A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)

Szij Rezső: Vass Elemér Tihanyban

gényi társak közül csak Berénnyel, Elekfyvel és Szőnyivel ápolta a baráti kapcsolatokat. Berény Róbert sem sok jóval vigasztalta 1951 június 29-én keltezett levelében : „Elemérkém, sajnos ritkán jutok íráshoz. Ahhoz pedig, hogy jussak, igen sok nekiszaladásra van szükség, gyakori és mindannyiszor tiszteletet parancsoló szent elhatározásra, sőt az önmegtagadásnak aszketikus magasságaira, amíg végre hozzájutok az íráshoz, ami a kivételes pillanatokat jelenti életemben, így tehát annak is kell venned: jelenségnek, amely ritka tüneményekkel, égi jelekkel rokon, felcsillanás, amire sem számítani nem lehet, de rendszerint arra sem, hogy valami értelmeset tartalmaz és — utóbbi időben — már arra sem, hogy jól olvasható. (Ami csak annál rokonabbá teszi az égi jelekkel.) — „Nálam: főiskola + ottani festés pokolian rossz műteremben, de a földszinten jobb nincs ; és lift hiányában.. . stb."

2 Az 1950-es évek nyomasztóan nehezedtek Vass Elemérre is. A képzőművészeti életben egymást érték a meghökkentő vagy annak látszó intézkedések, s távol a fővárosban élő barátoktól, nem volt mindig könnyű megemészteni a szokatlan jelenségeket. Aki tehette, főleg az idősebbek közül, nem is szívesen elegyedett bele a művészeti életbe, bár ez nem mindegyik esetében volt érthető. Vass Elemér Tihanyban kétszeresen is el volt zárva a közvetlen értesüléstől : az év jelentős részében, késő ősztől kora tavaszig magát Tihanyt is csak nehezen lehetett megközelíteni. Az érintkezés egyetlen módja a levélírás, de ez egyrészt nem ment könnyen, másrészt mit is írhat meg az ember a magát emésztő gondjaiból, s nem árt-e magának, ha esetleg túlságosan egyéni véleményt talál kockáztatni ? A személyi kultusz éveiben a baráti szolidaritás az, ami egyedül tarthatja benne a lelket. Vass Elemérhez a művészek közül földrajzilag Borsos Miklós szobrászművész és Egry József a. Badacsonyban élő, s ekkor már inkább csak horgászó festő esett a legközelebb. De Borsos csak nyáron tartózkodott Tihanyban, Egry pedig vajmi ritkán mozdult ki Badacsonyból. Sőt, még látogatókat sem fogadott szívesen. Az ismerősök tudták, hogy ha éppen horgászik, a miniszter kedvéért sem hagyja ott a stéget. Egry és Vass Elemér néhány levélváltással tartotta a kapcsolatot. Az egyik itt ismertetésre kerülő Egry-levél 1951. febr. 22-én kelt, s benne Egry József a maga és Vass Elemér helyzetét 1. A tihanyi félsziget. 1. Die Halbinsel von Tihany. 1. La presqu'île de Tihany. 1. Тиханьский полуостров. majdnem teljesen azonosnak, s egyformán nehéznek látta az akkori „nívón aluli tömegigény mellett". Amit a fővárosi kiállításokról hallott, ép eleget mondott neki ahhoz, hogy „elmenjen az ember kedve tőlük." Nemcsak Egryre jellemző a levél, amely a második felében a horgász gondjaival foglalkozik, hanem a viszonyokra is, hiszen a levél szerint a megfáradó ember valósággal menekül a művészet és a velejáró társadalmiesztétikai problémák elől a ruszli-készítéshez és hozzá hasonló dolgokhoz. — A levélből Vass Elemér zaklatott idegállapotára s panaszos hangulatára is következtetni lehet. Álljon itt a levél — egyetlen mondat kivételével — a maga egészében: „Kedves Elemér, levelednek örültünk. Örülünk, hogy ebben a bizonytalan világban, mikor így télbe, gondba temetve küzdünk, legalább egy-két őszintebaráti sorral közeledhetünkegymáshoz még akkor is, ha ezt a közeledést talán sokban a közös bajunk segíti elő. Úgy látom, utunk majdnem minden vonatkozásban egy és ugyanolyan nehéz. Különösen a piktúrában a mai nívón aluli tömegigény mellett. Megértem gyötrődésed ebben is, abban is. Magam is teljesen így vagyok. Az említett nyomtatványok — kérdőívekre vonatkozó érdeklödésedre nem tudok semmi okosabbat mondani. Én ezekben amit fontosnak találok, azt a formuláknak megfelelően próbálom elintézni. Nem üdítők, az bizonyos. Már rettegek a nyomtatvány minden fajtájától — mint ahogy ma már rettegek az életünk körüli legkisebb bajtól is. Nagyon gyönge lettem. S fogytán van még az a kis lelki erőm is, amit egyébként a pikturális mondanivalómhoz tartogattam. Sajnálom K. Elemér, hogy ezúttal ahelyett, hogy erősítenélek, panaszodra panasszal tömlek agyon. Mindenesetre B. Miklós barátunk több erősítővel és felvilágosítással szolgálhat. . . . Különben a múlt napokban elküldte az újabb „Tihany", „Badacsony" jelképes komoly szép kis pénz-érmék készítményét is. A kérdezett pesti kiállításokról — miután Pesten nem voltam — közelebbit nem tudok. Azonban amit tudok, éppen elég ahhoz, hogy elmenjen az ember kedve tőlük. És végül, hogy még valami kellemesről szó essék, ami nem megvetendő: a horgászat. Kérded, villantóval próbálok-e? Sajnos, én az ezzel járó fizikai mozgást már nem igen bírom. Na de, ez nem fontos. A fontos, hogy mielőbb itt legyen az az idő, mikor kiülhetek a partra egy kicsit feledkezni és festőileg, egészségileg is egy kicsit gyarapodni, élni. Hál Isten, az idő is annyira megenyhült, hogy a mielőbbi lehetőséget ígéri. Ami pedig az általad említett ruszli készítést illeti, nekünk is van erre nézve valami receptünk, ami nekem bizony nem a legmegfelelőbb. Mindenesetre, ha elküldöd a saját receptedet, annak igen fogok örülni. Most csak ennyit K. Elemér. És abban a reményben, hogy mielőbb találkozhatunk vagy hírt kaphatunk, kívánunk minden jókat, jó egészséget. Kézcsókom és sok öleléssel Egry József Badacsony 951. II. 22." Ily körülmények közt a festés is nehezebben ment, mint ihletőbb légkörben mehetett volna, noha ezekben az években is számos kép született. Vass Elemér 1950-ben a Magyar Képzőművészeti Kiállítás portréi között állította ki Kislány^ című olajfestményét, s szerepelt még a kiállításon az Őszi csokor с olaj kép is. — Az 1952-es arcképkiállításon Illyés Gyula portréja került tőle bemutatásra. Szabó Lőrinc is aránylag korán kapcsolatba került 374