosított lakópénz nemcsak hogy a legszűkebbre szabott igényeknek, de az állam által meghatározóit s a minimálisra redukált lakáspén z k sem felel meg; ha tikintetbe vesszük, hogy a napról-napra súlyosbodó megélhetési viszonyok legérzékenyebben, s szinte védhetetlenül a kizárólag tiszti fizetésének élvezetére utalt, minden más fogiilkozási ág művelésétől megfosztott, jövedelmének fokozásától elzárt tisztviselőt sújtják, ha figyelembe vesszük, hogy az intelligens társadalomba sorozott és bevont tisztviselőt oly kötelezettségek terhelik (gyermekének neveltetése) a mely