Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Németh József: Hoffmann Mór

262 Németh József Ugyanekkor delegálták az Országos Tanítói Gyűlés egyik zalai küldöttévé is. (Nagyon rövid idő alatt megszerzett rangját mutatja, hogy társa Nucsecz volt, ez időben már tekintélyes kanizsai iskolaigazgató, Bója elhelyezése után - aki 1872-ben a főváros tanfelügyelője lett - Zala vármegye tanfelügyelőjévé nevezték ki.) 1872-ben másod alelnök, 1881-ben a Nagykanizsai járáskör tagja, 1889-ben annak elnöke. A tanítói egyesület szakmai munkájában is rendszeresen szerepet vállalt. Pályázatok bírálatában vett részt, előadásokat vállalt. Pl. 1883-ban az Általános Tanító Egylet az óvodai nevelésről tárgyalt. Erdősy Biba Kornélia tanítónő előadásához kapcsolódva Hoffmann tartott korreferátumot, elsősorban azt emelve ki, hogy az óvodák ügyét országosan is rendezni kell, elérve, hogy ne csak a jobb módúak gyermekei juthassanak be oda. E munkája révén ismerte meg a megye számos tanítóját, s e kapcsolata magyarázza, hogy az általa szerkesztett Zala című hetilap miért közölte oly sok pedagógus szakmai és szépirodalmi írását. (KOTNYEK 145-149.) IV. Kiterjedt publicisztikai munkásságából két olyan kötete maradt fenn, melyek gondolatai megjelenésük idején is figyelmet keltettek, s a mai olvasónak sem érdektelenek. 1877-ben jelent meg először, majd még két kiadásban is az olvasó kezébe került A nemzetiség és a nemzeti nyelv című tanulmánya. Nagyon érdekes tanúsága a kanizsai zsidóság magyarosodási törekvéseinek. Ha a tanulmány műfaji párhuzamait keressük, akkor a 18. századi hasonló munkák, Bessenyei, Kármán művei juthatnak eszünkbe. Emelkedett kissé archaikus stílusa is emlékeztet rájuk. Gondolatait öt fejezetben csoportosítja: A nemzetiség és a sajtó, a hölgyek, az iskola, a színészet, a sajtó. Érvelésében nem annyira a logika, inkább az érzelem uralkodik. A részletesebb taglalás helyett inkább bevezetőjének néhány mondatát érdemes idézni: „Én nemzeti öntudatot a nemzeti nyelv alapos értése, a nemzet nyelvén írott művek ismerete nélkül el nem képzelhetek. Már pedig a valódi hazaszeretet a nemzeti öntudat biztos és megingathatatlan alapja nélkül csak pillanatra felhevülő szenvedély, sokszor a hazaszeretet köntöse mögé rejtőző aljas önzés és haszonlesés. De a nemzet fennmaradását nem lehet és nem szabad a pillanatra felhevülő szenvedély nagyon is kétes támaszára bízni. Nemzeti öntudatot kell teremteni, ébreszteni és tovább fejleszteni, s ez által megvetni alapját oly hazaszeretetnek, mely a nemzet jó és rossz napjaiban egyaránt nemes, egyaránt nagy és egyaránt utánzásra méltó." (7. old.) Nem tudjuk, a kötetként miért ajánlotta Czigány Károlynak. Czigány 1832ben született, tisztviselő volt több városban, 1861-ben szolgabíró, később ügyvéd, a kötet megjelenése idején földbirtokos Kővágóőrsön. Maga is Írogató ember, több cikke, egy kötete is megjelent. Ma sem tanulság nélküli 1882-ben megjelent nagyobb tanulmánya, A sémiták és anti sémiták. Felvilágosításul és megszívlelésül írta Hoffmann Mór. Mint legtöbb művét, ezt is Fischel Fülöp (Fejtő Ferenc nagyapja) nyomtatta ki. A kötet időszerűségét az ekkoriban fellángoló zsidóellenes áramlat adta. Istóczy Győző már 1875-ben megindította zsidóellenes mozgalmát, 1878-ban a zsidók Palesztinába telepítéséről szónokolt, s majd 1883-ban a tiszaeszlári vérvád megfogalmazására, országos zavargásokra is sor kerül. Hoffmann tanulmánya három nagy részből áll: 1. Elemzi a zsidók elleni gyűlölet forrásait, különösen részletesen foglalkozik a németországi, kisebb részben az oroszországi jelenségekkel. 2. Sok érvvel, idézettel bizonyítja, hogy a zsidók vallása, a Talmud tanításai nincsenek ellentétben a kereszténység erkölcsi követelményeivel. 3. Cáfolja a zsidók ellen felhozott leggyakoribb vádakat: hogy uzsorások, hogy nem szeretik hazájukat, hogy kerülik a nehéz munkát, hogy nem akarnak beolvadni a társadalomba, hogy önzők, hogy nem áldoznak a közösség ügyeire. Érvelése rendkívül sokoldalú, nagyon sok gondolata ma is nemcsak helytálló, hanem időszerű is maradt. A zsidók elkülönülésének okai közt főleg a történelmieket emeli ki: „A mindenütt csak tűrt, polgárjoggal nem bíró zsidó a körülmények kényszerítő befolyása alatt lett kereskedővé, kinek mindig készen kellett állnia, hogy önmagával családját és pénzét is mobilizálhassa, valahányszor pénzszükségben levő fejedelmeknek szükségük volt pénzre privátszenvedélyeik kielégítésére." (44. old.) Felhívja a figyelmet a zsidók gyors magyarosodására: „De csak a vak nem látja, hogy a zsidó, mióta a nemzeti aspiratiók Magyarországnak teljesen magyarrá tételében fáradoznak, rohamosan magyarosodik, hogy különösen a vidéken teljesen kivész a jargon és németül sem tud, hogy az újabb generátio teljesen magyarosodik, a nyelvvel együtt elsajátítva a nemzeti szellemet is és mindinkább simulva ehhez." (58-59. old.) Nem tartja elegendőnek a magyarosodást, nem örül annak, hogy családi körben sokan még németül olvasnak. A magyarosodásban nagy szerepet szán a nőknek, üdvösnek tartana egy Szent István Társulat-szerű egyesületet, amely olcsó magyar könyveket adna a zsidók kezébe. Nemcsak gondolatainak egy része maradt máig is érvényes, hanem stílusa is hatásos maradt. Ünnepélyes, kissé barokkos körmondatokban fogalmaz, legfeljebb egy-egy keményebb, néha durvábbnak tűnő jelzőn akad fenn figyelmünk. Ezek azonban messze elmaradnak Istóczy durvaságától. A kötetet méltán tartja számon a