A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 6-7. - 1963-1964 (Nyíregyháza, 1965)
Jósa András: Bronzkori halmazleletek (Kemenczei Tibor értékelésével)
a leletekben. Igen gyakoriak viszont, a még a Reinecke BD korszakban Északkelet-Magyarországon feltűnt nyugati típusú fémek. Hosszú ideig való használatukra legjellemzőbb példa a piricsei Riegsee típusú kard (XLVIII. t. 23), amely HA 1 korú tokosbalták társaságában került elő. A HA korszak első felébe a következő raktárleleteket sorolhatjuk: Apagv (I—III. t.), Balsa (IV—IX. f.), Berkesz, Csonkás dűlő (X—XV. t.), Bodrogzsadány (XVII— XIX. t.), Gégény (XXIV. t.), Kemecse , Vitéz Lajos birtoka (XXVII—XXX. t.), Kemecse, Fráter Miklós birtoka (XXXII. t.), Nagyfalu, Kistelek dűlő (XXXIV. t.), Nagyhalász, Pálhalom (XXXV—XXXVII. t~), Nyírbogdány (XL—XLI. t.), Piricse (XLVIII. t.), Pusztadobos (XLIX. t.), Nagyhalász, Tétke domb (LXXIII. t.). A HA periódus első felére keltezhető leletek Északkelet-Magyarországon már a Gáva kultúrával kapcsolhatók össze. Valószínű, hogy a nagyszámú, nem helyi eredetű bronztárgy fellépése is a Gáva-kultúra mozgásával hozható kapcsolatba. A leletek elrejtésének oka jelenleg még ismeretlen. Nagyszámuk, egy időpontra való keltezhetőségük azonban aligha belső ellenségeskedésekre vezethető vissza. Itt inkább ismét utalhatunk a Gáva-kultúra' esetleges több hullámban való előrenyomulására. Különösen akkor tűnik fel a HA periódus első fele bronzleleteinek nagyobb mennyisége, ha a korszak második feléből származó bronzleletek számával hasonlítjuk össze. Anyagunkból mindössze hármat tudunk megemlíteni: Bököny (XX. t.), Buj (XXI. t.), Túra (LXI. t.). Ezek közül azonban nem választja el éles különbség a bökönyi és buji leletet a HA periódus első felére, míg a turai leletet a HB r re keltezhető raktárleletektől. A HA 2 korszakból származó leletek csekélyebb száma nem jelenti azt, hogy a bronzművesség visszaesett volna a Felső-Tisza-vidéken, sőt inkább a zavartalan belső fejlődésről, tanúskodik. Ezt a következő periódusból származó leletek is meggyőzően bizonyítják. A HB periódust a következő leletek képviselik: Nagykálló (XXXVIII. t.), Kántorjánosi (XXVI. t.), Napkor, Ludastó dűlő (XXXIX. t.), Nyíregyháza (XLII. t.), Nyírlugos-Szennyespuszta (XLV. t.), Rohod (LI— LI II. t.J, Rohod (LIV—LVI. t.), Taktakenéz (LVII. t.), Tiszaeszlár-Sinkahegy (LVIII. t.), Tiszaeszlár (LIX. t.), Máriapócs (LXIV. t.). Tárgyaikat két nagy csoportra oszthatjuk: a helyi fémművesség által kialakított típusokra és az idegen, nyugati eredetű formákra. A HB kori fémművesség helyi előzményeit a HA perióduson át egészen az ópályi depot-horizontig lehet követni. Félholdas kávájú tokosbalták, karperecek, sarlók, csüngők, bizonyítják ezt. Az új formákat mindenekelőtt a bronzedények, üstök, hajdúböszörményi típusú vödrök képviselik. Ezek mellett nagy számban készítette a helyi fémművesség az új, fiatalabb nyugati típusú bronztárgyakat: tokosbaltákat (pl.: XXXVIII. t. 3—11), széles pengéjű markolatnyújtványos sarlókat (pl.; XXXVIII. t. 12—13), karpereceket (pl.: LI II. t. 29). Erre a korszakra jellemzőek a felsőszárnyállású balták (LII. t. 12) és csészés markolatú kardok is (pl.: LXVII. t. 9). A HB korszak jelentette a Felső-Tisza-vidéken a bronzművesség utolsó nagy fellendülését. A fentebb tárgyalt időrendi kérdéseken túl, még számos probléma vetődik fel a Felső-Tisza-vidéki bronzművesség vizsgálatakor, így a más területekkel való kapcsolatok, a kulturális háttér, gazdasági-társadalmi vonatkozások, stb. Ezek érintése azonban már kivül esik, a Jósa András sokáig kiadatlan 43
