Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban

feákról, de meglehetősen szűkszavúan.

8 Ami pedig a méhészkedést illeti arról annyit tudhatunk meg, hogy szokássá vált a szőlőskertekben tartani a méheket, nem kis kárára a többi szőlősgazdának. Pusztítják a méhek az édes szőlőt — írta az egykori panaszos —, „különösen ott a hol a szőlős kertekben 50—60 kas számra üzletszerűleg tenyésztetik", s javasolja, hogy a méhtartás ezeken a helyeken „legfőlebb 4 kaptárra engedélyeztessék."

9 Az olvasói levélből következik, hogy Nagykőrösön mind a kasos, mind a kaptáras méhészkedést ismerték és űzték. E témakörben a legtöbb újsághír, tudósítás az erdőhasználattal, erdőműveléssel, általában véve az erdőgazdálkodással kapcsolatos. A 19. századi nagykőrösi erdőhasználat a redemptio során alakult ki, midőn a nemesség az erdők 1/7 részét (szeptimáját) kapta, míg a közösség a 6/7 rész felett rendelkezett, mégpedig mindenki az általa fizetett megváltakozási összeg, végső soron a földbirtoka arányában megszerzett erdőjoggal. Ez a quottás rendszer élt az általunk vizsgált időszakban is, de maga a quotta (tulajdonképpen az erdő harmincezred részére vonatkozó birtoklási jog) éppen ezekben az években vált el a földbirtoktól, s vált önálló birtok joggá. Érthető tehát a nagykőrösi sajtó permanens erdőügyi érdeklődése, hiszen a változás számos problémát vetett fel. örökös vita tárgyát képezte a vágási rendszer is. A húszéves vágási fordulóban szeptimákra tagolt erdőt nyilakra osztották, melyekből választani vagy melyekre alkudni, licitálni lehetett. A kinyilazás a főerdész tiszte volt,

10 s számos vitára adott alkalmat az a körülmény, hogy azonos minőségű nyilakat kijelölni teljesen lehetetlen volt. Megoldást kínált volna az ölbe vágott fa utólagos nyilazása, de e rendszernek igen sok ellenzője volt, minthogy csak tűzifát szolgáltatott. Mint SZENTPÉTERY Károly mérnök ezzel kapcsolatban megállapította „... Eddig mindenki úgy használta fáját, a mint akarta; vágott annyi oszlopot, kútágast, gémet, vendégoldalt, keresztfát, lőcsöt s isten tudja még mi mindent, amennyit akart és amennyit fája kiadott, úgy, hogy igen sok ember csak a ginye-gunya — másra nem használható — fáját tüzelte fel, míg a szépét egészen másként, még pedig jobban értékesítette.. ."

и A széles körű, mondhatni társadalmi vita a sajtó tanúsága szerint nem vitt közelebb a közbirtokossági erdőgazdálkodás igazságosabbá tételéhez, s mindenkor a hagyományokhoz való ragaszkodás bizonyult a legcélravezetőbbnek.

12 Fejlődés inkább az erdőművelésben, s ezzel kapcsolatban a legfontosabb mellékes (úgynevezett „kisebb") haszonvétel, vagyis a hagyományos erdei legeltetés tekintetében mutatkozott. 8 A szokásosnál valamivel hosszabb, de minden tekintetben tipikus vadászati hír a következő: „Vadászatok. A helybeli vadásztársaság által múlt vasárnap Eseden tartott körvadászat elejtett vadak dolgában nem a legjobban sikerült mert csak 49 nyúl esett el, de annál jobban sikerült kedélyesség dolgában. Tegnap a nagyerdőben volt társas vadászat melynek bevégzése után a vadászok társas ebédre gyűltek össze a polgári körben, melyen számos vidéki Nimród, sőt nem Nimródok is vettek részt." Nagy-Kőrös 27. (1894) 49. sz. (dec. 9.) 3. 9 Nagy-Kőrösi Hírlapok 20. (1897) 43. sz. (okt. 23.) 4—5. 10 „Az idén vágás alá eső nagyerdő ki nyilazásának munkálatát a főerdész ä napokban befejezte, s az eredményről az illetékes helyen jelentést tett. Ennélfogva a nagyerdei jogosultak rövid idő múlva hozzá juthatnak quota illetményükhöz." Nagy-Kőrösi Hírlapok 20. (1896), 2. sz. (jan. 10.), 4. 11 SZENTPÉTERY Károly 1885. 1. 12 A problémák kitűnő összefoglalása történeti megvilágításban lelhető fel az Erdőügyünk című cikksorozatban. Nagy-Kőrös 3. (1880) 6. sz. (febr. 8.) 1—2.; 7. sz. (febr. 15.) 1—2.; 8. sz. (febr. 22.) 2.; 9. sz. (febr. 29.), 3.; 14. sz. (ápr. 4.), 2.; Szakirodalmi összefoglalás: NÓVÁK László 1978. 139