Nógrád, 1986. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

Új arcok fekete-fehérben Gólokat várnak tőle Neve: Dékány Gábor Életkora: 27 éves Korábbi egyesületei: Bp. Hon­véd, H. Bem, SE, Csepel, Ú. Dózsa Posztja: csatár, (középen) 1983 decemberében szenzá­cióként hatott a közvélemény­re Dékány Gábor átigazolá­sa. Ő volt az első magyar labdarúgó, akinek vételárát nyilvánosságra hozták, s ez a tény adta a „csemegét”. Az Újpesti Dózsa négyszázezer fo­rintért vásárolta meg a Cse- peljííl. A labdarúgó az 1986. éyji nyári átigazolási szezon­ban újra egyesületet változta­tott, s egy évre az SBTC-hez szerződött. — A Stécé már az ötödik egyesülete. Ilyen vándorma­dártípus? — Szó sincs róla. A Hon. vádnál tizenegy évet „húz­tam le”, igaz nagyon fiatalon, k csak az első csapat kereté­ig jutottam el, tétmérkőzésen nem kaptam bizonyítási lehe­tőséget. Katona koromban Mezőtúron, a másodosztályú Bem SE-iben játszottam, s következett a Csepel. Itt ment igazán jól a játék, persze két gyors szélső között könnyebb is volt játszani. Budavárival és Tulipán Misivel kiválóan megértettük egymást. — Miért igazolt akkor Új­pestre? — A Dózsa nagy hagyomá­nyokkal rendelkező, nemzet­közileg is jegyzett csapat, ahöl az ember jobban a közép, pontban áll, s ez csábító volt számomra. No meg az is, hogyha már hívnak, biztosan számítanak is rám. — Temesvári Miklós edzős- ködése idején került a lilák­hoz, de csak fél évig futbal­lozott a mester irányításával, hiszen Göröcs vette át a csa­pat irányítását. Az edzőcsere változtatott valamit helyze­tén? — Nem. Göröcs is számított rám, s ha sérüléseim . nem akadélyoznaik, többször is sze­repeltem volna a Dózsában. — Miért távozott? — Sokáig gondolkodtam, maradjalk-e, vagy sem? Ma­rasztaltak is, mégis úgy dön­töttem, hogy eljövök, öt egye­sület keresett meg, köztük NB I-esek is, én mégis Tar- jánt választottam. — Választásában mi játszott közre? ' — Úgy érzem, jó kis csapat jött össze, szimpatikus volt a város, s a vezetők-, is bizal­mukról biztosítottak. No, meg itt játszik korábbi csapattár­sam, Vincze, s Forintos, aki szintén a Stécéhez Igazolt, jó ismerősöm volt korábban is. Azt hiszem, ha egységgé ko- vácsolódunk, sok örömet sze­rezhetünk, a lelkes szurkoló- tábornak. — Csak egy évet írt alá.., — Ügy egyeztünk meg, ha jól megy a csapatnak, akkor utána is maradok. Toldi Miklós, a csapat ve­zető edzője sokat vár Dékány- tól. — Gábor rutinos labdarúgó mondja a szakvezető. — Jól emlékszem még csepeli éveire, nálunk ahhoz hasonló játékot várok tőle. Az ő feladata lesz a csatársor összefogása, s a góllövés is. Mivel majd’ há­rom hónapot kihagyott van rajta néhány kiló súlyfelesleg, a bajnoki rajtig azonban ki­váló fizikai állapotban lesz. (Dékány Gábort az SBTC hatszázezer forintért vásárol­ta meg az Újpesttől, úgy, hogy tényleges eszmei értéké­ből kétszázezer forintot leal­kudott. ..) (vaskor) A „nagy" előd nyomában Neve: Semetke Lajos Életkora: 18 éves Korábbi egyesületei: Dejtár, Balassagyarmati SE Posztja: jobbszélső — közép­csatár Gyerekesen fiatal, halk sza­vú, kicsit félszegen mozog az öltözőben a Balassagyarmatiról érkező fiatalember. — Dejtáron nőttem fel. Szü­leim most is ott laknak — kezdi a bemutatkozást. A köz­ségi lábdarúgócsapat hetedi­kes koromban igazolt le. Az első évben még az ifiben rúg­tam a labdát, egy évvel ké­sőbb azonban már be-beke- rültem az első csapatba, — Az SBTC-nek korábban Dejtárról volt már egy lab­darúgója, akit nagyon szeret­tek a tarjáni