Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)
Feld István: Újabb kutatások a solymári középkori várban
rült elő. 24 E munka során a torony közelében egy ledőlt faltömbre bukkantunk, melynek helyzete igazolta az egykori járószintre vonatkozó megállapításainkat. Nem messze tőle egy reneszánsz profilú ablakkeret-töredéket találtunk, mely bizonyára a toronyhoz tartozott. Délnyugaton egy igen egyszerű építmény csupán egy sor nagyméretű téglából rakott északi és keleti falmaradványát tártuk fel, az egykori döngölt padló részletével. Hasonló — bizonyára gazdasági rendeltetésű — építmény falcsonkjai mutatkoztak a 2. árok északi oldalán is, ezek azonban még nem kerültek feltárásra (5. kép). Mindkét építmény eredetileg a déli várfalhoz támaszkodott. Ezt a kizárólag kőből épített, 140 cm vastag falat — pontosabban annak csekély maradványait — először ugyancsak a 2. árok déli végében tártuk fel, Valkó itteni ásatásai során elkerülte a figyelmet. Az övezőfalat — vagy annak törmelékkel betöltődött helyét — ezután mind a toronyhoz kapcsolódó falszakaszok végződése előtt (I— II., ill. VI. szelvény), mind pedig a lakóépület északi sarkánál (IV. szelvény) is megtaláltuk. Kiderült, hogy a toronyhoz hozzáépített falak később készültek, mint a dombperemen futó övezőfal, alapozási mélységük, építőanyaguk is elüt egymástól. Az övezőfal itt északon és délen egyaránt tovább futott kelet felé. 25 A toronyhoz délről csatlakozó falrész és az egykori várfal alkotta sarokban egy kemence maradványait tártuk fel: nagy területen 10—15 cm vastag átégett, tapasztott agyagfelület került elő. Az agyagban sok, a XV— XVI. század fordulójára keltezhető kályhaszemtöredéket találtunk, melyek közül néhány gömbfejes példányt össze is lehetett állítani (6. kép). 26 A tűzhely alatt vastag bronzkori betöltést állapítottunk meg, itt — ugyanúgy, mint a 2. árokban — a várfal építésekor egy bronzkori gödröt vágtak át. Az őskori réteg és a várfal közötti vékony betöltésből néhány jellegzetes, fehér anyagú fazéktöredék került elő (7. kép). Ezek eszerint egyidősek a várfal építésével, koruk — főleg budai analógiák alapján — a XIV. század második felére—végére tehető. 27 A toronytól északkeletre és keletre eső területen a várfal vonalát és a rétegviszonyokat a 7—11. árkokkal vizsgáltuk. Északkeleten a 7. árokban — vastag, részben az 1930-as években keletkezett törmelékes rétegek alatt — került elő a dél felé ívesen forduló övezőfal. Míg kívül viszonylag magasan volt az egykori járószint, belül igen vastag, sárgásbarna törmelékes réteget kellett átvágnunk, melyből főleg Mátyás-kori leletanyag került elő (mázas és engobe-os edények, lostitzei poharak darabjai). A fal tövében, mintegy 250 cm mélyen — az itt ugyancsak jelentkező bronzkori kultúrréteg felett — egy összeroppant, XV. század végi— XVI. század eleji vegyesmázas díszkorsót (8.. kép) és egy Zsigmond-dénárt találtunk. 28 E területről az itt, valamint az árokra merőlegesen kialakított 11. árokban megfigyelt rétegviszonyok alapján egyenlőre annyi állapítható meg, hogy a terepszint itt is erősen esett délről észak felé, valamint, hogy itt a XV. század második felében—végén jelentősebb földmunkákat végeztek. Az utóbbiak bizonyára valamilyen építkezéssel voltak kapcsolatban. Különösen fontos megfigyeléseket tettünk a torony keleti falára merőleges 8. kutatóárokban. A torony mellett közvetlenül igen kemény, sárga homokkövesmeszes feltöltés jelentkezett, melyet távolabb szürke meszes, majd mélyebben sárga, nagyköves törmelék váltott fel. Ez az utóbbi — bontási — réteg fedte az itt már észak—déli irányú várfal megmaradt részét (9—10. kép). A várfal és a torony között a kemény, sárga feltöltés 100—130 cm vastagnak bizonyult. E rétegből igen gazdag leletanyag került elő: fehér anyagú bordázott és vörös edénytöredékek, igen magas oldalú, világosszürke színű, vastag falú tál alakú és vörös anyagú, gyakran mázzal borított hagyma alakú kályhaszemdarabok, a budai vár 454
