Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

Művészié lep *86 Kamaratárlat Mátraalmásról • A művészeti életnek van­nak ünnepibb hangsze. relésű, díszesebb körül­mények között megrendezett szertartásai Nógrádban is. Ezek nem csupán az adott régió (a salgótarjáni tavaszi tárlat esetében főként Észak­ul agyarország), vagy valamely művészeti ág. (az ugyancsak salgótarjáni szabadtéri szo­borkiállításon a köztéri szob­rászat, utóbbi időben inkább a kisplasztika, az országos rajzbiemnálén az egyedi rajz) mindenkori terméséről, vagy állapotának némely jellegze­tességéről adnak hírt, ha­nem a társadalmi-politikai reprezentációt is szolgálják. Egyébként, a művészetek kö­zül elsősorban a képzőművé­szetnek mindig is volt ilyen szerepe, koronként váltakozó intenzitással, időnként pedig eaészem nyilvánvalóan, gon­doljunk például csak a rene­szánszra és a barokkra. Vannak' aztán kevésbé lát­ványos, ám a művészeti élet szempontjából nem kevésbé fontos eseményeik, amelyek éppen intimitásukkal vonzó­ak, mindenekelőtt arra ösz­tönözve, hogy az érdeklődő csak arra figyeljen, ami a falon van, vagyis csak a lét­rejött műre. Ilyen volt mi­nap a Művésztelep ’86 című ká:l lit ás megnyitása Salgótar­jánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban. Vali Dezső fes­tőművész, a Magyar Képzó- és Iparművészek Szövetsége festőszakosztályának veze­tőségi! tagja mondott közvetlen szavakat a mátraalmási Cso- hény Kálmán nemzetközi művésztelepen egy hónapon át folyt munkáról, s vetett föl fontos gondolatokat a művé­szi alkotómunka lényegéről. Köszönve a meghívást, a me- cénálás itt tapasztalt formáit is értékelté. A kamaratámlat néhány ki­vételtől eltekintve a Mátrá­éi máson készült műveket mutatja be, hét művész mint­egy félszáz alkotását. A mű­vészek által alkalmazott tech­nikáról nem szükséges túl so­kat elmélkedni, ez természe* tesen igen változatos. Sokkal érdekesebb annak B kérdésnek a fölvetése, hogy az itt látható művek mennyi­ben képesed akár csak rész­ben is leírni, vagy kifejezni a kor, s bizonyos régió — elsősorban Kelet-, Közép-Eu- ropa — valóságát. Természe­tesen, tisztában vagyunk azzal, hogy nagyon is „alkalmi tár- sulás'’-ról van szó, azonban kétségkívül létrejöttek olyan művek és sorozatok, amelyek lehetővé teszik ezt a kérdést is. S, tegyük hozzá, a lehet­séges válaszok szintén töre­dékesek, miután egyetlen kis kamaratárlaton szerzett be­nyomásokon alapulnak. A véletlen úgy hozta, hogy idén nyáron hét olyan mű­vész dolgozott Mátraaimáson, akik —, bár különböző stí­luseszményeket képviselnek — mintha mentesebbek lennének a nemzetközi művészeti élet­ben időnként eluralkodó, nap­jainkban éppen tisztelőiéiben lévő zűrzavaroktól, s mind­attól, ami a stílustöreikvések puszta másolásából követke­zik, va,gyds a szekundér jel­leg kialakulásától. Eredetisé­gük éppen abból következik, hogy nem kívánják hajszolni. Helyette a létezés némely alapkérdésének ismételt mű­vészi átgondolására töreksze­nek, jellegzetes kelet-, közép­európai attitűddel. Ehhez tartozik többek kö­zött az egyéni és a közössé­gi sorsok vizsgálatának törté­netiségbe való mélyebb ágya­záséinak hajlama, a népmű­vészetek (nemcsak a magyar) ősi üzenetei iránti fogékony­ság, a kultúrák szinkretiz­musában rejlő csodák iránti érzékenység, s talán bizonyos líraiság is, hogy csak néhá­nyat említsek. Európának ezen a részén a tör ténelmi, ezen belül a kulturális és a civilizációs körülmények a századok során úgy alakultak, hogy az itt élők számára a ki-, ráhatásnál gyakrabban me­rült föl magának a létezés­nek, vagy a túlélésnek a kér­dése, így a veszélyeztetettség tudata. Másrészről