szurkolók. — Igen, Sanyi bácsit (Var­ga Sándor szerk.), mi dejtári srácok is nagyon becsültük. Neve gyakran szóba került közöttünk. Az újságot azért böngésztük, hogy az ő névé. vei találkozzunk. Mindig büsz­kék voltunk rá. —• Dejtárról korán elkerült Balassagyarmatra. — Tizenöt éves voltam, amikor Tonnányi Pali bácsi­hoz kerültem. Egy évig az ifi­ben játszottam, majd az ak­kor megyei első osztályú fel­játéklehetőséget. De így is öt mérkőzésen húzhattam ma­gamra a Bgy. SE mezét. — Hogy fogadták a tarjáni szakosztálynál? — Nagyon rendesek a fiúk. Bár még hozzájuk képest na­gyon fiatal vagyok, egyanran. gúkémt kezelnek. Pedig va­gyunk egy páran „tinik”. Itt van például Tarlósi, Hunyás vagy Gáspár. Persze ők na­gyon jó focisták. Jó a közös­ség és jó a csapatnál a han­gulat. — Milyen reményekkel ér­kezett a Karancs aljára? — Szeretnék minnél több mérkőzésen játszani, s nagyon nőttkerettel készültem. Tizen- sok gólt rúgni. Tudom, hogy hat évesen stabil tagja tud- az NB II mas mint ahol ed- tam lenni a megyei bajnok dig fociztam, de nem félek a Bgy. SE-nek. feladattól. — A területi bajnokságban már kevesebbet találkoztunk a nevével. — Sajnos engem is korán elért a „fooibetegség”. Porcos lettem. Tavaly nyáron műtöt­ték. Az őszi szezont így ki kellett hagynom. Tavasszal pedig már nehéz volt utolér­nem a többieket. Elég nehéz helyzetbe került a klub. Bun- dzsék Dezső bácsi inkább az idősebb játékosoknak adott Semetke Lajo® mellett gyor. sasága, fiatalsága és gólké­pessége szól. Még csak „kós­tolgatja” a játékot, de tehet­sége meg van hozzá. Egy dej­tári fiú másfél évtizeden ke­resztül több százszor ragad­tatta tapsra az SBTC-szurko­lók tenyéréi;. Kívánjuk, hogy az idén egy újabb dejtári „csillag” induljon útjára Sal­gótarjánban. .. — pilinyi — Mini VB Brazíliában Otavio Pinto Guimaraes, a Brazil Labdarúgó Szövetség el­nöke bejelentette, hogy 1989- ben június 3—11. között mini Világ Kupa megrendezését ter­vezik hat brazil városban. A gangos erőpróbára az eddigi világbajnokok, az NSZK, Ang­lia, Olaszország, Uruguay, Ar­gentína és Brazília kap meg­hívást. A szervezők szeretnék, ha a brazil szövetség alapí­tásának 75 éves jubileuma al­kalmából rendezendő torna győztesének a Joao Havelange- ról, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) elnökéről el­nevezett kupát adhatnák át. Mindehhez a FIFA Végrehaj­tó Bizottságának belegyezé­se szükséges. Döntés erről de­cemberben születik. Guimaraes szerint a mérkő­zéssorozat jó erőfelmérési aL kaimat biztosítana az 1990. évi, olaszországi Mundial előtt. Az előkészületek jól halad­nak. Kész a teljes menetrend. A nyitómérkőzést a két leg­utóbbi világbajnok, Olaszor­szág (1982) és Argentína (1986) játszana június 3-án Sao Pau- lóban. 6 NÓGRÁD - 1986. augusztus 2., szombat Ot centire a két métertől Beszélgetés Szilágyi Szilárddalt a Bgy. SE magasugrójával A Bgy. SE atlétikai szak­osztálya évtizede híres volt nevelőmunkájáról. A jó szak­mai irányítás — megfelelő háttérrel — minden évben „kitermelt” néhány ügyes sportolót. Ez évben is vannak tehetséges versenyzők, közü­lük kerestem fel egyet. Szilágyi Szilárd 1969-ben született, s tulajdonképpen a véletlennek köszönheti, hogy atléta lett. A sporttelepen lát­ta meg őt egy jószemű szak­ember — Fábri Gábor —, s az ő csábítására lett 1982-ben a Bgy. SE sportolója. Az első évben több számban verseny­zett, de a magasugrás ment a legjobban, ezért ez lett a fő száma. — Mindjárt az első edzésen 145 centimétert 