Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

tanult, kik közül Szabó Zsigát kedveltem a legjobban. Ö akkor orvosnövendék volt, egy szellemes, kedves fiú, aki újságíróskodott is. Vele a híres Fiume kávéházban, a Múzeum körúton találkoztam. Ide jártak akkoriban az újságírók. Itt ismerkedtem össze az akkor felkapott regényíróval, Szomaházy Istvánnal. Az egyetemről jövet egyszer egy szőke, dús hajzatú, igen kifejezésteljes, kék szemű nőt pillantottam meg, aki mint a mágnes vonzott maga után. Két-három utcán át észrevétlenül kísértem, nagyon élveztem járását és tartását. Utóbb megtudtam, hogy ez a tüneményes nő Márkus Emília. El is mondtam ezt neki, mikor évek múlva megismerkedtem vele. Utoljára szomorú helyen voltunk együtt. A Gellért szálloda óvóhelyén, ahol együtt koplaltunk 50 napig a második világháború idején Budapest ostromakor. 85 éve dacára nagyszerűen viselte ezt a nyomorúságos állapotot, mindig bájos, kedves volt, ott is. Francia költeményeket adott elő nekem, hogy a nehéz órákat megrövidítsük. Ekkor, elsőéves jogászkoromban ismertem meg Budapestet. Már két évvel előbb, amikor anyám az országos kiállításra felhozott, 16 éves koromban a képkiállítás kötötte le legjobban a figyelmemet. Nagy áhítattal néztem a szép festményeket, melyek közül legjobban emlékezetemben maradt Valentiny muzsikus cigánya, amint haldokolva húzza utolsó nótáját és Packa Ferenc Emese álma. A szabadban felütött dísz sátorban egy gyönyörű alakú, barna bőrű leány feküdt, álmodott. Azután nagyon élveztem az akkor még egészen új Operában Verdi Aidáját Wirth Mária énekével, amit édesanyám nagyon vágyott hallani. Első jogászévem után sikeresen letettem az alapvizsgát, nyáron azután lovagolhattam és a mintarajziskolában szerzett rajztudást iparkodtam gyakorlatilag érvényesíteni. Aki kezem ügyébe került, mindenkit lerajzoltam. De még történ valami: édesanyám a hévízi kúrát kívánván használni magával vitt engem és Emma nővéremet. Keszthelyen laktunk a szállodában és én nővéremmel a Balatonban fürödtem, úszni kellett tanulnunk. Megismerkedtem itt Keszthelyen egy gyönyörű szép lánnyal, B. Ilonával Budapestről, aki édesanyjával rokoni látogatásra jött Keszthelyre, de innen is származtak. A leány 18 éves volt, én 19 és első éves jogász. Természetesen udvarolni kezdtem neki. Hamvas szőke haja, mosolygó világosbarna szemei, hattyú nyaka, ritmikus járása nagyon foglalkoztatott. О volt első szerelmem. Budapestre visszatérve nagyon gyakori vendégük voltam. Egyszer és mindenkorra meghívtak a vasárnapi ebédekre, melyeken gyakran résztvett Agai Béla, Az Újság szerkesztője és Stenczer Pál, egy bölcselkedő öreg úr, közismert városatya. A leány anyja szívesen látta érdeklődésemet, de hát túl fiatal voltam, semhogy ennek a szerelemnek komoly folytatása lehetett volna. Még jobban nekiláttam művészi tanulmányaimnak és elhatároztam, hogy a Nemzeti Múzeum egyik nagy festményét lemásolom. Választásom Benczúr Gyula Hunyadi László végbúcsúja című festményére esett. Szabály szerint egy élő művész képét csak az illető művész engedélyével lehet lemá28