Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Németh József: Hoffmann Mór

Hoffmann Mór 263 magyar zsidó irodalomban Komlós Aladár is (KOMLÓS I. 151.) Kései emléke 54 évvel később is feltűnik Fejtő Érzelmes utazásában. V. A fentebb összefoglalt sokrétű tevékenység mellett nagyon figyelemre méltó szerkesztői tevékenységgel járul hozzá Nagykanizsa társadalmi, műveltségi fejlesztéséhez. Több, elsősorban pedagógiai lap alapításában buzgólkodott, azonban ezek egyike sem volt tartós. Nagyobb sikerrel vett részt a Zala című hetilap szerkesztésében. 1873-ban alapította Fischel Fülöp, kiadója, nyomdásza mindvégig ő, később fia volt. A 20. századot is megélte, változó tulajdonosok kezében 1922-ig jelent meg. Hoffmann indulásától 1882-ig szerkesztette. Nem a város egyetlen lapja volt, 18741944 között folyamatosan megjelent a Zalai Közlöny is, ezt a másik jelentős nyomdász, Wajdits József adta ki, 1882-ig Bátorfi Lajos, később Szalay Sándor, majd újra Bátorfi szerkesztette. A két lap között számottevő különbséget nem fedez fel a mai olvasó. Ha köztük vitára került sor, a mögött ritkán lehet világnézeti, politikai okokat találni, inkább ízlésbeli, néha gazdasági különbségek, érdekek fedezhetők fel. Talán a Zala egy árnyalatnyival modernebb, liberálisabb, a Zalai Közlöny mintha több szállal kötődnék a hagyományokhoz. Erre is csak egy-egy cikkből, vitából, mintsem a lapok egészéből lehet következtetni. (Pl. 1882. novemberében a Szabadelvű Körről) A szerkesztők közt sem feszült alapvető ellentét. Nem volt feltűnő, hogy egy hetilapot gyakorló pedagógus szerkeszt. Zalaegerszegen Udvardy Ignác, később Borbély György, Nagykanizsán Szalay Sándor, később Villányi Henrik is hosszú ideig a tanítás mellett szerkesztő. Szalay 1882-ben saját polgári nevén, majd 1883-1887 között Vas Álmos álnéven a Zala Közlönyt, később, több mint egy évtizedig megint polgári nevét használva a Zalát irányította, írta. A szerkesztők változása nyomán egyik lap stílusában, eszmeiségében sem következett be érzékelhető fordulat. Hogy a szerkesztők közt nem volt érdemi ellentét, az is bizonyítja, hogy 1886-1889 között a Zala két főmunkatársa a két korábban talán vetélkedő szerkesztő, Bátorfi Lajos és Hoffmann Mór volt (HORVÁTH 100.) Egyik hetilap sem mérhető a mai mércével. Szerepük elsősorban az, hogy rendszeres olvasáshoz szoktatták a város és a környék lakosságát, a hírek közlésével közvéleményt, némi közösségi tudatot is formáltak. Hoffmann több pedagógiai, kulturális jellegű cikket közölt, többet foglalkozott a tanítók életével, munkájukkal, mint Bátorfí. Később, Szalay szerkesztősége idején a Zalai Közlöny fordult jobban a tanítók felé: több pedagógusszerzővel, több iskolai témával találkozunk. A Zala megjelenésének első évtizedében közölte a még kezdődőnek számító Kis József néhány versét, s nagyon sok pedagógus irodalmi próbálkozásainak adott helyet. (Kozáry József Kanizsán született és tanult, 1885-től Budapesten polgári iskolai tanár, Szalay Sándor és Hajgató Sándor Kanizsán, Békefi Elek Zalakoppányban, Pozsogár Gyula Zalavégen, Halasy Béla Alsólendván, Friedmann Alajos Tapolcán tanított.) A szövegek, híradások nagyobb része a szerkesztő jelöletlen vagy különböző névjellel, betűkombinációval szignált munkája, s nyilvánvalóan sok a másodközlés is. Hoffmann szerkesztő tevékenységének egyik legsikeresebb terméke a Zalavármegyei évkönyv a Milleniumra. Halis Istvánnak közösen állították össze, részben írták is. Rendkívül vegyes tartalmú és színvonalú kötet, mégis egy évszázaddal később a mai érdeklődőknek is nagyon hasznos. Szinte átfogó képet a korabeli Zala megyéről. Hasznát növeli, jelentőségét fokozza, hogy nem készült el a Borovkszky Samu szerkesztésében megindított, majd félbeszakadt Magyarország városai és vármegyéi sorozat zalai kötete. Az évkönyv egyrészt tárgyszerű összefoglalókat közöl a zalai intézményekről, egyesületekről, szervezetekről, azok tisztségviselőiről, másrészt néhány színvonalas tanulmány ismerteti a megye történetének fontosabb eseményeit, a megye néhány nevezetes szülöttét: Zrínyit, Batsányit, Zala Györgyöt, Vaszary Kolost, Fejér Györgyöt stb. Szerzői gárdája rendkívül sokszínű: földbirtokosok, szerzetes tanárok, tanítók, rabbik, jegyzők, a már nagy tekintélyű író, szerkesztő, a MTA levelező tagságával is megtisztelt Rákosi Jenő, a még pályakezdő Gönczi Ferenc, Hevesi Sándor stb. Maga Hoffmann is számos cikkel szerepel: ő írja a megye általános ismertetőjét, Vaszary Kolos, Fejér György életrajzát, a Keszthelyi Gimnázium, a Zala Megyei Nemesi Magán Alapítvány, a Nagykanizsai Malátagyár és Serfőzde ismertetését, stb. Az évkönyv ma már alig hozzáférhető, érdemes lenne hasonmás kiadásban újra közzétenni.