'ugrottam — meséli Szilárd — és 2 hónap múlva már 3. lettem egy ver­senyen 160 centiméteres ered­ménnyel. Azt hiszem, ez az eredmény adott biztatást a további munkához, hiszen egy év múlva már 180-at ugrot­tam, amivel aranyjelvényes minősítést értem el. — Kik irányították az ed­zéseid? — Pintér Margit és Fábri Gábor volt a nevelőedzőm, majd serdülő A. korosztályú koromtól Szabó Béla foglalko­zik velem. Sokat köszönhetek edzőimnek, amit ezúton is kö­szönök nekik. Stüustanulmány Szilágyiról — Mit tartasz legfőbb eré­nyeidnek? — Erről talán az edzőmet kellene kérdezni. — Hibáidnak? — Erre már én is tudok vá­laszolni: lusta vagyok. Ezért társaim „lajhárnak” becéznek — Mi a célod, terved a jö­vőt illetően? — Ez évi legjobb eredmé­nyemet, a 195 cm-t szeretném túlszárnyalni. Célom a két méter, ami egyben az arany­jelvényt is jelenti. A jövőre sorra kerülő or­szágos versenyen szeretnék jól szerepelni, dobogóra akarok kerülni. Igaz, hogy jelenleg sérülés­sel bajlódom — derékfájdal­maim vannak —, de hamaro­san bekapcsolódom a munká­ba és mindent megteszek an­nak érdekében, hogy céljaim valóra válhassanak! Kívánom Szilinek tiszta szí­vemből, hogy tervei sikerülje­nek. Sz. N. Előzetes a Magyar Grand Prix-rői Történelmi lépés a Forma—t-ben Napirenden , a honvédelmi nevelés Tisza nyári egyetem Szolnokon A Honvédelmi és a Műve­lődési Minisztérium, vala­mint a Szolnok Megyei TIT idén másodízben rendezte meg a tanintézeti felelősök honvé­delmi nevelési továbbképzését. Az esemény színhelye a szol­noki tiszaligeti tábor volt. Az ország minden területéről ér­kező 82 pedagógus között me­gyénk 10 fős delegációja is részt vett. A középfokú tanintézeteink ggy évtizede vezették be ok­tatási programjukba a hon­védelmi nevelés témakörét. Azóta szinte valamennyi is­kolánál komoly előrelépés tör­tént a szemléletet illetően. A honvédelmi felelős pedagó­gusok és a testnevelő tanórá­kon túl, a haza védelmére va­ló nevelés az egész tantestület feladata. Az egész tantestület ügye, a nevelés lehetőségei minden tantárgyban adottak. A két évvel korábban meg­jelent új honvédelmi tan­könyv pedig segítséget ad a különböző szaktárgyak terüle­tén is. A rendezők örömmel adtak otthont az egyhetes tovább­képzésnek, mert a hazafias honvédelmi nevelés tantárgyak gazdagítása, módszereinek fejlesztése az egész pedagógia ügye. A téma iránt a peda­gógusokon túl, nagy érdeklő­dést rrpitattak mások is, akik közvetve, vagy közvetlenül foglalkoznak a hazafias hon­védelmi nevelés kérdésével. Az elméleti előadásokat akadémiai tanárok, hadtör­ténészek és a külügyi intézet munkatársai tartották. Elő­adásaikban áttekintették né­pünk legnagyobb sorsfordu­lóit, rámutattak az események okaira és következményeire. A foglalkozások lehetőséget nyújtottak a gyakorlati élet­ben való jobb eligazodásra is. A tartalmi munka mellett a rendezők fakultatív prog­ramokkal biztosították, hogy á résztvevők megismerked­hessenek Szolnok megye ne­vezetességeivel, közös kirán­dulásokkal. sokrétű program­mal tették színessé a résztvé- telt. alakították barátivá a közösséget. Tóth András honvédelmi szakfelügyelő Az idei világbajnokság H. fordulójában, a Forma—1 versenyzők történelmi lépésre készülnek, miután a soron következő futamot Magyar.