a sokszor csak a kultúrában megőrzött identitás fokozott jelentőséget nyert. A többi között, ezt a fajta kelet-, közép-európai attitűdöt vélem megfogalmazódni ezen a kis tárlaton elsősorban Vali Dezső, a hollandiai 7 Gőgös Ferenc, s részben Badacsonyi Sándor grafikai lapjain. Per­sze, igen jelentős hangsúlybeli különbségeikkel, s az egyéni­ségükből következő más-más jegyekkel. Közös azonban ben­nük a világ-, s különösen az európai kultúra lényege iránti mély érdeklődés, s ami ebből következik, az intoleranciát kizáró humánum. Váli Dezső Régi zsidó te­mető című, évek óta folyama­tosan gazdagodó, s még távol­ról sem lezárt sorozata két­ségkívül az életmű kiemel­kedő jelentőségű részének ígérkezik gondolata összetett­ségében és tilárig gazdagságá­ban. Sokak számára látszólag a „semmi”-ből épül ez a monumentális sorozat. Emö- gött azonban hosszú évek munkájának gondolati, érzel­mi intenzitása, s végsőkig fo­kozott fegyelme húzódik meg. Ügy állnak előttünk ezek a tapintatos észrevétlemségből kilépő, az anyag nyilvánvaló szépségét, a megfogalmazás tisztaságát ragyogtató motí­vumgazdag sírkerti plasztikák, hogy egyúttal emlékeztetnek nemcsak az elpusztított emberi közösségre, hanem arra a kö­zös örökségre is, amelyből a zsidó-keresztény kultúra, azaz az európai szellemiség épült az antik görög—római hagyo­mánnyal gazdagodva. A hollandiai Gőgös Ferenc, akinek 120 művét e kamara- kiállítással egyidőben állítat­ták ki Japánban, kultúránk egy másik komponense, a tö­redékességben létező finnugor örökség, ezen belül az ősi ma­gyar hitvilág felé fordul. A Sámántánc, vagy a múzeum­nak ajándékozott Sámánvilág című aoryl-album 36 lapja (ebből néhány a kiállításon látható) őrzi ezt a keresztény­ség fölvétele előtti világot, amely ma már népmeséi ele­mek formájában, regösénekek­ben, szokásokban, hiedelmek­ben létezik, ott is csak nyo­mokban, ám a népművésze­tek nyelvén értők számára változatlanul elbűvölően. A hajdani' három világ (alsó-, középső-felső) Gőgös Ferenc­nél is megkapó természetes­séggel keveredik a gyermek­kor emlékeivel, például a Róza nagyanyám halálának emlékére című színezett linó­metszeten, vagy a mai élet más motívumaival. Badacsonyi Sándor mai mí­toszaiban a görög—római hagyományvilág, a népmese és a fantasztikum ötvöződik a kor emberének sajátos, élet­érzésé vei a gyakran szinte észrevétlenül szürreálissá váló ecsetrajzokon, rézkarcokon. A Színész és a maszk 1—II. című lapok sajátos pszicholó­giai állapotok kivetítődései, csakúgy, mint a költői mély­ségű Dante és Vergilius vagy éppen a tündéri libegésű Mátraalmási mese. Bizonyos atralkitivitást, já­tékosságukban üdítő frisse­séget jelentenek Fiók László kollázsai, amelyek mértéktartó szellemességgel szólnak a mindennapi emberi szituáci­ókról, vagy éppen a létezés köznapi groteszk jelenségei­ről (Ha elmész, integess, Kettős produkció, Virág az ablakban). L étezik a kiállításön olyan vonulat is, amelynek jelen képviselői a Szov­jetunióból érkezett Jakub Ak- kizov, a besztercebányai Julia Bukova és a nógrádi Radics István elsősorban az őket ért £riss benyomások, gondolataik és hangulataik gyors rögzíté­sére törekedtek, többször ab­ból a célból, hogy további művészi tevékenységük során fölhasználják azokat. Különösen a kaukázusi kis Balkáriából jött Jakub Akki- zov és Julia Bukova rendkí­vül lírai töltésű tus- és ce­ruzára jzokikal szerepel a tár­laton. Jákob Akikizov Balká- ria (Kaukázus) című sorozata, valamint a Kertben című triptichonja gazdag, finom jelfcépiségben. Julia Bukova rajzisoroza'ta (Nyugalom, Vá­gyakozás, Nyugtalanság, Kon­taktus) a vágy ébredéséről, a szerelem