Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Feld István: Újabb kutatások a solymári középkori várban
cserélte tőle Végles váráért. Az erről szóló oklevélben Ulászló a vár Budához való közelségére, az itteni pihenési és vadászati lehetőségekre és a táj szépségére hivatkozott. 17 Ulászló életében valószínűleg végig királyi vár volt, 1518-ban azonban az országgyűlés Solymár „oppidumot" is a főurak — jelen esetben valószínűleg a Podmaniczkiak — által erőszakkal kézben tartott királyi birtokok között említi. 18 1526-ban Thurzó Elek kincstartót látjuk a vár birtokában, aki ekkor — bizonyára megfelelő ellenszolgáltatás fejében — átengedte II. Lajosnak. A király — alig egy hónappal a mohácsi csata előtt — Bakics Pálnak, a Szerbiából menekült vajdának adta lakóhelyül. Az adományt a csatából megmenekült Bakics számára azután 1528-ban Ferdinánd király is megerősítette. Valószínű, hogy a vajda családja ezekben az években Solymáron élt. 19 1529-<ben azonban János ikirá'ly elfoglalta Budáit és Bakicsnaik menekülnie kellett. A várat János a polgárok iránta tanúsított hűségéért 1531-ben Buda városának adományozta. Megfigyelhető tehát, hogy a legtöbb uralkodó arra törekedett, hogy a székhelye közelében fekvő várat hatalma, vagy legalább ellenőrzése alatt tartsa. 20 A solymári középkori vár azonban már nem felelt meg a XVI. századi háborúk igényeinek. Valószínű, hogy az 1540-es években, amikor a környék török hódoltság alá jutott, felégették és elhagyták. Szerepét a bécsi országúinál, a mai Pilisvörösváron felépített új palánkvár vette át. 21 Adataink ezentúl már csupán a romokról, a vár kútjáról számolnak be. A XVIII. század közepén megkezdődött a falak elhordása és kitermelése, melynek eredményeképpen 1875ben építményeknek már nyoma sem látszott a dombtetőn. 22 A RÉGÉSZETI KUTATÁS Valkó Arisztid ásatásai először egy téglalap alaprajzú lakóépület maradványainak keleti kétharmadát hozták napvilágra a nyújtott ovális alakú dombtető északi részén (2—3. kép). Később ettől keletre egy négyzetes torony alacsony falmaradványai is előkerültek (4. kép) egy-egy észak, illetve dél felé futó fal részletével. Mivel Valkó elsősorban falakat igyekezett feltárni és az eredeti járószinteket, feltöltési és pusztulási rétegeket, falkiszedéseket nem vizsgálta, nem sikerült tisztáznia a két építmény összefüggéseit. A munka félbeszakadásával az elsősorban a falak mellett húzott árkai sem kerültek visszatemetesre s így a területet évtizedekig törmelék dombok és gödrök borították. 23 így az 1972-ben megkezdett, tereprendezéssel összekötött újabb kutatás első feladata a középkori járószintek meghatározása és a feltárt falak értelmezése volt. A lakóépület és a toronycsonk közötti részen húzott, közel észak—déli árokkal (1. árok) egyértelműen megállapítottuk, hogy a dombtető déli felén 30— 80 cm vastag, kevert, humuszos feltöltődés alatt közel vízszintesen jelentkezik a homokköves altalaj. Ez megegyezik az egykori várudvar szintjével, az északi részen viszont az eredeti terepszint is elég meredeken esik észak felé. Ugyanezt figyeltük meg a lakóépület délkeleti sarkához csatlakozó 2. kutatóárokban is, melyet Valkó egyik árkának hitelesítésére húztunk (5. kép). Ezek alapján került sor azután a terep rendezésére az épület és a torony között. Ez egy változó vastagságú, szürke, humuszos-törmelékes földréteg lehordását jelentette, melyből gazdag, bár igen töredékes, a XV. század második felére és a XVI. század első szakaszára keltezhető leletanyag — elsősorban edénytöredék — ke453
