A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Jósa András: Bronzkori halmazleletek (Kemenczei Tibor értékelésével)
Volavec, 107 Slavkovce, 108 stb, 109 A második csoportba sorolhatjuk a felsőboldádi, 110 Demecser-Badarász-szigeti, Kemecse, Orvosdomb-dülői, és a pátrohai leletet. Erre a csoportra az jellemző, hogy már nyugati típusú bronztárgyak is előfordulnak benne, így főleg a markolatnyújtványos sarlók, ívelt oldalú lándzsahegyek. A helyi eredetű bronztárgyak közül szinte teljesen hiányoznak a nyakkorongos csákányok, nyéltetős fejszék, kézvédő spirálisok, lemezkorongok, viszont a karperecek és a félholdas kávájú tokosbalták gyakoriak. Az ópályi típusú raktárleletek közt tipológiai alapon szétválasztott két csoport között időrendi különbséget nem lehet megállapítani, hiszen számos közös típus köti őket össze. A két csoport összetétele közti különbség azonban jól tükrözi azt a fokozatos változást, amelyet a nyugati típusú bronztárgyak megjelenése, majd egyre nagyobb mértékben való elterjedése nyomán következett be a Felső-Tisza-vidéki fémművességben. Ebben az értelemben lehet az ópályi depot-horizonton belüli időbeli különbségről beszélni, mert míg az első csoport csupán a helyi fémművesség termékeit tartalmazza, addig a második már a nyugati hatás kezdetét jelzi. Mozsolics Amália az ópályi típusú raktárleleteket a felsőszőcsi csoport hagyatékának tartotta. A Reinecke BD periódusnak megfelelő korszakban azonban Észak-Magyarországon, egy kétségtelenül felsőszőcsi összetevőt is tartalmazó, azonban lényegében már más jellegű Berkesz—Demecser csoport foglal helyet. Ennek kialakulása a Közép-Tisza menti kultúra népének északkelet felé hatolása révén következett be. 111 Ehhez a Berkesz—Demecser csoporthoz köthetők az ópályi típusú raktárleletek. A fémművesség töretlen fejlődését, amit a kerámia és fémleletek egyértelműleg igazolnak, a felsőszőcsi csoport népességének jelentős továbbélése tette lehetővé. Az ópályi típusú kincsleletek földbekerülésének oka minden valószínűség szerint az Északkelet-Magyarország területét is birtokába kerítő Gáva kultúra népének előrenyomulása volt. Azt, hogy ez egy vagy több hullámban történt, s az ópályi típusú raktárleletek közt megmutatkozó tipológiai különbség mennyiben vezethető erre vissza, a mai leletek alapján, hiteles "temetőanyag nélkül, eldönteni aligha lehet. Az Északkelet-Magyarországon előkerült bronz raktárleletek következő időrendi csoportját a jelentős számú nyugati típusú tárgyat, főleg tokosbaltákat és sarlókat tartalmazó leletek alkotják. Új formák jelentek meg: nyugati típusú tokosbalták (pl.: /77. t. 54), tokos vésők (VII. t. 78—79), fűrészlemezek (pl.: X. t. 1—13), romboid átmetszetű díszítetlen karperecek (VIII. t. 101—102), szárnyasbalták (pl.: XII. t. 43—45), díszített öv (XXXII. t. 20), gávai típusú csüngő (XXIV. t. 4), liptói típusú kardok. Ekkor válik csak ismertté Erdélyben már a Reinecke BD korszakban előfordult (Drajna-de-Jos) horgas markolatú sarló (III. t. 47). Az előbbi korszak jellegzetes helyi eredetű tárgyaiból, eltekintve a HA korszakban is gyakori erdélyi típusú és félholdas kávájú tokosbaltáktól, s karperecektől, csak egy-egy található meg ezekben 107 Jankovich, M., Podkarpatska Ilus Prehistori (Munkács 1931) 29., V. t. 7, VII. t 20—23 ; Bernjakovic, K.: SA 8 (1960) 353. 108 Vizdal, J.: AR 14 (1962) 793—800., 257—258. kép. 109 Az erdélyi leletekre vonatkozólag lásd: Eusu, M.: Dacia 7 (1963) 180. U0 Holste, F., Hortfunde ... XXXIII. t. 27—30. ni Kemenczei Т.: Arch. Ért. 90 (1963) 183. 42