szinte észrevétlen bontakozásáról szól megnyerő­én, őszintén és nagy érzelmi telítettséggel. Radics István toILrajzaiban (Dorogháza, Mátramindszent, Erdészház, Falu) a hegyvi­déki, helyi hagyományok, épí­tészeti sajátosságok, az élet­mód változásai iránti fokozott érdeklődésről tesz bizonysá­got, mindenekelőtt az érték­mentés, a hagyományápolás szándékával. Tervei között, ezek képi megfogalmazása is szerepel. Tóth Elemér Patkó Imre hagyatéka Rendkívül értékes közgyűj­teménnyel gyarapodott Győr. Az ősi városnegyedben, a szé­pen felújított Vastuskós ház­ban a közelmúltban meg­nyitották és átadták rendel­tetésének Patkó Imre hagya­tékát, amely a jövőben ál­landó kiállításon látható. Az 1983-ban elhunyt újságíró vásárlásai és művészbarátai­nak ajándékai teremtették meg a gyűjtemény alapját. Hosszú időt töltött külszol­gálatban, így lehetővé, vált, hogy távoli tájak lakóinak kultúráját tanulmányozza. Tudatosan tartós értékek gyűjtésére törekedett a gyo­mai sokgyermekes család fia­ként történész, művészettör­ténész diplomát szerzett pub­licista. Kettős cél vezette: megőrizni a magyar művé­szet értékeit itthon, és tá­mogatni a kezdő művészeket, valamint idegenből hazahoz­ni a nemzet kincseit gaz­dagító néprajzi képző- és iparművészeti alkotásokat. Patkó Imre végakarata az volt, hogy magángyűjtemé­nye halála után a közössé­get szolgálja, és állandó ki­állításon láthassák az érdek­lődők. Örökösei a győri Xan- tus János Múzeumot válasz­tották a gyűjtemény gazdá­jául. A Művelődési Minisz­térium, a megyei és a vá­rosi tanács támogatásával Győrbe költöztetett anyag tartalmaz modern magyar és nyugat-európai képzőművé­szeti alkotásokat. E tárgy­körben 789 műalkotása közt 518 grafika, 171 festmény. Az úgynevezett európai anyag 180 hazai, 56 nyugati és 26 külföldön élő mágyar művész alkotása. Megtalál­hatók a kiállításon az 1920- as években keletkezett mo­dern magyar és szocialista irányzatú művek, zömük azonban a 60-as, hetvenes évek gazdag terméséből va­lók. Nem kisebb nevekkel találkozhatunk múzeumi sé­tánk során, mint Pablo Picasso, Jean Cocteau, Marc Chagall, Victor Vasarely, Nicolaus Schöffer, Pátkai Ervin, Székely Vera. Szkcly Péter. A honiak közül ér­demes a szóra Anna Mar­git. Ámos Imre. Derko- vits Gyula, Dési Huber Ist­ván neve. Ne feledjük Kon­dor Bélát sem, akinek Da­rázskirálya Győrött lelt ott­honra, mintegy jelzéseként annak, hogy az örökhagyó jószemű és értő gyűjtőnek bizonyult. A gyűjtemény másik nagy egysége ' a Távol-Keleten, Kínában, Tibetben és Vi­etnamban szerzett képző- és iparművészeti alkotások serege. A legnagyobb érték köztük a kínai festészet szá­mos darabja. Hetvenhét kép­zőművészeti és negyvenkilenc iparművészeti alkotás sora­kozik ebben az egységben. Végül afrikai és óceániai néprajzi munkák zárják a sort a magángyűjtemény harma­dik nagy részeként. Felvéte­lünk ezekből mutat be egyet, amelyet szakembe­rek ítélete alapján kényes mennyiségi és minőségi igé­nyeket egyaránt kielégítenek. A száznegyvennyolc műtárgy közt fa-, anyag-, fém-, és kő­szobrok, kultikus tárgyak (urnák, maszkok, pajzsok, hangszerek) egyaránt meg­lelhetek. Az új, állandó kiállítás va­rázsát jócskán emeli a XVII, századi barokk műemlék- épület, amely három szintes. Az első és a második eme­letet a magyar és az euró­pai képzőművészeti alkotá­sok foglalják el, Mravik László rendezésében. A tá­vol-keleti, az afrikai—óce­ániai tárgyak kiállítása a múzeum munkatársainak ke­ze nyomát őrzik. E tárgyak a padlástérben kaptak he­lyet. Nem azért, mert ezek a műtárgyak nem érdemel­tek jobb helyet, hanem azért mert a XVII. századi fedél­szék-építészet különleges