Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 17. Szentendre, 1985)

Feld István: Újabb kutatások a solymári középkori várban

Solymárt a szomszédos egyik Kovácsival együtt elcserélték Lackfi István bán fiaival egy tolnai falura.

7 1355-ben még csak Solymár faluról értesülünk, mely a régészeti adatok tanúsága szerint a mai temetőtől délre húzódó völgyhajlatban helyezkedett el. 1390-től viszont már Lackfi István nádor familiárisát és solymári várnagyát, Csanyóci Benedeket említik az oklevelek. E két időpont között tehát a Lackfiak várat emeltek a falu melletti dombon.

8 A várépítés pontosabb idejére csak az általános történeti körülmények alapján következtethetünk. Feltűnő, hogy a középkori Pilis megye területén igen kevés kővár épült, magánföldesúri várról pedig Solymáron kívül nincs is tudomásunk. Ennek két oka lehetett: egyrészt a vármegyében nem alakult ki jelentősebb világi nagybirtok — a falvak többségén egyházi testületek osztozkodtak — másrészt az ország fővárosa közelében az uralkodó igyekezett meggátolni a nagybirtokosok hatalmának növekedésével járó várépítést.

9 így nehezen képzelhető el, hogy Nagy Lajos engedélyt adott volna Budához ilyen közel egy kővár építésére — bár az ország legnagyobb főúri vagyonát birtokló Lackfiak különösen kedvelt hívei közé tartoztak. Inkább a király 1382ben bekövetkezett halála utáni zavaros időszakot kihasználva emeltethette csáktornyai Lackfi István a solymári várat. Mivel Solymár és Alsókovácsi nem volt elegendő a vár fenntartásához, a várbirtok területét ekkor jogtalanul más birtokrészekkel növelte.

10 Lackfi István 1396-ban fellázadt Zsigmond ellen, aki a következő évben leszámolt vele és ezzel megszerezte hatalmas birtokait is. A király uralkodásának első szakaszában várak egész sorát adományozta vagy zálogosította el. így került Solymár már 1397-ben zálogként a kusalyi Jakcs család kezére.

11 Ez a zálogbirtoklás azonban csak néhány évig tartott, Solymár talán már 1401-ben, de legkésőbb 1404-ben ismét királyi vár, előbb a budai várnagy igazgatása alatt, majd saját várnaggyal. Zsigmond — aki egy oklevelének keltezése szerint 1404ben maga is megfordult a várban — Páty-birtok felével növelte meg a tartozékokat, hogy a vár fenntartása biztosítva legyen.

12 Uralkodása utolsó szakaszában, talán Óbudával együtt, feleségének, Borbála királynőnek adta, övé volt 1435-ben is, amikor egy oklevél arról számol be, hogy egy Sano nevű olasz erőszakosan elfoglalta és a várbirtokkal együtt hatalmában tartotta. A következő évben Siebenlinder Jánosról, a királyné óbudai és solymári várnagyáról értesülünk.

13 Solymár Zsigmond halála után is királynéi vár maradt, mint ilyent zálogosította el 1442-ben Erzsébet királyné a Korbáviai grófoknak. 1444-be i azonban már az I. Ulászló pártjához tartozó ónodi Cudar család birtokában tűnik fel a vár — talán a királytól kapták —, akik ekkor a Rozgonyiaknak zálogosították el.

14 1449-ben viszont már Hunyadi János kormányzó kezén van, ekkor az Ulászló halálával visszaszorult Rozgonyi család egy másik ága igyekszik megszerezni. Végül azonban a solymári vár is a korszak leghatalmasabb főúri családja, a Garaiak birtokába került. 1455-től már biztosan az övék, s ők birtokolták ezután egészen 1481-ig a család kihalásáig. A vár élén most az ő várnagyaik álltak, a tartozékok néhány, korábban Csővárhoz tartozó faluval növekedtek.

15 Mátyás király uralkodásának utolsó évtizedében a kezére került szinte minden birtokot fiának, Corvin Jánosnak juttatott. így került 1482-ben Solymár is Corvin várai közé. 1490-ben még megerősítették birtoklását II. Ulászló és a főurak, de hamarosan eladta a várat egykori hívének, Ráskai Balázsnak.

16 Ráskai csak rövid ideig élvezhette a vár tulajdonjogát, 1496-ban ugyanis a király el452