Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40

121 KAUKÁZUSI HUNOK, KAUKÁZUSI AVAROK A Kaukázus völgyeit a steppe történetének kutatói általában nomád néptöredékek nagy gyűjtőhelyének tekintik. Közkeletű nézet szerint az eurázsiai népvándorlások során szinte minden nomád népből törzscsoportok váltak le, amelyek még a nyugatra vándorolt eredeti törzsszövetség szétesése után évszázadokkal is fel-feltűntek a Kaukázus környékén. A részletek tekintetében azonban erősen eltérnek a vélemények. A kaukázusi nomád töredékek eredetét és földrajzi helyzetét ugyanis szinte egyetlen esetben sem sikerült megnyugtató módon tisztázni. Főképpen ennek következménye azután a sajátságos zavar, amely a «kaukázusi hun» és «kaukázusi avar» nevek használata terén a legújabb szakirodalomban is megmutatkozik. I A bizánci források kutatói elsősorban «kaukázusi hun»-okról beszélnek.

1 Szóhasználatuk kétségtelenül jogosult is, hiszen olyan kitűnő szerző tudósításain nyugszik, mint Prokopios, aki kortársa volt a hunok kaukázusi szereplésének.' Az OftnxH névnek a bizánciaknál szokásos topikus használata miatt azonban természetesen ezeknek a kaukázusi hunoknak az esetében is kétes, hogy valódi hunokról vagy pedig valamilyen más nomád népről van-e szó. Kétes a hun eredet akkor is, ha a kérdéses nomád nép a hun néven kívül még egy második nevet is visel a forrásokban. Az idetartozó adatok hosszú listájában — amelynek történet-, szövegés irodalomkritikai alapon készített összeállításával Moravcsik Gyula nagy mértékben vitte előre a kutatást*—, az akatzirok is szerepelnek, akik 466-ban a saragurokkal együtt a Kaukázuson át törtek perzsa területre. A Priskosnál (Exc. de leg. Ed. De Boor, 586

u) emiitett 'Axárigoi OtWoi név alapján újabban ismételten megkísérelték annak kimutatását, hogy az itt használt Oówot a valódi hun eredet bizonyítéka. Ezzel kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy Priskos rövid idővel a hunok feltűnése után irt, tehát 1 Moravcsik Gyula: Szent István-Emlékkönyv. Bp., 1938. 186 ; Vő. : Byzantinoturcica I. Bp., 1942. 306—7 ; II. Bp., 1943. 200 ; E. Stein: Histoire du Bas-Empire II. Paris, 1949. 507, 541. 'Prokopios, ed. Haury I, 218j : OSwot noXlyioi ogovç rov Kavxáaov és a Kaukázus leíráséban, II, 497 2 : Oóivoi ói, oi Eá/ieiQoi imxakovpevoi, ittavda mtaprxai xai AjUa árra Oórvixá Mrrj. * ByzTurc. II, 199—204 ; vö. még az egyes szerzőkre és az egyes nomád népekre tett megjegyzéseit. 280