A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Veszprém, 1963)

Mihalik Sándor: Stingl Vince herendi kerámiaműhelye

2 darab, 3 éven felüli igás ló. Szükségesnek vélték — szerencsére — még azt is megjegyezni: „Figulus absquet sodali toto Anno laborat." Az aláírások és a keltezés szerint a herendi öszszeírást Bodonlaki Zsombory Gábor és Iursich János írnokok 1829 február 9-én fejezték be. Természetes azonban, hogy a feltüntetett adatok még az 1828-as évi állapotra vonatkoznak. A herendi összeírás 19. tétele alatt Antonius Stengel van említve (2 személy). A 42. sorszám alatt ismét egy Antonius Slingel szerepel, minden megjegyzés nélkül. A családi név egyezéséből arra lehet gondolni, hogy e két azonosnevű személy egyike talán Stengel Vincének az a testvére, aki Tatán volt segítségére s akivel 1824-ben együtt távozott. Annál is inkább lehetséges ez, mert akármilyen nyomorúságos és szűkös is a helyzete, képzett, gyakorlott munkaerők: alkalmazására feltétlen szüksége volt. Bárminő buzgalommal és munkássággal állt is ő a dolognak, önmaga masszamester, modellőr, festő, égető nélkül kerámiai fabrikát, —akár manufaktúrát, akár gyárat értünk alatta — üzemeltetni, fenntartani, abban eredménnyel termelni, egyedül nem bírt. Ezért tételezhető fel, hogy a Slingel Antoniusok egyike az a fivére, akivel közösen dolgozott Tatán s most talán Herenden is. Stingl 1827 közepén azzal veszi fel a kanonok kölcsönét, hogy már gyára van. Mindennek az 1828-as országos összeírásban azonban még nyoma sincs. Ez arra mutat, hogy a remények, amelyekkei Stingl Herenden letelepedett — bizakodással indult — nem tudtak még tetté, valósággá válni. A terhekkel, kölcsönfelvételekkel küzdő gyártás továbbra sem bír felerősödni, hasznothajtó termelékenységűvé fokozódni. A társtalanságtól és a magányosságtól, a nyomasztóvá vált gondoktól Stingl maga is szabadulni szeretne már. Arra vágyik, hogy egyszemélyes fabrikáját; Városlődre áttelepítve, társas vállalkozás kezébe adhassa. Boldog lenne a jövedelem szerény 10 %-ával is, csakhogy már szabadulhatna mindattól az emésztő sok gondtól, ami a tőkehiány, a pénztelenség szörnyű átka miatt állandóan emészti, tönkreteszi az életét. Fejlődését és prosperitását legfőképpen a földanyagok, valamint a gyártmányok kiégetéséhez szükséges fa költséges szerzése és biztosítása gátolják. Ezért az ezekkel bőségesen rendelkező veszprémi püspökséggel való társulásra gondol elsősorban. 1828 november 3-án biztatást is nyer, hogy tervei és javaslatai „vizsgálóra fognak vétetődni". E nagy tervezgetések ellenére Stingl gyárának ügye azonban nem javul, sőt egyre rosszabb a helyzet. Az 1827-ben felvett 200 váltó forintos kölcsönből törleszteni nem bír, s emiatt a Veszprém mező városában 1829 május 10-én tartott „Kis Gyűlés alkalmatosságával" két évi kamat címén 24 forintot tétetnek le vele és ugyanekkor az „adósságbéli somimát" is a törvény szerint intabuláltatták.

10 Vagyis: a Szmodics kanonok által 1827-ben kölcsönzött „sommát" bevezették a megye betáblázási jegyzékébe. Abba a vaskos könyvbe, amelybe az, adósságok biztosítékául a hiteleket betáblázták az adósok ingatlan vagyonaira. Stingl ezek szerint amidőn gyárának nagyobb kiterjedésben Városlődre való áttelepítéséről álmodozott, ugyanakkor adósságai olyan szoros gúzsában volt, hogy már a Szmodics-féle 200 váltó forintos kölcsön miatt is, — amelyből két év alatt krajcárnyit sein tudott visszafizetni — javait lefoglalhatták volna. De nemcsak ez a baja és gondja. Adósságba került, hátralékban van ő a veszprémi püspökségnél is, sőt tartozása oly mértékben szaporodik, hogy kénytelenek voltak őt a már 1087 forint 24 krajcárra felnőtt hátralékkal is megterhelni. Miután képtelen a kötelező időben, fizetni, egyenesen Kopácsy József püspökhöz esedezett és kérte, hogy Szent Mihály főangyal 1829 szeptember 29-re eső napjára csak 400 forintot kelljen fizetnie, a többire 1830 február elejéig adjanak haladékot. De sem e nevezetes napon, sem a későbbre ígért határidőre nem bírt fizetni. Ezért 1829 július elején „Stingl Vincze Herendi Edény Fabricans"-nak „még egyszer és utolszor" a fizetési terminusokat megadják, azonban „ha ezeken eleget nem tenne", az elégtételre kedvetlen módokkal is szoríttatni fog."H Stingl a gyártmányaihoz használt földanyagokért tartozhatott a veszprémi püspökségnek. Mert ugyanis az kereken 1000 forint, — amelyről itt ekkor szó van — egy gyár létesítéséhez, vagy annak akár csak a legszükségesebb fejlesztéséhez, elégtelen lett volna. Bizonyítja ezt az is, hogy 1846 táján Zichy Domokos veszprémi püspök 12 000 forintos költséggel tudta csak a városlődi gyárat modernizálniStingl nemcsak az adósságait képtelen fizetni, hanem még csak törleszteni sem bír. Végül is Szmodis kanonok pert indít ellene. Keresetlevele alapján „Tekéntetes Nemes Nemzetes és Vitézlő" Cseresnyés István, „Tekéntetes Nemes Veszprém Vármegye Járásbeli Szolga Bírája" 1834 március 3-ára Stinglt „Veszprém Mező Városában annak módja szerént leendő Törvényes megjelenésre" maga elé 223