Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 22. (1976)

II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulója - Köpeczi Béla: Néhány gondolat Rákóczi államáról

vizsgáljuk, hogy milyen államelméleti elképzelések éltek a kuruc vezetők körében. A leglényegesebbnek ebből a szempontból Rákóczi koncepcióját tartjuk, aki a szabadságharc idején, de később a bujdosásban is foglalkozott elméletileg is az állam kérdésével. A fejedelem Emlékirataiban hangsúlyozza, hogy a szécsényi országgyűlés őt lényegében szuverén hatalommal ruházta fel, és a szenátust csak tanácsadó szervként rendelte melléje. Ez a megjegyzés arra utal, hogy Rákóczi abszolút hatalmat akart gyakorolni, bár kezdettől fogva a vezetés gondjait megosztotta egy tanácsadó testülettel. Szécsény előtt az udvari tanáccsal, később a szenátussal. Politikáját már kortársai is mind rendi, mind pedig abszolutista oldalról bírálják. Rendi oldalról ezt elsősorban Turóc vármegye fellépése jelzi, amely Rákóczi zsarnoki uralkodását, a nemesség kiváltságainak megsértését, sőt személyes érdekek keresését is szemére veti. Rákóczi udvarában tartózkodtak XIV. Lajos képviselői is, akik nem győzték bírálni a fejdelem engedékenységét, s különösen azt, hogy nem vonja felelősségre a parancsot nem teljesítő tábornokokat és tiszteket, hogy nem tart kellő fegyelmet a hadaknál, hogy nem érvényesíti a központi akaratot. Rákóczinak mindenekelőtt Bonnác márkihoz a Lengyelországban tartózkodó francia követhez, és Montmejanhoz a varsói lazarista misszió főnökéhez intézett, 1708-ból kelt leveleiben a leghatározottabban tiltakozik ezek ellen a vádak ellen, és hangsúlyozza, egyrészt tekintetbe kell venni a hagyományokat és a helyi sajátosságokat, de bizonyos elveket is a hatalom gyakorlásában, így mindenekelőtt azt, hogy nem despotikus módon kell uralkodni, hanem a „haza atyjaként". Jellemző, hogy 1707 után többször is visszatér az erdélyi fejedelmi beiktatás alkalmával kapott „páter Pétrie" címre, mert azt jellemzőnek tartja hatalom-felfogása szempontjából. A bujdosásban az Értekezés a hatalomról című munkájában fejti ki legösszefogóbban véleményét az állam kérdéséről. Eszménye az abszolút monarchia, XIV. Lajos állama, amelyet ő azonosít a keresztény, paternális morálkódex szervezetével. A paternális királyság gondolatát erősíti benne a magyar hagyomány, de nem a Verbőczyé, hanem I. István királyé, akinek Intelmeit teljes szövegükben idézi. Emellett hat rá a Fénelon által képviselt utópia is, amely a rendiség bizonyos elemeit akarja feltámasztani az abszolutizmus korlátozására, sőt humanizálására. Minderről másutt már szóltunk. Itt csak arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy ez a koncepció nem áll távol a felvilágosult abszolutizmus gondolatkörétől. Természetesen a magyarországi körülmények nem voltak alkalmasak arra, hogy a XVIII. század elején a felvilágosult abszolutizmus elvei alapján alakuljon ki az állam, de hogy Rákóczi elképzelései nem tartoztak az utópiák birodalmába, azt bizonyítja, igaz később, a század második felében, II. József kísérlete. Rákóczi államát mindenekelőtt tevékenysége alapján kell megítélnünk. Ez azt jelenti, hogy az eddiginél jobban kell ismernünk ennek az államnak a szervezetét és működését. Gazdasági, társadalmi, katonai vonatkozásban sok mindent feltártunk már, de még távolról sem tudjuk azt mondani, hogy pontos képünk lenne a kuruc állam szerteágazó munkásságáról, hatékonyságáról és gyengeségéről. 9