- ország'rendezi. Ez lesz az el* ső alkalom, hogy a modern Grand Prix versenyzés a szocialista országok egyikében kerül lebonyolításra. Ez a lépés is csak a Grand Prix versenyzés növekvő nép' szerűségét és valódi nemzet* közi státusát igazolja. Magyarország és csodálato­san szép fővárosa Budapest, izgalmas kirándulásnak ígér­kezik mind a versenyzők, mind az idelátogatók számá­ra, az új Forma—1-es pályá­ról, a HUNGARORING-ről nem is szólva. A pálya természetesen még ismeretlen a 26 pilótának, de azokra, akik látták a 4014 km hosszú pálya terveit, na­gyon nagy benyomást tettek a magaslati változások, illet­ve a gyors, a közepesen gyors és lassú kanyarok kombiná­ciói. „Lehet, hogy olyan pályá­vá válik, mint a Brands Hatchri és nekem az a ked­venc helyszínem, mert a ve­zetés rajta felér egy kihívás­sal” — nyilatkozta Keke Rös­berg. „Nagyon örülök, hogy egy új pályán és új ország­ban versenyezhetek az utolsó idényemben és még jobban örülnék, ha az én nevem ke­rülhetne a történelemköny­vekbe. mint az első Magyar Grand Prix első győztese. Az elmúlt két verseny alatt iga­zán alkalmassá tettem kocsi­mat vezetési stílusomhoz, mint azt a höckenheimi pole position helyezésem és a ver­senyen nyújtott teljesítmé­nyem is bizonyított. Úgy ér­zem jó esélyeim vannak a HUNGARORING-en a győze­lemre, már amennyiben az autó nem hibásodik meg és nem fogy el a benzinem”. Az új pálya valószínűleg nem veszi majd annyira igénybe az üzemanyagot, mint Hookenheimben, ahol Alan Prost és Keke Rosberg kocsi- jóból az utolsó körben — az első három befutó között vol­tak — fogyott ki a benzin. „Épp elég rossz volt, hogy elfogyott az üzemanyagom és ezért a harmadikról a hato­dik helyre estem vissza, ami nagyon fontos bajnoki pontok elvesztését jelentette, de ami­től még rosszabbá vált hely­zetem, hogy legnagyobb rivá­lisom Nigel Mansell lovább növelte előnyét velem szem­ben” — mondta Alain Prost elkeseredve. A francia pilóta ezek után Budapesten szeretné kárpótolni magát, hiszen egy esetleges győzelem nagyban javítaná esélyét a világbajno­ki cím megvédésében. Hockenheimben folytatódott a Ferrari balszerencsés soro­zata. Alboreto igen előkelő helyről volt kénytelen feladni a versenyt átviteli problémák miatt. Az olasz csapat módo­sított kocsival érkezett Hockemheimbe, de végül a hagyományos típussal indult a versenyen. „Még mindig szükségünk van a javított autó további tesztelésére, de nagyon nehéz mindent meg­oldani egy ilyen zsúfolt ver­senyprogram keretében” — mondta Alboreto. A másik Ferrard-pilóta, Ste­fan Johansson rögtön a rajt után ütközött Teo Fabival, így ki kellett álnia javításra. Visszatérése után sikerült egykörös hátrányából ledol­goznia és úgy tűnt még pon­tokat is szerezhet, a hátsó szárnylap azonban három kör­rel a cél előtt meghibásodott, depóba kényszerítve a svéd pilótát. „Az már nyilvánvaló, hogy 10 futam után nem lehetnek esélyeink a sikeres világ- bajnoki szereplésre, de még mindig látok lehetőséget ar­ra, hogy a hátralevő 6 futam során versenyképesek legyünk és esetleg még egy győzelmet is arassunk” — mondta Jo­hansson. Alessandro Nannini és Andrea de Cesaris hasonló­képpen éreznek az idénybeli szereplésükkel és a Minardi- Motori Moderni alvázzal kap­csolatban „Tudom, hogy egyáltalán nincsenek esélye­ink a győzelemre ilyen erős ellenfelekkel szemben, mint a Williams vagy a McLaren, de jó lenne legalább egyszer problémamentesen beérkezni a célba és legalább egykét pontot szerezni a csapatnak" — nyilatkozta Nannini. „Az alváz elég lónak tűnik és amikor megy az autó. úgy érzem vannak lehetőségeink, de hozzám hasonlóan, ver­senyről versenyre még csak tanuljuk a Forma—1-et” — tette hozzá az olasz verseny” ző.

Next

/
Oldalképek
Tartalom