Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

precíziós, úgy is mondhatom, hogy műszaki mértékrendszerre. Erre a célra pedig a pozsonyi mértékrendszer nem volt alkalmas, a bécsi inkább. A gyakorlatban, különösen ezen a területen egyre többen alkalmazták is. így aztán a politikai helyzet ellenére sem volt kedvezó'tlen az alkalom a bécsi mértékrendszer számára, az abszolutizmus parancsszava e téren sokfelé nyitott fülekre talált. Az első intézkedése azonban, érthetően, a lényegre tért, s ennek csupán tartozéka a mérték. 1850-ben császári nyílt parancs intézkedik a földadóideiglen bevezetéséről, s ezzel egyúttal az egész országba bevezetteti az osztrák holdat és négyszögölet. A második kataszteri felméréssel pedig megindult diadalmas hódító útjára a katasztrális hold, ölében a bécsi négyszögöllel, s úgy megindult, szinte napjainkig meg sem állt. Csupán a bányáknál kellett még egységesíteni; az 1854. évi bányatörvény bevezetteti ott is a bécsi mértékeket, így a bécsi ölet és négyszögölet.

512 1853-ban nyílt paranccsal, 1854. évi kezdettel bevezettetik Magyarországon, a Szerb Vajdaságban, a Temesi Bánságban az osztrák űrmértékeket. Először a monarchia országai közül, de csak az űrmértékeket, a többieknél két évvel később kerül erre sor, igaz, hogy akkor valamennyinél. E gyors intézkedésnek természetesen oka van. A gyökerek az 1807:22. tc.-ig nyúlnak, s ott is a pozsonyi mérőhöz. Ennek a nagysága — kicsi vagy nagy — volt és maradt a tartós probléma; élelmezési alapmérték lévén, jelentős probléma. 1813-ban rendelettel ugyan visszaállították a régi, nagy mérő használatát, de a törvényes mérték a kis mérő maradt. Az abszolutizmus idején politikai kérdést is csináltak belőle, és még ott is, ahol addig a nagy mérőt használták, hajlottak a kicsire. Természetesen elsősorban a hadseregellátásnál : a porciónál éltek vele. Sürgősen megoldandó probléma volt tehát, s már 1852-ben megkezdték az előmunkálatokat.

513 A hosszmértékekkel és a súllyal nem volt ilyen probléma. Sőt, láttuk már az 1843. évi törvényjavaslatnál, nincs okunk kételkedni a helytartótanács 10 évvel későbbi megállapításában: a bécsi öl, rőf és súly Magyarországon majdnem mindenütt használt mérték.

514 Ráadásul pedig a pozsonyi és a bécsi rőf és öl egyforma, csekély az eltérés, a kereskedelemügyi minisztérium és a belügyminisztérium úgy vélte, hogy az osztrák hossz- és súlymértékek magyarországi bevezetése nem ütközik ellenállásba.

515 Erre azonban másként került sor. Az ügy ugyanis szorosan kapcsolódott a még az 1840-es években megindult, s 1848-ban már majdnem megérett másik ügyhöz: a mértékhitelesítő intézetek szervezéséhez. Amikor 1854-ben, pesti központtal, megkezdik ezek létesítését,

516 a hitelesíthető mértékek közé belopakodott a bécsi hossz- és súlymérték is; a mintaetalonokat ugyanis a bécsi hitelesítő intézet szállította,

517 s az csak természetes, hogy nemcsak az űr-, hanem a többi mértéketalon is bécsi volt. Mivel pedig — említettem — a hossz- és súlymértékkel élők jelentős része amúgy is ezt használta, császári nyílt parancs nélkül is, országosan egységesen és csöndben használatba került, ha tiltakoztak is ellene. A császári kormánynak csak Erdélyben kellett 1855-ben külön rendelettel bevezettetni a bécsi mértékeket.

518 így aztán, amikor 1858-ban a belügyminisztérium kijelentette, hogy a monarchiában mindenütt az alsó-ausztriai mérték és súly — mint egyedül törvényes mérték —