Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

kat elvitte. Ugyanakkor itt idézik meg [a Kaplony nb-i] Jakó fiait, Istvánt és Andrást és Mihály fia Mihályt. A Balogsemjén nb-iek nagy osztozása alkalmával 1325-ben a Szatmár m.-i Kér Mihály fiaié, Mihályé és Lászlóé, valamint és István fia Jánosé lett. Ez évben a falu az erdélyi püspöknek 1 V-j. M. értékű dézsmát fizetett. 1329-ben Semjéni Mihály fia: László vádja szerint 6 évvel korábban Lideri (Szabolcs m.) Synke [o: Sige] fia: László Kérről 2 M.-t érő 2 ökröt hajtott el. Az 1342-ben történt új birtokosztást (DL 51170; Uo. I, 636) a Nagysemjéniek 1344-ben megismétlik: ekkor 5 telek Jakab házától bezárólag K-re végig Mihály fia Miklósé, ugyanazon az utcán középen 5 egymás melletti telek László házától Chatow fia: Péter házáig István fiaié, Istváné, „Lengyel" Jánosé és Péter papé, míg az utca többi része K-re végig Mihály fia: László fiaié, Péteré, Miklósé, Ubulé és Mihályé. Egy évvel később a másik fél privilégiális alakban is kiállított osztásakor Kérnek Nábrád felé eső része Mihály házával Sünön, a másik fele Iván fiaié lett (DL 51360; Uo. I, 817). Iván fiai: László, Demeter és András 4 nappal később a Szatmár m.-i Kéren is tovább osztozkodnak, az itteni részeket Demeter kapta (Piti 2004, 380). 1346-ban az ugyanazon nb-i Biri (Szabolcs m.) Tamás kéri és panyolai részeit 18 M.-értNagysemjéni (Szabolcs m.) Mihály fia: László fiainak, Miklósnak, Péternek, Mihálynak és Ubulnak [felesége Tamáshidai (Zarándm.) János leánya: Orsolya (DL 52108, 52150; Kállay II, 1592, 1638)] zálogosítja el (DL 51380; Uo. I, 838). Ennek ellenére 1349-ben Biri Tamás feleségét (Bolti (Szabolcs m.) András leányát, Klárát (DL 52167; Uo. II, 1653)], fiait és leányait jelképesen beiktatták kéri birtokrészükbe (DL 51511 ; Uo. I, 975), ugyanis Kért az árvíz miatt nem közelíthették meg (DL 51512). A 18 M.-s zálog kiváltására Biri János fia: Tamás 1350-ben nem jelent meg, erről az egri káptalan oklevelet állít ki. 1357-ben Nagysemjéni István fia: István mester tiltakozott az ellen, hogy az ő kéri birtokrészét új határjelekkel Szamosszeghez csatolták (DL 51737; Uo. II, 1215). 1412ben Meggyesi [Kallói (Szabolcs m.)] István fia: Zsigmond arról panaszkodott, hogy 1358. szeptember 25-én Szamosszeg összes telepese atyja, István fia: István Kér birtokára törve az ott talált lovakat, ökröket, marhákat Szamosszegre hajtották, a jobbágyokat megsebesítették, az embereket nemre való tekintet nélkül levetkőztették. 1374-ben Iván fia: Demeter fiai: Szaniszló és János tiltakozik, hogy a Kállóiak Biri Tamás itteni részét is elfoglalták, és elfoglalva tartják. 1376ban [ónodi (Borsod m.)] „Cudar" Péter szlavón bán szamosszegi népei vagyjobbágyai Kéren hatalmaskodtak, a halastavat kihalászták, a rétet lekaszálták, a szénát elvitték, s a birtok urának, Radalfi/!/István fia Istvánnak atyai nagybátyját, az onnan hazatérő „Lengyel" Lőköst [felesége/a Gutkeled nb-i/ Szakolyi István leánya: Ilona (DL 51903; Uo. II, 1382] oktalanul megölték (DL 52238-9, 52242; Uo. II, 1730-1, 1734). 1381-ben a gyarmati telepesek és Matucsinai (Baranyám.) Szilveszter jobbágyai rátörtek Kérre, Semjéni László fia: Mihály mester 36 disznaját elhajtották, molnárát, Jakabot és annak 2 lovát, 8 ökrét elvitték (DL 52397; Uo. II, 1893). 1427ben Kallói Lőkös fia: Miklós [felesége Álmosdi Csire Péter leánya, Margit (1428: DL 54588)] fia Jánost, apját és Lőrinc testvérét, rokonait, István fia Zsigmondot, és Szaniszló fia Jánost Zsigmond király új adomány címén e Szatmár m.-i birtokukban is megerősíti. Az iktatásnak a rá következő évben a szomszédok ellentmondtak. Egy 1494. évi becsű szerint temető nélküli [? a Szentháromság tiszteletére szentelt] fatemploma van (Kállay lt. XV. Suppl.). AXIX. sz.-ban É-ról Szamosszeg, K-ről Semjén és Puszta Sándri/!/, D-ről Tunyog és Nábrád, Ny-ról a Szamos folyó határolta (Pesty, 1864). — Szamoskér ( 1902), SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1235: 1667 kh.). KERECSET 1323: Nie. dictus Kerecheth (A. II, 84; AOkl. VII, 401); ~ (Kállay I, 194; Uo. VII, 479); 1415: pisc. Kerecheth (Zs. V, 103); 1479: silva Kerechetfoka (Szamota-Zolnai, 477). A hn. a kerecsen sólyomfajtáról kapta a nevét. 1323-ban „Kerecset" Miklós [Jánki] Tamás