lát­vány az oda belépőnek. V. L. D. Afrikai tárgyak a második vitrinben. A megye tanácsai kiemelt feladatuknak tekintik a la­kosság — ezen belül az egyes rétegek — életkörülményei­nek javítását. A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága en­nek jegyében és társadalom- politikai súlyának megfele­lően a cigánylakosság élet- körülményeit. a társadalmi felemelkedésük érdekében tett intézkedések hatását vizs­gálta, és meghatározta a kö­vetkező időszak tennivalóit. Megállapíthatta, hogy a me­gyében végbement társadal­mi-gazdasági fejlődéssel együtt a központi és helyi intézke­dések hatására, tovább javul­tak a cigányság életkörülmé­nyei, folytatódott társadalmi felemelkedésük. Hol is tar­tunk ma? Mennyit változtak a cigánylakosság életkörül­ményei ? Kedvezően alakult foglal­koztatottságuk. Jelenleg a ci­gányok 70 százaléka rendsze­res munkavállaló, az aktív kereső nők aránya is megha­ladja az 58 százalékot. Ez 5 év alatt több mint 5 százalé­kos növekedést jelent. Egyne­gyedük szocialista brigád­tag. Emelkedik a törzsgárda- tagok száma is. Ezek elisme­rése mellett azonban tovább­ra is gond, hogy az alacsony iskolai végzettség csak beta­nított és segédmunkásként teszi lehetővé foglalkoztatá­sukat. Magas körükben a munkaképtelenek,'' leszázalé­koltak aránya (7,4 százalék). A 14—18 éves, tovább nem tanuló, kisegítő iskolából ki­kerülő gyermekek foglalkoz­tatása is megoldatlan, ami A cigánylakosság helyzete Nógrádban Szemléletváltozást feltételeznek a további teendők tovább fokozza gondjainkat. Tovább csökkent — 68-ról 35-re a szociális követelmé­nyeknek meg nem felelő te­lepek száma. Évenként csak­nem 1000 putri és putrijel- legű épület megszüntetését segíti a kedvezményes köl- csönakció, amely nem csak a cigányok lakáskörülményei­nek javítását szolgálja, hanem az ilyen körülmények között élő, rászorult emberekét is, a származástól függetlenül. A lakáskörülmények, a kör­nyezet változása — bár, meg­határozó —, de nem változ­tatja meg automatikusan az életmódot. Ezért a kedvező folyamat befolyásolása érde­kében családgondozókat állí­tunk be, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű családok komplex gondozását, a szo­ciális elmaradottság gyor­sabb ütemű felszámolását közvetlenül is segítsék. Beilleszkedésük gyorsítása érdekében kiemelt feladat a cigányfiatalokkal való törő­dés, az esélyegyenlőség meg­teremtése. Ennek egyik útja lehet a gyermekek rendszeres óvodába járatása, hátrányaik leküzdése, az iskolaérettség biztosítása. Felderítő, felvi­lágosító és pedagógiai mun­kával sikerült elérni, hogy a cigánygyermekek 81 szá­zaléka óvodába járjon. A töb­bi tanköteleskorú egyéves szervezett felkészítőn vesz részt. Eredményeként több mint 50 százalékuk saját év­folyamán végzi el a 8 álta­lánost, amely a múlthoz ké­pest. jelentős fejlődést tükröz, de elmarad a társadalmi szük­ségességtől. Okai összetettek. Jelentős az igazolatlan hiány­zások száma és sok fiatalnál hiányoznak a megfelelő ta­nulási feltételek az otthoni környezetben. Ezért a szülők­kel való folyamatos foglal­kozás' mellett, szorgalmazzuk a napközis gyermekek szá­mának növekedését, a nyári felzárkóztató és egyéb speci­ális táborban való részvételt. Ösztönözzük, hogy körük­ből is minél több fiatal ta­nuljon tovább középfokon. Számuk öt év alatt csaknem megduplázódott. Lemorzso­lódásuk is csökkenő tenden­ciát mutat. Segítette céljain­kat a legutóbbi időben a KISZ KB 1985-től bevezetett ösztöndíj-pályázati rendsze­re is. Csek ez lehet az alap­ja a szakképzettség emelésé­nek, a társadalmi munka- megosztásban való aktívabb részvételnek. Segíti ezt a munkát a rendszeres