Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Nagy József Zsigmond: A köznemesi érdekérvényesítés változásai Zólyom vármegyében a XVII. század második felében

birtokmegosztás. A mezőgazdasági termelésnek egyébként sem kedvező természeti adottságokkal rendelkező vármegyén három várbirtok is terjeszkedett, a zólyomi, a véglesi és a zólyomlipcsei, de — kamarai érdekeltségük folytán — a már Barsban fekvő — saskői és revistyei uradalom is a nemesi lehetőségeket apasztotta. Még ennél is nagyobb veszélyt jelentettek a nemesi birtoklásra a közvetlen kamarai igazgatás alatt álló bányavállalatok. Az ércolvasztókhoz szükséges szenet a különböző jogbiztosító szerződésekkel megkötött erdőknek kellett adniok, ám a fémkinyerés éppen korszakunkban jutott olyan — mondhatnók röviden — technológiai körülmények közé, hogy a megnövekedett igények egyre erőteljesebben veszélyeztethették a nemesi erdőbirtoklást. Igaz, hogy az agrártermékek jó áron való értékesítésére itt a bányászok, kézművesek és polgárok világában kétségkívül kedvezőbb feltételek mutatkoztak, a nemesi gazdálkodást mégis számos motívum nehezítette; mint az ércbányák nyitása, érczúzó-, vízi- és fűrészmalmok felállítása körül adódó rengeteg nehézség : a vagyonosodás intenzívebb formáiból való kiszorulás mindennapos élménye.

5 Szinte egyedülálló sajátosságnak mondható az is, hogy a vármegye területén egyszerre öt szabad királyi város is települt (Besztercebánya, Breznóbánya, LIbetbánya, Korpona és Zólyom), erősen meghatározva létével az ott élő nemesség lehetőségeit. Ez a magyarországi körülmények között fejlettnek tekinthető és viszonylag népes polgársággal, kézművesekkel, bányaművelőkkel, kereskedőkkel együttélő nemesség mindenkor más társadalmi rétegek mellett húzódott, mégpedig olyanok mellett melyek maguk is rendi-testületi kiváltságokat élveztek. Az érdekek bonyolult szövevénye alakult ki azáltal, hogy a közvetlen hatalmi — kormányzati érdekeket képviselő Kamara mellett — mely kétségtelenül a legközvetlenebbül tudta érvényesíteni céljait — ott éltek a királyi városok, jobbágyfalvakkal körülvéve tehát feudális úrként, de mégsem nemesként, mellettük pedig a birtokos nemesek. Bizonyos, itt nem részletezhető módon mégis összekapcsolódott ez a sokfajta érdek, hiszen a bányászkodás és az ércfeldolgozás volt a térség fontosságának letéteményese. Bár különböző eséllyel, de azért mindenki megtalálta a helyét abban a viszonylag fejlett technikai munkamegosztásban, melyhez végül a társadalminak is illeszkednie kellett. A térség gazdasági jelentősége hovatovább irányt szabott a társadalmi-politikai mozgásnak is. Ami viszont a köznemesség lehetőségeinek részletezését illeti, immár nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy ez a rendi réteg legalább annyira volt kénytelen a saját rendjén belüliekhez alkalmazkodni, mint a más rendbéliekhez. Amennyire lehetett őrizte szuverenitását a főnemesekkel szemben, bár azok viszonylagos gyengesége miatt könnyen szabadult befolyásuktól, de ennél jellemzőbb volt rá, hogy a sajátos zólyomi viszonyokhoz alkalmazkodva már ekkor is kiterjedt hivatali nemességet alkotott, élt a hadi- és méginkább a birtokigazgatásban megnyíló lehetőségekkel. A gazdasági és környezeti körülményekben megnyilvánuló hátrányt a birtokos nemesség erényként fogta fel és társadalmi emelkedése eszközévé vált, hogy provizorságot vállalhatott a zólyomi Eszterházyaknál, a véglesi Csáky uradalomban, Széchy Mária később már a fiskus által igazgatott zólyomlipcsei dominiumában. Gazdasági ügyintézés mellett ugyan korábban hadiszolgálatot is bőséggel vállalt. Esetleg éppen így került a megyébe és vált ott megbecsült birtokossá. Bár az olyan karrierek a XVII. században már ritkáik voltak, mint a Csurhay Gergelyé, aki zólyomi katonaként armálist szerzett, majd birtokot hozzá Lukaván és Lieszkócon, utódai pedig legalábbis az assessorok között mindvégig 53