A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Szij Rezső: Vass Elemér Tihanyban
Vass Elemér Tihanyban i. Tihanyban Vass Elemér és felesége 1945-ben telepedett le, dr. Beznák Aladár meghívására, aki a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi Biológiai Intézetének igazgatójaként a művész feleségének Jeannak fordítói állást ajánlott fel. Kezdetben a Balló-villában laktak, de onnan 1950-ben kiköltöztették őket s akkor kapták meg az intézettel szemben levő házban azt a kétszobás kis lakást, amelynek egyik szobája „műtermül" is szolgált. Itt, ebben a szobában élte meg a művész pályája fénykorát, már ami a művészi kiteljesedést illeti, mert más vonatkozásban, az anyagiakat sem véve ki, az élet nem volt mindig könyörületes irántuk. Ebben a kis lakásban sokan fordultak meg Vass Eleméréknél, a magyar szellemiség sok-sok kitűnősége, nemcsak a barátság ápolása, hanem a tisztelet-adás miatt is. A régi kapcsolatok felelevenedése, újak képződése valóságos hőforrásként táplálta a művész alkotó erejét, s nem kis mértékben járult hozzá művészete megújulásához. Ferenczy Béni, Pátzay Pál, Teleki Géza volt kultuszminiszter, Borsos Miklós, Bisztrai Farkas Ferenc, Illyés Gyula, Keresztúry Dezső, Szabó Lőrinc, Hajnal Imre és Horváth Boldizsár, Engel Iván, Elekfy Jenő, azután Lipták Gábor Balatonfüredről, Debrőczy Tibor füredi kórházigazgató, aki később mint kezelőorvos gyakran fordult meg Vasséknál, csak néhány név a sok közül. Ez a baráti és ismerősi kör jelentett igazoló légkört Vass Elemérnek, aki enélkül talán nem is tudta volna létrehozni —- egyre súlyosbodó betegsége és sok egyéb, rajta kívül álló okok szülte izgalmak miatt sem — művészete legjelentősebb fejezetének remekeit. Annak gondolata, hogy 1945 után letegye az ecsetet, mert egynémely dologgal nem értett egyet, eszébe sem juthatott. Ezzel senkinek sem használt volna, sőt a rossz ügynek tett volna szívességet. Érthető hát, ha mindjárt 1945-ben bekapcsolódott az életre kelő új magyar művészeti életbe. Már a Szinyei Társaság 1945-ös jubiláris kiállításán Női akt című pasztelljével és Virágok с olaj képével vett részt, az Ernst Múzeumban. Virágok с képét az állam meg is vásárolta. — 1946-ban a Magyar Képzőművészetért с kiállításon (az Ernst Múzeumban) Tél с olaj képét állították ki. 1948-ban pedig ugyancsak a Szinyei Társaság X. kiállításán négy képe kapott helyet {Napraforgók, Mezei virágok, s Virágok címmel két másik olaj képe). Mind az alkotás, mind a képzőművészeti életben való részvétel sokkal nehezebben s akadozottabban ment volna, ha megértő barátok nem nyitják rá a művészre a tihanyi lakás ajtaját. Ősztől tavaszig szinte elzártan éltek s csak tavaszutójától az ősz közepéig érezhette, hogy benne él az ország eleven vérkeringésében. A fenti barátok valamennyien sokat jelentettek számára, voltaképpen mindannyiójukról szólnunk kellene, mert hiszen az a „tihanyi kör", amely Vass Elemér körül minden szándékosság és szervezettség nélkül spontánul kialakult, mint rokonszellemek egymásratalálása, csak a benne résztvevő összes szereplővel való megismerkedés révén volna igazán megjeleníthető. De ha hézagos is ez az ismertető, valamit mégis megéreztet majd Vass Elemér egyéniségéből és művészetéből éppúgy, mint azokéból is, akik köréhez tartoztak 1957 végén bekövetkezett haláláig. Keresztúry Dezsővel kell kezdeni, aki művelődési miniszter korában ismerkedett meg Vass Elemérrel. Gyakran élvezte Tihanyban Beznák professzor vendégszeretetét s egyik ilyen nyári pihenő jóvoltából találkozott Vassékkal. A Művészeti Tanács élén Kodály Zoltán állt mint elnök, de Pátzay Pál intézte az ügyvezetést s ő hívta fel Kersztúry figyelmét Vass Elemérre, amikor a Tanács 1946 végén összeállította annak a 25 művésznek a névsorát (festők, szobrászok, zeneszerzők, építészek, stb. közül), akiket az állam megbecsülése jeléül életjáradékkal tüntetett ki. A festők közöttt Bornemisza Géza, Czóbel Béla, Holló László, Koszta József, Márffy Ödön mellett Vass Elemér nevét is ott találjuk. (Megjegyzendő, hogy a Művészeti Tanács alelnöke ekkor Kassák Lajos és Szőnyi István. 1 ) Keresztúry örömmel járult hozzá az életjáradék folyósításához Vass Elemér számára. De ami a művésznek ennél is többet jelentett, az a megértés az iránt a festői felfogás iránt, amelyet éppen ezekben az években kezdett képein érvényre juttatni. Vass Elemérnek nem volt közömbös, hogy a művelődésügyi miniszternek tetszik az ő festészete s amellett éppen olyan miniszternek, akit egyébként író-tudósnemzedéke egyik legképzettebb tagjaként tartottak számon. Igazolva látta új utat kereső törekvéseit, s ez alkotta alapját annak a kapcsolatnak, amely mint egyik éltető forrás, a megértés hajszálcsövein keresztül holtáig táplálta Vass Elemér művészetét. Balaton című könyvében nemcsak szép képeket reprodukáltatott Papitól, akinek ez a kör a festő Vass Elemért becézte, hanem kedvesen jegyezte föl róla azt is, hogy nemcsak a Balatont tudta festeni, a rákot is jól el tudta készíteni. S ha olvashatta volna a művész —• mert a könyv megjelenését már nem érte meg — alighanem éppoly büszke lett volna a mondat második felére is, mint az elsőre. Noha néhanapján vidámabb órák is adódtak, de semmi sem feledtethette egyrészt azt, hogy a 60. -ik életév körül már minden nappal meredekebben esik lefelé az ember élete, másrészt magát a kort, amely meglepő ésszerűtlenséggel taszította el magától azokat is, akik levonták a történelem tanulságait s nem visszafelé tekintgettek a korforduló mérföldköveinél. A zebe373
