Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Farkas Péter: Néprajzi vonatkozások a múlt századi nagykőrösi sajtóban
Megjegyzendő végezetül, hogy a mezővárosi gazdálkodás ágazatai közül az erdőgazdálkodáséhoz hasonló mértékű érdeklődést csak a kertészkedés váltott még ki a sajtóban. Ez a többi ágazattal szembeni aránytalanság valószínűleg helyesen tükrözte a mezőváros gazdasági érdekeit és céljait az újságok hasábjain. ÁLLATTARTÁS Miként RÉSÖ ENSEL Sándor írta a nagykőrösiek „ ... A marha tenyésztést a legelő felosztása után [1875-ben. — F. P.] abban hagyták, de most belátva, hogy az istállózás mellett is több jövedelmet hoz mint maga a földművelés, ismét elővették, és szép eredménnyel." 13 A korábbi évek állattartására egyetlen, s éppen egy erdészeti újságcikk utal, emlékeztetvén, hogy „az erdő a régebbi időkben valóságos ménes, gulya, csürhe és bürgejárás volt. Ott ellettek és benne neveltek fel mindenféle jószágot és el lehet gondolni, hogy az ezen falkák pásztorai sem kímélték az erdőt.. ." 14 Az istállózó állattartás mellett fennmaradt azonban legalább a nyári legelőn tartás szokása is, főként csikók és heverő, vagyis nem tejelő, s nem is igázott marhák esetében. Érdekes, hogy minderről csak újsághirdetések révén nyerhetünk csekély információt. 15 A tejelő tehenek természetesen csordára jártak. Erről egy panaszos olvasó levél tudósít 1893-ban. 16 A sertéstartást egyetlen alkalommal emlegette a nagykőrösi sajtó, s jellemző módon egy tipikusan mondvacsinált, uborkaszezonbeli hírben, melyet már csak jellege miatt is érdemes idézni: „A gazdák egyik mellék foglalkozása nálunk a sertéstartás, miből némely gazdának mellék jövedelme, némelyiknek meg főjövedelme van. Sokszor megesik, hogy ha olcsó a krumpli, a kukorica vagy a zab, sajnálja a gazda elvesztegetni potom áron, azért összevásárol annyi malacot, neveli, hizlalja. Ebbe fekteti terményét és idővel ki is fizeti magát, jó kamatot hoz. Ezt a manipulációt teszik nálunk kicsinyben, nagyban. Még a szegény ember is igyekszik rajta, hogy tavaszi időben szerezzen magának egy kis malacot, ha mindjárt akkorát is mint egy ürge. Gazzal, moslékkal, egy kis korpával felneveli, kihizlalja, aztán jó áron vagy eladja, vagy leöli a család számára; mert a magyar ember konyhája nagy hiányban szenved, ha nincs szalonnája.. ," 17 Sajnos, a lótartást kivéve, semmiféle adatot nem 13 RÉSÖ ENSEL Sándor 1885. 14 Erdőügyünk. Nagy-Kőrös 3. (1880.) 8. sz. (febr. 22.) 2. 15 Például: „Nyári legelőre, heverő jószágot elfogad Gáli Mihály Nagy-kőrösön." Nagy-Kőrös 2. (1879) 11. sz. (márc. 16.) 4.; Gáli Mihály legalője Ágasegyházán volt! Id. Nagy-Kőrös 2. (1879) 15. sz. (ápr. 13.) 4. Másik példa: „Csikó legelő. JászFénszaru puszta, Kara határában, volt Ficzek Minorich-féle birtokon 500 holdas területre létesített csikó legelőre, mének kizárásával csikók elfogadtatnak legeltetésre. A legeltetési idény május 1-től beszorulásig, vagyis október végéig tart. A legeltetési díj darabonként 18 frt. A csikók részére megfelelő aklok, kifutók és kutak épültek, a telepnek szerződtetett állatorvosa és kovácsa van, ki a csikókat idő naponként megvizsgálni — illetve körmölni tartozik, és ezen magas bér fizetésért a tenyésztők megelégedésére fog jószáguk gondoztatni. Ügy szinte gulyabeli marha korlátolt számban elfogadtatik legelőre, egy darab marha legeltetési díja 10 frt, egy rúgott bornyú ára 8 frt. A legelő terület Nagy-Kőröstől két órányira esik, minőségre nézve elsőrendű. A bérlegelőre vonatkozó mindennemű felvilágosítással szolgál és előjegyzéseket elfogad: ifj. Scheftsik István, Szolnokon." Nagy-Kőrösi Hírlapok 20. (1897) 18. sz. (máj. 2.) 7. 16 Nagy-Kőrösi Hírlap 2. (1893) 7. sz. (jún. 11.) 6. 17 Nagy-Kőrös 12. (1889) 32. sz. (aug. 11.) 4. 140
