Csallány Dezső: Jósa András irodalmi munkássága. (Jósa András Múzeum Kiadványai 1. Budapest, 1958)

Előszó

tifőorvosa". A báró kiüzent,hogy 6"nem áll szóba akármilyen könyvügynökőkkel.• "Én mégis bejutok hozzá" monda.Kocsira Ült, Déván megállott és uj vizitkártyát nyomtatott, amit beküldött a báréhoz: "Csák Máté, magyar oligarcha,Mátyusföld és több várnak örökös ura".A báró elértette a tréfát és folytatásul kiüzente, hogy a várakozásért bocsánatot kér, hogy a méltó fogadtatást megtehesse. Hegy udvarosát páncélba öltöztette és még négy alabárdos vitézzel fogadta aztán vendégét. Melegen összebarátkoztak, alig akarta Jósát elengedni. Dohnál József főorvos, veje, szépen jellemzi Jósa egyénlségét: Teli szeretettel az emberiség iránt, hazája haladásáért rajongó és sorsát félté hazafi, soha nem fáradó munkás, istenadta orvos, messzi elére néző úttörője a közegészségügy fejlődésének és a kultúrának. A kicsinyessegeket megvetette. A formákat, külsőségeket kevésre becsülte.A valódi értéket, az egyszerűséget pedig sokra.Jobbra-balra nem nézett, őszinte volt gorombaság nélkül. Túlzásig szerény és önzetlen. Dolgozni és nem várni jutalmat. Egyszerű és mégis nagyszerű ember volt, hiúságot megvető,nem pózoló, de derűs életbölcs,aki maga vitte kutyabőrből készült piaci szatyrában a vásárolt holmit és a régiségeket. A British Múzeum nagy összegeket kínált gyűjteményéért, amit teljesen Szabolcs vármegyének engedett át és Szabolcsvármegyei Múzeum névre keresztelt. Múzeumának nemcsak összegyűjtő

je,hanem tudományos feldolgozója,tárgyainak táblákra fűzője, másolaja, rajzolója, fényképésze, mutogatója, megőrzője, még portörülgető

je is volt. Munkatársa Kiss Lajos azt mondja róla: Türelemmel, kéréssel, gúnnyal dolgozott, amig megalkotta a muzeumot. Élt halt érte. Büszke volt arra, hogy itt van az országban a legtöbb honfoglaláskori lelet.A meg nem értések nem kedvetlenítették el, mondván, "nem a mának dolgozunk, majd jön 1dő, amikor megértik."