tanulás mellett az is, hogy a csalá­dok közel 60 százaléka ren­delkezik rádióval, televízió­val, és 43 százalékuk járat napilapot, vagy folyóiratot. A cigány lakosság etnikai kincseinek megőrzésében, ha­gyományápolásában előbb- relépést jelent, hogy több he­lyen újjáalakultak az ama­tőr csoportok (Bércéi, Ka- rancsság, stb.) és a kiskö­zösségek is újjászerveződtek (pl. Ecseg, cigányklub), de a többirányú támogatás sem tudja pótolni a szakmai ve­zetés megoldatlanságát. Lel­kes népművelők, egyéni kez­deményezők foglalkoznak ugyan a csoportokkal, de ez nem pótolhatja a cigányság múltját, folklórvilágát, sajá­tos szokásrendszerét mélyeb­ben ismerő, nagyobb etno­lógiai felkészültségű szakem­bereket. Életkörülményeikben, higi­éniás helyzetükben erős dif­ferenciálódást tapasztaltunk. A cigánytelepekről elköltözöt- tek nagyobb részének élet­módja folyamatosan közele­dik a társadalmi átlaghoz, csökkennek egészségügyi gondjaik. A halmozottan hát­rányos helyzetű családoknál azonban továbbra is gond a családtervezés, melyet a fel- világosító munka fokozásá­val próbál megváltoztatni az egészségügyi hálózat. A cigányság szociális tá­mogatását a rászorultság el­ve határozza meg. A tény azonban az, hogy a rendsze­res szociális segélyezettek aránya — 23,7 százalék — háromszorosa a lakossághoz viszonyított arányuknak. Ez azt is mutatja, hogy igen magas közöttük az egészség- károsodottak száma. Ezért is fontos körükben az egész­ségnevelés, az iskolák felvi­lágosító munkája, a védőnők, orvosok, Köjál-dolgozók, vö­röskeresztes aktívák tevé­kenysége. Segítheti a munkát, hogy egyre jobban fejlődik közéleti tevékenységük. A cigány ta­nácstagok száma 39. A kü­lönböző tanácsi bizottságok­ban 41 személy dolgozik. A tanács végrehajtó bizottsága mellett működő koordinációs bizottságnak soraikból 5 fő a tagja, akik megfelelően kép­viselik a cigányság érdekeit, szószólói, kezdeményezői a gyorsabb beilleszkedésnek. Azonban több helyen és egy­re gyakrabban tapasztaljuk, hogy a társadalmi átlaghoz felzárkózott cigányok nagy része nem vállalja a leghát­rányosabb helyzetben lévők, a „régi életmódot" folyta­tókkal való foglalkozást, mi­vel a környezetéből jövő „megkülönböztetettségüket” ezeknek az embereknek tu­lajdonítják. Ennek okai is­mertek: egyrészt a lakosság körében is tapasztalható a negatív vonások általánosítá­sa, a türelmetlenség velük szemben, másrészt körükben is többen vannak, akik ma­gatartásukkal hozzá is járul­nak a hátrányos megkülön­böztetéshez. A feladatok széles körűek, azok csak alapvető szemlé­letváltozással, társadalmi ösz- szefogással oldhatók meg. Többek között, velük együtt­működve, gyorsítani kell a telepfelszámolást, a gondozói hálózaton keresztül segíteni kell az új környezethez va­ló alkalmazkodást. Meg kell oldani a gyermekek óvodai elhelyezését 3 éves kortól, hogy ezzel megteremtődjenek az általános iskola — tankö­telezettségi koron belül — el­végzésének feltételei. Fokoz­ni kell körükben a pályavá­lasztási propagandát, segíte­ni, ösztönözni a középfokon történő továbbtanulást. Mindez azonban csak szé­les körű társadalmi össze­fogással, a környezet, a mun­kahely, az intézmények jó együttműködésével oldható meg. A feltételek a társa­dalmi felemelkedéshez adot­tak, de beilleszkedésük meg­gyorsítása — a helyenként megnyilvánuló előítéletek, il­letve a cigánylakosság elma­radottabb rétegeiben mutat­kozó fenntartások leküzdése — hosszan tartó felvilágosító és nevelő munkát igényel. Berki Mihály, a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettese I NÖGRÁD — 1986. augusztus szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom