Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
IV. A kapitalizmus kora - 3. Társadalmi és politikai harcok, irányzatok a XX. század elejéig (Reznák Erzsébet)
В. Molnár ellenfelei, akik a „zsidópártot" emlegették, biztatást és erőt nyertek Verhovay Gyulától, a város antiszemita elveket valló képviselőjétől. Verhovay 1877-ben, az orosz—török háború idején a kormány törökellenes politikája ellen szervezett tüntetésekkel és a Nemzeti Kaszinó tagjai ellen intézett támadással tette magát népszerűvé. Hamarosan országszerte „kis Kossuth''-ыак emlegették. Mindezzel kiérdemelte Cegléd bizalmát is, hol őt 1876ban választották képviselővé, függetlenségi párti programmal. Azonban Verhovay hamarosan az Antiszemita Párthoz csapódott, 1883-tól pedig, a tiszaeszlári vérvádper óta határozottan antiszemita elveket vallott. Az antiszemitizmus, mely a múlt század 70-es, 80-as éveiben egész Európában elképesztő méreteket öltött, hamarosan Magyarországon is számos követőre talált. Példával Istóczy Győző, a majdani Antiszemita Párt vezetője járt elől, kit elvei első kinyilatkoztatásakor egyszerűen kinevettek a képviselőházban. Azonban hamarosan tudomásul kellett venni, hogy „eszméi" mély visszhangra leltek a magyar társadalom szinte valamennyi rétegében. „Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy az antiszemiták ezekre a társadalmi rétegekre mint stabil támaszra támaszkodhattak. A visszhang csupán a fertőzöttség fokát jelentette." 32 A fertőzöttség okát pedig a magyarországi kapitalista fejlődés sajátosságaiban kell keresnünk, mely az örökül átvett feudális eredetű osztályszerkezet minden rétegét hátrányosan érintette: a gazdasági hatalmát elveszítő nagybirtokos arisztokráciát, a hitelhiánnyal küzdő és a korszerűtlen termelési rendszerével érvényesülni vágyó kis- és középbirtokosságot, a földjét és tekintélyét vesztett dzsentrit, a kapitalista versenyben tönkrement kisiparost, az értékesítő nehézségekkel és a föld elaprózásával sújtott parasztságot, a proletarizálódó, ellenzékieskedő kispolgárságot, a szervezetlen, kisipari múltú munkásságot, ösztönös antikapitalizmusok a demagógia hatására könnyen változott át antiszemitizmussá, hiszen a hazai kapitalizmusban döntő fontossággal bírt a külföldi, főleg német és osztrák tőke. Innen rnár csak egy kis lépés volt minden zsidó azonosítása a kapitalistákkal, a polgári kultúra azonosítása a „zsidó" kultúrával. 33 E konzervatív irányú, nacionalista, romantikus antikapitalizmus gyors elterjedésében nagy része volt a zsidók tömeges megjelenésének Magyarországon, és a vallásukról terjesztett babonás és hazug meséknek (melyekkel a lassan asszimilálódó, idegen nép különös szokásait magyarázták). Ceglédre is egyre nagyobb számban települtek zsidók már 1849 után, a zsidók mozgási sazbadságát korlátozó rendeletek feloldása után. 34 Jelentős számban a kiegyezés után költöztek be, a század végére pedig vezető szerephez is jutottak a város kereskedelmi és közgazdasági életében. 35 A helyi újság statisztikája szerint 1880 J ban 759 zsidó élt a városban, mi az összlakosság 3,05%-át tette ki. 1880-tól 1884-ig 65-tel nőtt a számuk (ebben nincs benne a bevándorlás). 36 Ugyancsak e statisztika szerint 1880-ban 465 ember foglalkozott Cegléden kereskedelemmel (az összlakosság 1,86%-a). Ha számuk szerint nem is, de gazdasági tevékenységük alapján fontos helyet foglaltak el a város életében, melynek jelentős és fontos jövedelmet jelentett terményei értékesítése (szőlő, gabona, gyümölcs). Tudjuk azt is, hogy feltűnően nagy a zsidó értelmiségiek száma, kiktől az ügyvédek, újságírók, orvosok féltették egzisztenciájukat. Az antiszemitizmus — mely minden társadalmi elégedetlenség levezetésére alkalmas volt — Cegléden is szervezett követőkre talált: hívei pártba tömörültek, lapot is indítottak Ceglédi Függetlenlapok névvel, mely „méltó" társa lehetett a botrányairól híres Függetlenségnek. 271
