A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)
Mihalik Sándor: Stingl Vince herendi kerámiaműhelye
nyeivel sikerrel szállhat versenyre, megélhetéséhez, működéséhez piacokat, közönséget tud szerezni, termékeinek vásárlókat bír biztosítani. Megfejthetetlen az is, hogy ha már éppen ezt a vidéket szemelte ki letelepedése helyéül, miért nem a vele akkor még közvetlen szomszédságban volt Városlődöt választotta. A Bakonynak azt a helységét, ahol a gyártáshoz szükséges földanyag szállítás nélkül, a helyszínen, valamint a tüzelő fa is sokkal jobban, „kézrefekvőbben" álltak volna rendelkezésére. Hiszen — például a pápai kőedénygyár is — éppen Városlődről hozatta a gyártmányaihoz nélkülözhetetlen földanyag jó részét. És mindezek ellenére, mégis Herenden, a nevezetességek és hagyományok nélküli jelentéktelen helységben alapította, rendezte be kerámia műhelyét. Oly szűk körülmények között, olyan kevés pénzzel, hogy már az 1827-es év közepén múlhatatlanná vált kis műhelyének a kipótlása és a legszükségesebb szerek megszerzése. Anyagiak után kellett néznie. Kölcsönzőit a veszprémi püspökségben és a klérus soraiban iparkodott megtalálni, mert ezek kezén — nemcsak Herend környékén, hanem országszerte is — jelentékeny pénz, jelentős tőkék halmozódtak fel. Ezeket az egyházi testületek, rendek, plébániák, káptalanok, sőt gyakran maguk az egyházfők, püspökök igyekeztek is gyümölcsözőleg kihelyezni. Stinglnek Szmodits János veszprémi kanonokkal sikerült kapcsolatot teremtenie. Nehéz helyzetét, szorultsagat, pénztelenségét, tengődő szegénységét tükrözi, hogy nevetségesen kis összeg, — mindössze 200 váltó forintnak hat százalékra való — kölcsönzése fejében az általa felállított fabrikát, az abban található szereket, készítményeit s ezenkívül még „egyéb vagyonát", tehát mindenét kénytelen bizton sítekül lekötni. Erről Veszprémben Tarródy Lajos táblabíró előtt Chartabianca-t állít ki. Eredetije még nem került elő, de a fejlemények későbbi iratanyagában fennmaradt a másolata. 7 A herendi gyár létezésének ez az eddig előbukkant legkorábbi dokumentuma. Megrázó kép arról, milyen heroikus küzdelmek között iparkodik Stingl Herenden a gyárát fenntartani. Adóslevele a következő: Chartabianca Két Száz azaz 200 váltó forintokrul, melleket Fő Tisztelendő Szmodis János Veszprémi Kanonok Urtul Herenden föl állított Portzellán Fábrikám szükségei kipótlására, s ahoz kívántató szükséges szerek meg szerzésére 6 percent Törvényes Interes kötelezése mellett költsön fölvettem — kötelezvén magamat l 222 és illetőimet nem tsak a Kötelezett Interes be fizetésére, hanem a Derék pénznek is a midőn kívántatik vissza fizetésére, fönt Tisztelt Kanonok Urnák bátorságára pedig különös hypotheca gyanánt az; általam föl állított Fabrikat, s abban található szereket és készétményeket és egyébb vagyonimat is a tisztelt Ur választása szerént le kötöm,. Költ Veszprémben Augusztus 3-án 1827. Zwey Hundert Gulden. Vinzenz Stingl m. p. Steinguth Geschir Fabrik In Herend Tarródy Lajos m. к. Tábla Biró előtt. Az adóslevél-másolat 1834 február havában készült. Ekkor ezzel kapcsolatban őt Herendi PortzelIán Fabrikás-nak nevezik, viszont, a még 1827 augusztus 3-án, aláírt eredeti adóslevelében „Steinguth Geschir Fabrik in Herend"-nek, tehát kőedénygyárnak említi ő saját maga a műhelyét. A kor általános szokása és gyakorlata szerint országszerte hol kőedény, hol porcelánműhelynek nevezik kerámiai gyárainkat, még akkor is, ha azok csupán kőedény készítéssel foglalkoznak. Szükséges ezt a herendi váltakozó kettős elnevezést hangsúlyozni, mert a magyar porcelán történetének régebbi kutatói közül több elképzelhetőnek hitte, hogy Stingl Herenden a kőedényen kívül már porcelánt is készített. „Azonban — miként például azt Wartha és Radies is vélték — minden szakértelmet nélkülözvén, néhány rosszul sikerült kísérlet után kénytelen volt az üzemet leállítani";, a kezdetleges porcelángyárat, amely „a közönséges használati porcelán gyártását tűzte ki céljául", „nemsokára abba kellett hagy ni". 8 Ujabb szakembereink némelyike szintén úgy véli, hogy a porcelánkészítés magas fokára már a Stingl-féle herendi, első gyár is felfejlődött. A Stingl adóslevél tanúsága szerint 1827 augusztus közepén kétségtelenül fennáll már egy olyan kőedénygyár, amelyet Stingl maga alapított Herenden,. De ez még annyira kezdetleges, hogy kipótlása kívánatos. Az Országos Levéltár nádori irattári részében maradt reánk az a kimutatás, amely Herendrőis az 1828-ban végzett országos összeírás során készült. A füzet formájú összefoglalás „Praedium"-nak, majornak nevezi Herendet. Az adózók felsorolása mindjárt Vincentius Stengel nevével kezdődik. Állapotáról, helyzetéről a következőket tünteti fel: 1 személy (persona) 1 zsellér (inquilinus) 1 kézműves (mesterember) (opifex) 1 ház (domus) (amely után adót fizet)
