A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Dávid Zoltán: Az első kataszteri felmérés végrehajtása Veszprém megyében

Az első kataszteri felmérés végrehajtása Veszprém megyében II. József Magyarország kataszteri felmérésére 1786. február 10-én kibocsátott rendelete hatalmas feladat végrehajtására mozgósította az ország közigazgatási szervezetét. A művelés alatt álló területek mérnöki felmérése, a mezőgazdasági termelés nagyságának meghatározása, a tulajdonjogi viszonyok, a művelési ágak és a hasznosítás különböző formáinak rögzítése önmagában is elegendő nehézséget rejtegetett, ám emellett a felmérés végrehajtásakor a lakosság ellenállásával, különösképpen pedig a munkálatok megindítása ellen nyíltan harcoló nemesség szembeszegülésével is számolni kellett. A nagyszabású reformterveit bármi áron végrehajtani akaró császár tisztában volt mindezen nehézségekkel s ezért olyan jól működő apparátus létrehozására törekedett, mely a feladatokkal sikeresen meg tud birkózni. Világosan látta, hogy a megyei közigazgatás egymagában sem létszámában, sem szakképzettségében, sem „hozzáállásában" nem felel meg a követelményeknek, így közreműködésükre csak alsóbb szinten számított. Az osztrák örökös tartományokban 1756-ban bevezetett földadókataszter végrehajtásakor szerzett tapasztalatok alapján önálló szervezet létrehozását határozta el, amelyben elsősorban az 1784-ben készített népszámlálás, illetve az 1785-ben befejeződött katonai térképezés gyakorlott gárdájának biztosított jelentős szerepet. A felmérés legfelsőbb irányítása az országos főbizottság elnökének, Pálffy Miklós kancellárnak kezében volt, aki a districtusok székhelyén létesített Főkomissiók útján intézte az ügyeket. A megyékben az Alkomissiók fogták össze a községek munkálatait, melyeket külön circulusokba osztottak. Ezeknek élén a directorok, másképp igazgatók álltak, az ő legfőbb feladatuk pedig a helyi bizottságok ellenőrzése és irányítása volt. A városok és falvak felmérési munkálatait az oeconomusok vezetése mellett a községi felmérési bizottságok végezték, ez utóbbi tagjai a bírák, esküdtek, valamint a választott emberek voltak. A műszaki feladatokat ellátó mérnökök, „insenérek" jelentős részét katonai szervek delegálták a nagyobb szakértelmet kívánó mérések elvégzésére, valamint a paraszti bizottságok eredményeinek ellenőrzésére. Munkájukban nemcsak több kisegítő személy (lánc- és póznahordó, írnok) segédkezett, de résztvettek a helységek jegyzői és a földesurak tisztjei is, legtöbbször a hejyi bizottságok vezetőiként vagy a feldolgozói munka irányítóiként. Egy-egy helységben tehát átlag 5—10 ember dolgozott, az ország mintegy 15 000 településében eszerint az irányító szervek létszámával együtt kb. 100 000 ember vett tevékenyen részt a kataszteri felmérés elkészítésében. Ezt a hatalmas szervezetet mozgatni, a munka egyöntetűségét és megfelelő színvonalát biztosítani rendkívül szerteágazó feladatot jelentett. Az ezerarcú élet változatos helyzetei közt tömérdek megoldásra váró vitás eset adódott. A tulajdonjogi kérdések tisztázatlansága, a mérnöki felmérések nehézségei, a termelés változatossága, a mértékek különbözősége egyaránt nehezítette munkájukat. Minderre azok az iratok vetnek fényt, amelyek e szervek működésének eredményeként levéltárainkban fennmaradtak. A tömeges iratpusztítások következtében alig néhány helyen sikerült nagyobb mennyiségű anyagot találni és ezért oly becsesek a Veszprém város levéltárában megőrzött utasítások és rendelkezések. Ezek minden bizonnyal a város felmérési bizottságának irataiból maradtak ránk, erre utalnak a városban folyó munkálatok töredékei : több földkönyv- részlet, különböző felmérési vázlatok, a birtokmegoszlást feltüntető kimutatások, stb. A rendeleteket Kun László, a megyei albizottság Pápán székelő vezetője küldte a városnak és szerte a megye többi helységeinek. Bár a különböző nehézségek elhárítására adott általános eligazítások bizonyára helyi problémák, egy-egy faluban jelentkező vitás esetek nyomán születtek és elsősorban a városi felmérők okulására szolgáltak, a részletekből valójában a felmérés megyei végrehajtásának körvonalai bontakoztak ki. így az iratokból tulajdonképpen Veszprém város és a megye felmérésének műhelytitkaiba egyaránt bepillantást nyerhetünk. Munkámban nem törekedtem a kataszteri felmérés közigazgatási szervezetének pontos megrajzolására, hanem Kun László tevékenységének végigkísérése közben az apparátus működésének részleteit igyekeztem elsősorban bemutatni. így bontakozik ki előttünk e munka sok apró, számunkra is fontos mozzanata és rajzolódik ki egy rendkívül gondos, a feladat sikeres elvégzése érdekében mindent elkövető ember arcéle, aki változatlan buzgósággal utasított, serkentett, bírált, segített, magyarázta a rendeletek sokszor félreértett vagy rosszul értelmezett szövegét. A marcaltői Kun család tagjai többször viseltek különböző tisztségeket a megyében. Kun János 1696-ban főszolgabíró volt, Kun Józsefet 1734-ben alszolgabíróvá, 1742-ben főbíróvá választották. Kun László hivatali pályafutásának első nyomaira 1770-ben bukkanunk, ekkor „tiszti al ügyviselőnek", majd 1779-ben „fő tiszti ügyviselőnek" nevezték ki. Első alispán 1790-ben lett, 71